Ferenc pápa lelkigyakorlata: "Rejtőzz el, térj a gyökereidhez!"

Megkezdődött Ariccia-ban a római kúria lelkigyakorlata, első elmélkedés:„Rejtőzz el: térj vissza gyökereidhez!”

Ferenc pápa vasárnap délután a római kúria munkatársaival együtt megkezdte a nagyböjti lelkigyakorlatát. Két autóbusz vitte a kúrai munkatársait, köztük Ferenc pápát is a Rómától 30 km-re délkeletre fekvő Ariccia kisvárosába, melynek peremkerületén fekszik a paolinus testvérek lelkigyakorlatos háza. Bruno Secondin karmelita atya igazi karizmatikus rendi témát választott Illés próféta személyében, aki „örökké úton van, a periférián él, állandó veszélyben forog”. Élete Krisztus-sors!

Vasárnap este hat órakor szentségimádással kezdődött a lelkigyakorlat, majd a kúria tagjai közösen imádkozták az esti imádságot. Ezt követően hallgatták meg a résztvevők Secondin atya bevezető elmélkedését, melynek címe: „Kimenni a saját falumból”. A téma jól kapcsolódott a vasárnapi evangéliumhoz, melyben Jézus kilép a saját falujából és a Lélek ösztönzésére a pusztába megy. Hétfőn délelőtt fél tízkor tartotta meg a második elmélkedést a karmelita atya „Menj kelet felé, rejtőzz el: térj vissza gyökereidhez!” címmel. A lelkigyakorlatos mester a Királyok első könyvének (17,1-17) történetéből indult ki, mely a próféta pusztába rejtőzését mondja el, valamint az Úr gondoskodását, akár a hollók, akár a száreptai özvegy segítségével.

Secondin atya elmélkedése nem követi a kronológiai rendet, hanem a bibliás nagy események egymásutánja szerint jár el: „lelkipásztori és bölcsességi olvasattal”. Illés, aki „mozog, hogy cselekedjen”’, valóban „kiváló útitárs a személyes megtisztulás tapasztalatában is”.

Secondin atya kiemelte az Illés történet geográfiáját. Ő több fronton küzd, „belép a hatalmi centrumokba” is, de főleg „a perifériák felé halad”. Az illési földrajz beszél, mert  a próféta a földrajzi és egzisztenciális frontok felé vonul” és szembekerül a legbensőbb problémákkal is, hiszen Illés „sebezhető és törékeny próféta”, aki a konkrét történelmi környezetéből válik érthetővé. Illés a „hagyományos vallásosság és egy egyszerűbb élet” oldaláról szemléli a világot és látja korának a változásait, Izrael új kereskedelmi rendszerét, látja a katonai kiadásokat és a mezőgazdaság átalakulását. Erős felindulása és haragja ezen új jelenségek ellen irányul, a romlottságot kárhoztatja. Ekkor szól hozzá az Úr, keljen útra, induljon. Secondin atya hangsúlyozta, hogy Illés nem helyettesíthette az Istent, hanem az Úr szavának kellett vezetnie őt. Illésnek hallgatnia kellett, engedelmeskednie, hagynia, hogy az Isten legyen az egyetlen Istene! Ezért kell távolságot vennie, ezért kell ellenáramban mozognia, ezért kell magányba vonulnia, hogy megtisztuljon és megtalálja saját gyökereit. Amikor nincs semmije, akkor már egyedül az Istentől függ és amikor a szegény szareptai özvegy segítgeti, akkor tapasztalja meg, hogy a „szegények evangelizálnak”.

(vl)