Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Vegyétek és olvassátok!

Jézus böjtje próbatétel, de legyőzi a kísértőt

Kedves Testvéreim és Nővéreim, múlt szerdán kezdődött el a nagyböjt és ma az első nagyböjti vasárnapon a liturgia Jézus negyvennapos pusztai böjtjére emlékezik, a Jordán folyóban történt megkeresztelkedése után. Márk írja a mai evangéliumban: „A Lélek kivitte őt a pusztába és ott maradt negyven napig, közben megkísértette a Sátán. Vadállatok között élt, de angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,12-13). Ezzel a kevés szóval az evangélista leírja Jézus önkéntesen magára vett próbatételét, mielőtt elkezdené messiási küldetését. Ez egy próbatétel, amiből az Úr győzelmesen kerül ki, ami felkészíti őt arra, hogy hirdesse Isten Országának az evangéliumát. A negyven nap magányban szembesül ő a Sátánnal, test a test ellen, leleplezi a kísértéseit és legyőzi őt. Benne mi mindnyájan győztünk, de a mi feladatunk, hogy megvédjük a mindennapokban ezt a győzelmet. Az egyház a nagyböjt kezdetén emlékeztet bennünket erre a titokra, mert onnét ered a távlatunk és ennek az időnek az értelme, mely a küzdelem ideje – nagyböjtben küzdeni kell – hiszen a nagyböjt a lelki küzdelem ideje a gonosz lélek ellen (v.ö. Hamvazószerda első misekönyörgése). Miközben áthaladunk a nagyböjti „pusztán”, tekintetünkkel forduljunk Húsvét felé, ami Jézus végleges győzelme a Gonosz, a bűn és a halál felett. Íme ez a jelentése nagyböjt első vasárnapjának: újból határozottan Jézus útjára lépünk, az útra, mely az életre vezet. Tekintsünk Jézusra, amit ő tett és menjünk vele együtt.      

Vele együtt a pusztában, a Szava által vezetve

Jézusnak ez az útja áthalad a pusztán. A puszta az a hely, ahol meg lehet hallani az Isten hangját és a kísértő hangját. Zajban és zűrzavarban ezt nem lehet megtenni; csak a felszínes hangokat észleljük. Ellenben a pusztában a mélységbe ereszkedhetünk le, ahol már valóban a mi sorsunkról van szó, életre-halálra menően. De hogyan halljuk meg Isten hangját? A Szavában halljuk meg. Ezért fontos ismerni az Írásokat, mert különben nem tudunk válaszolni a gonosz cselvetéseire. Most szeretnék visszatérni a tanácsomra, hogy minden nap olvassuk az evangéliumot, elmélkedjünk róla egy kicsit, tíz percet, és mindig hordozzuk magunkkal, a zsebünkben, a táskánkban. A nagyböjti puszta segít bennünket, hogy nemet mondjunk a nagyvilágiasságra, a „bálványokra”, mert ez segít nekünk az evangélium szerinti bátor döntések meghozatalában, és megerősíti a testvéreink iránti szolidaritást.  Félelem nélkül menjünk tehát a pusztába, mert nem vagyunk egyedül: Jézussal, az Atyával és a Szentlélekkel vagyunk. Sőt, mint ahogy Jézussal történt, a Szentlélek maga vezet bennünket a böjti utunkon, ugyanaz a Lélek, mely alászállt Jézusra és amit mi is elnyertünk a keresztségben. A nagyböjt ennélfogva az alkalmas idő, melynek vezetnie kell bennünket mind tudatosabban, a keresztségben kapott Szentlélek szerint, aki bennünk működött és működhet is. A nagyböjti út végén, Húsvét vigíliáján nagyobb öntudatossággal újíthatjuk meg a keresztségi szövetségünket és elkötelezettségünket, melyek belőle erednek. A Szűzanya, a Szentlélek iránti tanulékonyság modellje segítsen, hogy hagyjuk magunkat a Lélek által vezetni, aki mindannyiunkat „új teremtménnyé” akar tenni. 

Imával a pápa lelkigyakorlatáért

Őrá bízom különösképpen is ezt a lelkigyakorlatos hetet, mely most vasárnap délután kezdődik,  amelyen részt veszek a római kúria munkatársaival együtt. Imádkozzatok, hogy abban a „pusztában”, ami a lelkigyakorlat, meghallhassuk Jézus hangját és kijavíthassuk megannyi vétkünket, ami mindnyájunknak van, és hogy szembenézhessünk azokkal a kísértésekkel, melyek napról napra támadnak minket. Kérlek benneteket, kísérjetek bennünket az imádságotokkal!        

Úrangyala utáni felhívás: Vegyétek és olvassátok!

Kedves Fivéreim és Nővéreim, szívélyes üdvözlettel fordulok a családokhoz, a plébániai csoportokhoz, a társulatokhoz és minden római, olaszországi és a különféle nemzetből érkezett zarándokokhoz. Köszöntöm a nápolyi, cosenza-i és verona-i híveket, a Seregno-ból hitvallásra érkezett fiúkat. A nagyböjt a megtérés útja, melynek a központja a szív. A szívünknek kell megtérni az Úrhoz. Ezért a mai vasárnapon arra gondoltam, hogy megajándékozlak benneteket itt a téren egy kis zsebkönyvvel, melynek címe: „Őrizd meg a szívedet! Ez a könyvecske összegyűjti Jézus néhány tanítását és hitünk lényegi tartalmát, mint például a hét szentség, a Szentlélek adományai, a tízparancsolat, az erények, az irgalmasság művei, stb. Most szétosztják az önkéntesek, akik között sok hajléktalan is van, akik zarándokként érkeztek ide. És miként máskor is, most is itt vannak a szükséget szenvedők. Most ők maguk hoznak nekünk egy nagy gazdagságot,  a mi tanításunk gazdagságát, a szívünk megőrzésére. Mindnyájan vegyétek a kis könyvet, vigyétek magatokkal, mint a megtérés és lelki növekedés segítségét, mely mindig a szívből indul: ott ahol a mindennapi döntések játszmája folyik a jó és a rossz között, a nagyvilágiasság és az evangélium között, a közömbösség és a megosztás között. Az emberiségnek szüksége van igazságosságra, békére, szeretetre, és ezek csak akkor lesznek az övé, ha egész szívvel visszatér az Istenhez, aki a mindezek forrása. Vegyétek a könyvet és olvassátok mindnyájan! Jó vasárnapot kívánok nektek! Kérem, különösen most a lelkigyakorlatos hét alatt, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó ebédet és viszontlátásra!            

(vl)