Barna Gábor néprajzkutató egyetemi tanár Máriaradnáról

Barna Gábor néprajzkutató, szegedi egyetemi tanár Máriaradnáról és a radnai Szűzanyának a magyar hitéletben betöltött szerepéről

Máriaradna. Vajon mi vonzza a zarándokok ezreit évről évre, tavasztól őszig, Mária-ünnepeken a Maros parti Máriaradnára? Válaszunk: Isten irgalmas, könyörülő szeretete, ami a Skapulárés Boldogasszony közbenjárására 320 éve, ezen a helyen megmutatkozik. Ezt tükrözi a kegyhely máig élő szokása, az imameghallgatások jele, a hatalmas, sok száz fogadalmi képet őrző galéria.

Ám Máriaradna a sajátos találkozások különös helyszíne is. Nemcsak a könyörülő Isten hajlik oda itt a bajaival küszködő emberhez. A hely: tájak, nyelvek, kultúrák és vallások találkozási pontja, egy hatalmas, fél országnyi, Nagyvárad – Szolnok – Kecskemét – Szeged – Zenta - Fehértemplom – Déva közötti terület szakrális központja is volt egykor. A Regnum Marianum magyarrá érlelt szent helye. Az alföldről érkező zarándok itt látott először hegyeket, s ez tekintetét az ég felé emelte. Szűkebb közösségéből kilépő zarándok itt szembesült azzal, hogy más nyelvű, más kultúrájú társai is vannak a közös, katolikus hitben. A Skapulárés Szűzanya itáliai eredetű kegyképével kultikus igézete alatt tartotta az egykori Dél-Magyarország magyar, német, bunyevác, bolgár, krassován, román és szlovák népét. És itt, a Zarándi hegyek lábánál találkozik a latin kereszténység nagyobb számban a keleti kereszténységgel. Ezt a hatalmas szentségi tájat a trianoni országhatárok szétszabdalták. A szocializmus a pusztítást betetézte. Az új uralom alatt mára a sokszínűség megkopott, a katolikus múlt és a megszentelt táj pusztulásnak indult. Pedig ez adta Máriaradna egyik külső jellegzetességét: a „templom mögött elterülő erdős hegyoldal valósággal Magyar Jeruzsálem […]. Tele van kápolnákkal, szobrokkal, keresztekkel, amelyeknek mindegyikét jámbor szándékból emelték Radnát járt búcsúsok, magányosok és helységek vegyesen. […] Érzem az imádság, vezeklés, áldozat misztikus áramait, amelyek Radnát fölülemelik az egyének és korok szenvedésein. Radna […] biztat, hívogat is: hív az élet megünneplésére: pihenésre, eszmélésre, ujjongásra. Az élet szépség, ajándék, boldog öröm. Ennek a megvillanását és átélését, a léleknek ünneplőbe öltözködését érezni itt Radnán. […]” – írhatta az 1940-es években még Bálint Sándor.

Az évszázadok óta jelen lévő magyar ferences rendtartomány a közelmúltban Máriaradna gondozását átadta a temesvári egyházmegyének, amely a kegyhelyet most felújítja. Hogy napjaink búcsúsa a Boldogasszony közvetítésével ismét megtalálja a kapcsolatot Istennel. Hogy az Istenben önmaga békéjére, harmóniára leljen. A máriaradnai búcsújárás azonban őseink emlékének, a megkopott, száműzött katolikus magyar és német múltnak is szól. Hiszen ide nincs messze Arad, a magyar Golgota, vagy Csatád, a nagy német költő, Nikolaus Lenau szülőfaluja. S hogy közösségé válunk-e velük is legalább lélekben, hogy fölül tudunk-e emelkedni „egyének és korok szenvedésein”, hogy képesek leszünk-e összefogással egy méltóbb jövőt építeni, hogy felismerjük-e feladatainkat és a „mennyei Jeruzsálembe” vezető útjainkat, csak rajtunk  -  és Isten kegyelmén  -  múlik.

Barna Gábor