Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Jézus útja a kereszttel, boldogságra vezet

Március elsején vasárnap délben ragyogó napsütésben tartotta meg Ferenc pápa a szokásos déli Úrangyala imádságot. A Mária köszöntő előtt beszédében a vasárnapi evangéliumról elmélkedett.    

„Múlt vasárnap a liturgia a pusztában megkísértett Jézust mutatta be, aki végül legyőzte a próbatételt. Ennek az evangéliumi üzenetnek a fényénél újból tudatossá lett bennünk a bűnös állapotunk, de egyúttal a gonosz felett aratott győzelem is, azok számára, akik elkezdik a megtérés útját, és Jézussal együtt meg akarják tenni az Atya akaratát. Nagyböjt második vasárnapján az egyház jelzi nekünk a megtérés útjának a célját, vagyis a részesedést Krisztus dicsőségében, mely felragyog annak a szenvedő Szolga arcán, aki értünk meghalt és feltámadt.  

Akik nem értik Jézust, elhagyják

A mostani evangéliumi rész elmondja a Színeváltozás történetét, mely Jézus nyilvános szolgálatának a csúcspontján helyezkedik el. Ő Jeruzsálem felé halad, ahol beteljesülnek az „Isten Szolgájáról” szóló jövendölések, és megvalósul az ő megváltó áldozata. A tömeg nem értette ezt: szemközt egy olyan Messiás képzetével, mely szemben áll az ő földi elvárásaikkal, elhagyták őt. Ők azt gondolták, hogy a Messiás olyan valaki lett volna, aki megszabadít a rómaiak uralmától, mint a Haza megszabadítója, és ebben a távlatban Jézus nem tetszik nekik, ezért otthagyják. Az apostolok sem értik a szavakat, mellyel Jézus a dicsőséges szenvedésben való küldetése végkifejletét meghirdeti. Nem értik őt!

A Színeváltozás az eljövendő boldogság elővételezése választott tanúk előtt

Jézus ekkor döntést hoz, hogy megmutassa Péter, Jakab és János számára dicsőségének elővételezését, amiben majd halála után részesedik, hogy megerősítse őket a hitben és arra bátorítsa őket, hogy kövessék őt a próbatétel, a kereszt útján. Ezek után, egy magas hegyen, imádságba merülve színében elváltozik előttük: arca és egész személye tündöklő fényt sugároz. A három tanítványt félelem tölti el, miközben felhő borítja el őket és  a magasból – mint a keresztség során a Jordánnál – az Atya hangja hallatszik: ”Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7). Jézus, a szolgává lett Fiú, aki a világba küldetett, hogy a kereszt által valósítsa meg a megváltás művét, hogy megmentsen mindenkit. Az ő teljes odatapadása az Atya akaratához az emberségét átlátszóvá teszi az Isten dicsőségére, ami a Szeretet.

Fogadjuk el Jézus húsvéti titkának a logikáját!

Jézus úgy tárul föl itt, mint az Atya tökéletes ikon-képe, dicsőségének a kisugárzása. Ő a kinyilatkoztatás teljessége, ezért jelenik meg mellette Mózes és Illés, akik a Törvényt és a prófétákat jelképezik, mintegy annak a jelzésére, hogy minden Jézusban kezdődik és benne végződik, szenvedésében és dicsőségében. A felhívás a tanítványoknak és számunkra is: „Hallgassátok őt”. Hallgassátok Jézust! Ő a szabadító, kövessétek őt! Krisztust hallgatni ugyanis azt jelenti, hogy elfogadjuk az ő húsvéti titkának a logikáját, útra kelünk vele együtt, hogy a saját életünket a mások iránti szeretetté alakítsuk, az Atya akarata iránti tanulékony engedelmességben. Más szavakkal: készen kell lenni, hogy „elveszítsük a saját életünket” (v.ö. Mk 8,35), odaadva azt, hogy minden ember megszabaduljon, és majd így találkozzunk az örök boldogságban. Jézus útja ugyanis mindig boldogságot hoz, ezt soha ne felejtsük el! A közepén ott lesz mindig a kereszt, a próbatétel keresztje, ami legvégül mindig a boldogságba vezet. Jézus nem csal meg bennünket, megígérte a boldogságot és meg is adja, ha az ő útjait járjuk. Péterrel, Jakabbal és Jánossal menjünk fel mi is a Színeváltozás hegyére, és maradjunk ott Jézus arcának a szemlélésében, hogy magunkba fogadjuk az üzenetet és lefordítsuk azt a mi életünkbe. A szeretet valóban képes arra, hogy mindent átformáljon. A szeretet mindent átalakít. Hiszitek ezt? Támogasson ezen az úton bennünket a Szűzanya, akihez most az Úrangyalával fohászkodunk”.   

Felhívás a szíriai és iraki üldözött keresztényekért és Venezuela békéjéért        

„Kedves Fivéreim és Nővéreim, sajnos továbbra is drámai hírek érkeznek Szíriából és Irakból, erőszakról, emberek letartóztatásáról, a keresztények és más csoportok elleni visszaélésekről. Szeretnék minden érintett személyt arról biztosítani, hogy nem felejtkezünk meg róluk, közel vagyunk hozzájuk, és kitartóan imádkozunk, hogy mielőbb vessenek véget a tűrhetetlen kegyetlenkedéseknek, melyek áldozatokat követeltek. A Római Kúria tagjaival együtt a lelkigyakorlatunk utolsó szentmiséjét erre a szándékra ajánlottam fel múlt pénteken. Ugyanakkor kérlek benneteket, hogy mindenki a lehetősége szerint működjön közre mindazok szenvedéseinek az enyhítésében, akik próbatételnek vannak kitéve, gyakran éppen a hitük miatt, amit vallanak. Imádkozzunk azokért a Testvéreinkért és Nővéreinkért, akik a hitük miatt szenvednek Szíriában és Irakban. Imádkozzunk most csendben!” (Csend)

Venezula: utasítsátok el az erőszakot!

„Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy Venezuela újból éles feszültség pillanatait éli. Imádkozom az áldozatokért, különösen is azért a fiúért, akit néhány napja San Cristobal-ban öltek meg. Mindenkit arra buzdítok, hogy utasítsa el az erőszakot és legyen tisztelettel minden ember méltósága és az emberi élet szentsége iránt. Arra bátorítok továbbá mindenkit, hogy ismét az ország közös érdekét szolgáló útra lépjenek, megnyitva a találkozás, az őszinte és alkotó párbeszéd  tereit. A Coromoto-i Miasszonyunk közbenjárásába ajánlom ezt a kedves nemzetet.  

Minden szeminaristához: Kérjük a kegyelmet, hogy jó papok legyenek!

Végül Ferenc pápa a Rómából, Olaszországból és a világ számos részéből érkezett zarándokokat köszöntötte, köztük külön kiemelve a páviai kispapokat, akik a rektorukkal és a spirituálisukkal együtt most fejezték be a lelkigyakorlatukat. Kérjük számukra és minden szeminaristának a kegyelmet, hogy jó papok legyenek.

Jó vasárnapot kívánok nektek és ne feledkezzetek el imádkozni értem!”

(vl)