2015-03-04 13:56:00

Ferenc pápa katekézise: „az idősek a társadalom bölcsességi tartaléka”


A Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatáson Ferenc pápa tovább folytatta a családról szóló katekézisét, ezúttal a családban élő idősekről, a nagyszülőkről és a nagynénikről-nagybácsikról beszélt. Mostani katekézisében az idősek jelenlegi állapotának a gondjairól szólt és azt ígérte, hogy a jövő héten  szerdán pozitív megközelítéssel, az idős kor hivatásáról tanít majd.

Sok idős – kevés fiatal

Az orvoslás fejlődésének köszönhetően az élet meghosszabbodott – kezdte beszédét a pápa - a társadalom azonban, nem tágult ki az életre! Az idősek száma megsokszorozódott, de a társadalmaink nem szervezték meg magukat megfelelően, hogy helyet adjanak nekik, törékenységük és méltóságuk iránti jogos tisztelettel és konkrét megbecsüléssel. Amíg fiatalok vagyunk, addig arra hajlunk, hogy ne számoljunk az öregkorral, mintha az olyan betegség lenne, amit távol kell tartani magunktól; persze amikor megöregszünk, különösen ha szegények, betegek és egyedülállók vagyunk, megtapasztaljuk a hatékonyságra alapozott társadalom hiányosságait, mely következetesen nem veszi figyelembe az időseket. Az idősek egy gazdagság számunkra, nem vehetjük őket semmibe! - hangsúlyozta Ferenc pápa.

Az idősek iránti figyelem civilizációs kérdés

XVI. Benedek, amikor egyszer idősek otthonában tett látogatást, világos és prófétai szavakat használt, amikor ezt mondta: «A társadalom, mondhatnám a civilizáció minősége abból ítélhető meg, ahogyan az öregekkel bánik és amilyen helyet szán nekik az együttélésben» (2012. november 12). Valóban, az idősek iránti figyelem különbözteti meg a civilizációkat egymástól. Egy civilizációban figyelmet fordítanak az idősre? Van hely az idős számára? – tette fel a kérdést a pápa. Ahol igen, akkor az a civilizáció előre halad, mert meg tudja becsülni a bölcsességet, az öregek bölcsességét. De egy olyan társadalomban, ahol nincs hely az idősek számára, és kidobják őket, mert ők csak újabb problémákat teremtenek, ez a társadalom magával hozza a halál vírusát.    

Nyugat a megöregedés századát éli

Nyugaton a tudósok a jelenlegi századot úgy mutatják be, mint a megöregedés századát: a gyerekek száma csökken, az időseké növekszik. Ez az egyensúlyvesztés felhívást intéz hozzánk, sőt ez egy nagy kihívás a jelenlegi társadalom számára. Mégis a nyereség-kultúra azon erősködik, hogy az időseket tekintsük tehernek, „ballasztnak”. Nem termelnek semmit, hanem csak nyűgöt jelentenek. Aztán mi az eredménye ennek a gondolkodásnak? Végül is le kell selejtezni őket. Ronda egy dolog azt látni, amikor az időseket leselejtezik! Ez egy bűn! – állapította meg Ferenc pápa. Persze nem merik nyíltan mondani, de ezt teszik! Van valami becstelenség ebben a leselejtezés kultúrájához való hozzászokásban. Mert mi hozzá vagyunk szokva az emberek kiselejtezéséhez. El akarjuk távolítani a gyengeség és a sebezhetőség miatt megnövekedett félelmeinket, ám így csak növeljük az idősekben a szorongást, hogy nehezen viselik el őket és magukra hagyják őket.

A fogyasztó modell leselejtezi az időseket

Már Buenos Aires-i szolgálatom idején saját kezemmel érintettem ezt a valóságot a problémáikkal együtt: «Az időseket magukra hagyják és nem csak az anyagi bizonytalanságban. Magukra hagyják őket abban az önző képtelenségben, hogy elfogadják az ő korlátaikat, mely visszatükrözik a mi korlátainkat, azokban a nehézségekben, amelyeket le kell győzni, hogy életben maradjanak egy olyan civilizációban, mely nem engedi meg az ő részvételüket, hogy elmondhassák a magukét, és nem is lehetnek vonatkoztatási pont sem, egy olyan fogyasztói modell alapján, mely szerint csak a fiatalok lehetnek hasznosak és csak ők élvezhetik az életet». Ezek az idősek ellenben az egész társadalom javára  kell, hogy legyenek, ők az egész nép bölcsességi tartaléka. Mekkora könnyebbséggel  kezd aludni a lelkiismeret, amikor nincs szeretet! És sikerül neki!

Személyes emlékek Buenos Airesből

Emlékszem, hogy amikor az idősek otthonait látogattam, beszélgettem mindenkivel és hányszor is hallottam ezt, amikor kérdeztem őket: „Hogyan van? - Jól, jól vagyok. És a gyerekek? Hányan vannak? – Sokan. És jönnek látogatni? – Igen, igen, mindig, jönnek, jönnek…! És mikor jöttek utoljára? Karácsonyra! – mondta nekem egy idős asszony. Augusztus volt. Nyolc hónap telt el, anélkül, hogy a gyermekei meglátogatták volna. Nyolc hónapra magára hagyva! Ezt úgy hívják, halálos bűn. Értitek?    

A gyerekek bölcsessége

Egyszer gyerekkoromban a nagynénimtől hallottam egy idős nagymama történetét, aki leette magát evés közben, mert nem tudta jól a szájához emelni a kanalat a levessel – emlékezett vissza Ferenc pápa szabadon a katekézis közben. A fia, aki maga is már családapa volt, elhatározta, hogy elküldi őt a közös asztaltól. Csinált neki egy kis asztalkát a konyhában, ahol nem láthatták, hogyan eszik egyedül. Így aztán nem okozott botrányt, amikor a barátok ebédre vagy vacsorára jöttek. Néhány nap múlva, amikor a munkából hazajött, a legkisebb fia fadarabokkal, kalapáccsal és szögekkel játszott és valami csinált belőle. Mit csinálsz te? –kérdezte tőle. - Asztalt csinálok, apa. – Asztalt, minek? – Hogy legyen neked is, amikor megöregszel és akkor te is tudsz majd enni ott! Igen, a gyerekek lelkiismeretesebbek nálunk!

Az idősek iránti közelség bölcsesség-poggyásza

Az egyház hagyományában van egy bölcsesség-poggyász, mely mindig fönntartotta az idősek iránti közelség kultúráját, készséget a szeretettel teli és együttérző kísérésre az életnek ebben a végső szakaszában. Ez a hagyomány a Szentírásban gyökerezik, amiként azt a Sirák Fia könyvében olvassuk: „Ne utasítsd el a bölcsek szavait, inkább kapva kapj a mondásaikon, mivelhogy belőlük sok tudást meríthetsz, úgyhogy fejedelmek előtt is megállhatsz. Ne vesd meg, amit az öregektől hallasz, hiszen ők maguk is atyáiktól vették. Mert így tudásra teszel szert és alkalomadtán meg tudsz majd felelni( Sir 8, 9).

Az egyház nem tud és nem is akar ezen érzéketlenség mentalitásához alkalmazkodni, még kevésbé a közömbösség és a megvetés lelkületéhez az idősekkel szemben. Fel kell ébreszteni a hálaadás közösségi érzékét, a megbecsülését, a vendégszeretetét, melyek megéreztetik, hogy az idősek a közösségeiknek eleven részei.   

Az idős ember mi vagyunk

Az idős emberek férfiak és nők, anyák és apák, aki előttünk ugyanezt az utat járták, ugyanabban a házakban éltek, ugyanazt a harcot vívták egy méltó életért. Férfiak és nők, akiktől oly sokat kaptunk. Az idős ember nem egy idegen valaki! Az idős ember mi vagyunk: hamarosan, nagyon gyorsan, mindenesetre elkerülhetetlenül, még akkor is ha nem gondolunk rá! Ha nem tanulunk meg jól bánni az idősekkel, ugyanígy bánnak majd velünk – figyelmeztetett a pápa.        

Ahol nincs becsülete az időseknek, nincs jövő a fiatalok számára sem.   

Törékenyek vagyunk mindnyájan, öregek. Néhányan azonban különösen is gyengék, sokan egyedül vannak és betegek. Némelyek nélkülözhetetlen ápolásra, mások pedig figyelmességére szorulnak. Hátrább lépjünk eggyel? Sorsukra hagyjuk őket? Egy közelség nélküli társadalom, ahol az önzetlenség és a viszonzás nélküli szeretet eltűnőben van, az egy elfajult társadalom. Az egyház, Isten Szava iránt hűségesen, nem tűrheti el ezt az elfajulást. Egy keresztény közösség, melyben a közelséget és az önzetlenséget immár nem tekintik nélkülözhetetlennek, elvesztené a lelkét. Ahol nincs becsülete az időseknek, nincs jövő a fiatalok számára sem. – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.

(vl)

 

      

 








All the contents on this site are copyrighted ©.