2015-03-17 19:19:00

Nyílt levél Szőnyi Zsuzsához halála egy éves évfordulóján


Zsuzsám, drága Zsu’, éppen tegnap történt, a stúdió felé menet: Hirtelen láttalak, amint mellettem jöttél, de inkább hallottam a kopogós, apró lépteidet. Ugye Te voltál, nem csak képzeltem?

Nevettünk mind a ketten, mert melletted az élet nevetős volt. Melletted az élet Élet volt. Jóízű, estére pasztát, finom vacsorát ígérő.  

Egy éve, hogy elváltoztál! Jól mondom: változtál és nem távoztál! Éppen az Úr Színeváltozása ünnepén! 

Tudd ám, nagyon hiányzol itt nekünk! A Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében, hiányzol a Szilágyi Erzsébet fasor ötödik emeleti lakásodból, de hiányzol a római Via Annia Faustina-béli házad negyedik emeletéről. Eppure ci stai a fianco, vagyis mégis mellettünk vagy!

Hiszen több generáción át tanítottál bennünket – élni! Te nem apróztad el, nem ezt, vagy azt, festést vagy teológiát tanítottál, hanem azt, miként vagyunk jelen, itt és most ebben az életben.

Most arra gondolok, hogy a te szép örökséged a megélt életed. Száz százalékosan éltél! Vagy majdnem száz százalékosan! Odaadtad magad mindig annak, amit a pillanat kínált. Olyan voltál - most biztosan kacagnál egyet - mint Kazantzakisz Zorbásza, aki „ölelt, ha ölelt, táncolt, ha táncolt…”, és folytatom Veled, éppúgy értékes volt az életed a konyhádban a legendás, de inkább finoman egyszerű rakott krumplid készítése közben, vagy mint amikor Máraival együtt ittátok azt a keserű ürmöst.

Soha nem voltál személyválogató! Most, onnét arról a furcsa helyről, hiszen ott is olyan sokfélék vagytok, ahová színeváltozásoddal kerültél, nézz ránk, kacagj rajtunk ha kell, és sírj velünk és értünk, hogy nem értettük meg jól a leckéidet, hogy lehet egyszerűen élni, csak bizalom kell hozzá. Ezt  a bizalmat csorgasd ránk onnan föntről, sugaras örömöd és együttérző bánatod könnyeivel. Te, Zsu’, ugye most jössz velem, a stúdióba? Csak szólj az Atyának! Nem, nem…, hát a Mennyeinek!!!

Vértesaljai László








All the contents on this site are copyrighted ©.