A vértanúk segítenek nekünk, hogy a hitet ne alakítsuk át hatalommá

A vértanúk tanúságtétele segít, hogy ne essünk abba a kísértésbe, hogy a hitet hatalommá alakítsuk át – fogalmazott Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmiséjén a Szent Márta házban.

Sokan érdekből, a hatalomért követik Jézust

A pápa a napi Evangéliumot (Jn 6,22-29) kommentálta, amelyben a tömeg keresi Jézust a kenyér és halszaporítás után, de nem vallásos rácsodálkozásból, amely Isten imádásához vezet, hanem anyagi érdekből. A hitben rejlik az a veszély, hogy nem értjük meg az Úr valódi küldetését. Ez történik, amikor hasznot húznak Jézusból a hatalom felé elsodródva.

Ez a viselkedés megismétlődik az Evangéliumokban. Sokan követik Jézust érdekből, apostolai közül is. Zebedeus fiai akartak lenni a miniszterelnök és a gazdasági miniszter, hogy hatalmuk legyen. A feladat, hogy elvigyük az örömhírt a szegényeknek, valamint az elítéltek kiszabadítása, a látás visszaadása a vakoknak, az elnyomottak felszabadítása, a kegyelem évének meghirdetése beárnyékolódhat, elveszhet és átalakulhat valamiféle hatalom kifejeződésévé.

A hatalom kísértésétől az álszentségig

Mindig is fennállt a kísértés, hogy a vallásos rácsodálkozás, amelyet Jézus ad nekünk a vele való találkozáskor, átalakuljon az ebből való profitszerzéssé. Ez volt az ördög javaslata is, amikor Jézust megkísértette: az egyik a kenyér, a másik a feltűnősködés kapcsán, mondván, hogy „csináljunk egy látványos előadást, így aztán minden ember hinni fog benned”. A harmadik kísértés az aposztázia, a hitehagyás, vagyis a bálványok imádása. Ez a keresztények mindennapi kísértése, mindannyiunkké, akik az egyházban vagyunk: nem a Lélek hatalmának, erejének kísértése ez, hanem a világi hatalomé. Így aztán belekerül az ember a vallási langyosságba, amely a világiassághoz vezet. Ez a langyosság, amikor egyre csak növekszik, abban a viselkedésben végződik, amelyet Jézus álszentségnek hív.

Isten a szentek és a vértanúk tanúságtételével ébreszt fel bennünket

Így válik az ember névleges kereszténnyé, ami külsődleges viselkedés csupán, de a szívében érdek mozgatja. Ahogy Jézus mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.” (Jn 6,26) Ez a kísértés, hogy belesodródjunk a világiasságba, a hatalomba, így aztán meggyengül a hit, a küldetés, az egyház – mutatott rá a pápa.

Az Úr a szentek, a vértanúk tanúságtételével ébreszt fel bennünket, akik mindennap hirdetik nekünk: a küldetésünk az, hogy az Úr útján járjunk, hirdessük a kegyelem évét. Az emberek megértették Jézus dorgálását és azt kérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” (Jn 6,28) Erre Jézus így válaszolt: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött.” Tehát a Benne való hit, a Belé vetett bizalom és nem a más dolgokban való hit van kedvére, amelyek végül eltávolítanak minket Tőle. Ez Isten műve, hogy higgyetek abban, akit küldött, Benne higgyetek!

Végül Ferenc pápa hétfő reggeli homíliájában így imádkozott az Úrhoz: „Adja meg a találkozásból fakadó rácsodálkozás kegyelmét és segítsen nekünk, hogy ne essünk bele a világiasság szellemébe, vagyis abba, hogy a kereszténynek tűnő felszín alatt pogányként éljünk.”

(sv)