Elhunyt Elio Toaff, Róma nyugalmazott főrabbija – pápai részvéttávirat

Alig tíz nappal századik születésnapja előtt vasárnap Rómában elhunyt Elio Toaff nyugalmazott római főrabbi. Holtestét a római nagyzsinagógában ravatalozták fel, ahol a zsidók és a főrabbit tisztelők hétfőn délelőtt róhatták le kegyeletüket. A temetésre hétfőn délután Livornóban, Toaff főrabbi szülővárosában került sor a délutáni órákban.  

Ferenc pápa részvéttávirata  

Ferenc pápa Toaff főrabbi halála kapcsán gyásztáviratot küldött Riccardo Segni főrabbinak, a római zsidó közösség vezetőjének. „Szeretném kifejezésre juttatni – szól a pápai üzenet – az én átérzett részvétemet a család és a főváros zsidó közösségének a gyászában, Elio Toaff professzor rabbi  halála miatt, aki hosszú időn át volt kiváló lelki vezetője a római zsidóknak. Az utóbbi évtizedek héber és olasz civil történetének főszereplője volt, aki közös megbecsülést és tiszteletet tudott szerezni magának morális tekintélye és az ehhez kapcsolódó mély embersége miatt. Elismeréssel emlékezem a nagylelkű elkötelezettségére és  az őszinte készségére a párbeszéd, valamint a zsidók és a katolikusok közötti testvéri kapcsolatok előmozdítása ügyében, melyek szép mozzanat láttak Szent II. János Pál pápának a római zsinagógában tett emlékezetes látogatása során. Imádságomat a szeretetben és hűségben gazdag Magasságbelihez emelem, hogy fogadja be őt a béke országába”. Vatikán, 2015. április 20. Ferenc pápa

Elio Toaff főrabbi rövid életrajza

Elio Toaff főrabbi 1915. április 30-án született toszkán földön, a tengerparti Livornóban. A város rabbi-kollégiumában tanult, utána a szomszédos Pisa jogi egyetemét látogatta, ahol 1938-ban doktorált, majd a következő években a rabbiképző intézet hallgatója volt. A másik tengerparton Ancona város rabbija lett, ahol 1941 és 1943 között szolgált. A náci erőszak megnyilvánulása során megtiltotta az izraelita közösség tagjainak, hogy Kippur ünnepén  a zsinagógába menjenek. Ezáltal nagyon sok zsidót megmentett az elhurcolástól, hiszen a lesben álló német katonák épp a zsinagógába indult izraelitákat akarták elfogni. Később családjával Versilia-ba költözött, megváltoztatott személyi okmányokkal. Részt vett a nácikkal szembeforduló ellenállásban, harcolt a hegyekben ellenük. A háború után Velence  rabbija 1946 és 1951 között. Ebben az időszakban folytat filológiai tanulmányokat a velencei Ca’ Foscari egyetemen. 1951-ben nevezték ki Róma főrabbijává. 1987-ben jelentette meg önéletrajzát „Hitszegű zsidók, idősebb testvérek címmel. 2001-ben, 86 éves korában mondott le hivataláról a fiatalabbak javára.   

II. János Pált Toaff főrabbi fogadja a római zsinagógában   

Toaff főrabbi életének emlékezetes mozzanata 1983. április 13-a, amikor II. János Pál pápa látogatást tett a római nagyzsinagógában. Ő volt az első Péter utód, aki a kezdeti idők után látogatást tett zsinagógában és éppen Elio Toaff főrabbi fogadta a pápát. Két szempontból is emlékezetes a pápa akkori beszéde: elítéli az antiszemitizmust és a bátorítja a zsidók, az idősebb testvérek és a keresztények közötti párbeszédet. II. János Pál pápa a zsinat „Nostra Aetate” kezdetű dokumentumára hivatkozott, mely „sajnálkozását fejezte ki a gyűlölködés, az üldözetések és az antiszemitizmus bármiféle formája ellen”.  „A megdöbbenés hangján akarok ismét szólni az utolsó háború alatt a zsidó nép ellen foganatosított népirtás kapcsán, mely ártatlan áldozatok millióit juttatta a holokauszt sorsára. A római zsidó közösség is nagy véráldozatot fizetett ebben. Bizonyára jelentős gesztus volt a faji üldöztetés e sötét korszakában, hogy a kolostoraink, iskoláink, szemináriumaink és a Vatikán épületei megnyitották kapuikat és menedéket nyújtottak számos római zsidó számára” – szóltak a pápa szavai. Tizenhárom évvel később 1996. április 15-én II. János Pál pápa a Vatikánban fogadta Toaff főrabbit.

Ti vagytok a idősebb testvéreink

 A vallásközi párbeszéd tekintetében emlékezetesek maradnak a lengyel pápa szavai a zsidók és keresztények kapcsolatáról, aki már gyerekkorában, az iskolában tanulta meg a baráti együttélést zsidó iskolatársaival: „A mai látogatás döntő mértékben járul hozzá a közösségeink közötti jó kapcsolatok megszilárdításához, többek között azzal a céllal, hogy felülemelkedjünk az előítéleteken és helyet teremtsünk annak a köteléknek és közös lelki örökségnek, mely fennáll a zsidók és a keresztények között. A zsidó vallás nem valami külsőleges számunkra, hanem a mi vallásunk benső velejárója, hiszen ennek olyan vonása van, melyhez hasonló semmiféle más valláshoz nem köt bennünket. Ti vagytok a mi szeretett testvéreink  és bizonyos szempontból azt lehetne mondani, hogy ők a mi idősebb testvéreink”.

(vl)