Ferenc pápa Oscar Romero érsek boldoggá avatására: „A szeretet erejével épített békét”

Ferenc pápa május 23-i keltezéssel, Pünkösd vigíliáján levelet küldött José Luis Escobar Alas San Salvadori érseknek, Oscar Romero boldoggá avatása alkalmából.  

Szeretett egyházmegyéje pásztorának boldoggá avatása nagy örömre ad okot a salvadoriaknak és nekünk, akik az egyház legjobb fiainak a példája által nagy kedvezményben részesülünk. Romero érsek, aki a szeretet erejével építette a békét, tanúságot tett a hitéről életének a végsőkig menő feláldozásával. Az Úr sohasem hagyja magára a nehézségben lévő népét, és mindig kimutatja gondoskodását a rászorulók iránt. Látja az elnyomást, hallja fiainak fájdalomkiáltását, és segítségükre siet, hogy kiszabadítsa őket az elnyomásból, hogy új termékeny és tágas, tejjel-mézzel folyó földre vezesse őket (vö Kiv 3, 7-8).        

Miként egykor Mózest választotta, hogy nevében vezesse a választott népet, éppúgy továbbra is támaszt szíve szerint való pásztorokat, hogy okosan és bölcsen vezessék az ő nyáját (vö Jer 3,15).

Ebben a szép közép-amerikai országban, melynek partjait a Csendes Óceán nyaldossa, az Úr egy buzgó püspököt adott az egyházának, aki Istent szeretve és a testvéreket szolgálva lett a Jó Pásztor Krisztus képe. Az együttélés nehéz időszakában Romero érsek tudta vezetni, védelmezni és oltalmazni a nyáját, hűséges maradva  az evangéliumhoz és közösségben az egész egyházzal. Szolgálatát megkülönbözteti a szegények és a peremre szorultak iránti különleges figyelme. Halála pillanatában, mikor a szeretet és a kiengesztelődés legszentebb áldozatát mutatta be, megkapta a kegyelmet, hogy teljesen azonosuljon azzal, aki életét adta a bárányaiért.     

A salvadori nemzet és a latin-amerikai testvér-országok ezen ünnepnapján, hálát adunk az Istennek, hogy megadta ennek a püspöknek a képességet, hogy lássa és hallja népe szenvedését és úgy formálta a szívét, hogy irányítsa és megvilágítsa azt, addig menően, hogy cselekedetei a keresztény szeretet teljes gyakorlatává legyenek.

Az új boldog hangja napjainkban is visszhangzik, emlékeztetve bennünket, hogy az, mint az Úr köré egybehívott testvérek közössége, az Isten családja, ahol semmiféle megoszlás nem lehet. A hit Jézus Krisztusban, helyesen értve azt és az utolsó következményekig elfogadva, a béke és a szolidaritás megteremtőinek a közösségét szüli. Ebben áll az egyház hivatása ma El Salvadorban Amerikában és az egész világon: legyen gazdag az irgalomban, legyen a kiengesztelődés kovásza az egész világon.   

Romero érsek a józan észre apellál és megfontolásra hív bennünket, az élet tiszteletére és a közmegegyezésre. Ehhez le kell mondani „a kard és a gyűlölet erőszakjáról” és a „szeretet erőszakát kell élni, amit a keresztre szegezett Jézus hagyott ránk, amit mindnyájunknak tenni kell, hogy legyőzzük a saját önzésünket, és hogy ne legyen közöttünk olyan sok kíméletlen egyenlőtlenség”. Ő láthatta és saját testében élte meg az önzést, mely elrejtőzik, amennyiben nem akarják megengedni, hogy ami az övék, ahhoz mások is hozzá jussanak”. És egy atya szívével aggódott a „szegény többségért”, kérve, hogy a hatalmasok alakítsák „a fegyvereket munkára való sarlókká”.                

Hányan vannak, akiknek Romero érsek barátai a hitben, akik védelmezőként és pártfogóként szólítják meg őt, akik rácsodálkoznak az alakjára, akik erőt és bátorságot találnak benne, hogy Isten Országát építsék, és hogy elköteleződjenek egy igazságosabb és méltóbb társadalmi rendért!

Itt a kedvező alkalom az igazi és valódi nemzeti kiengesztelődés számára az előttünk álló kihívásokkal szemben. A pápa osztozik reményeikben, egyesül az imáikkal, azért, hogy kihajtson a vértanúság magva, és hogy az út során megerősödjenek  ennek a nemzetnek a fiai és lányai, mely azzal büszkélkedhet, hogy a világ isteni Üdvözítője nevét hordozza. Kedves testvérem, kérlek téged, hogy imádkozz értem, miközben apostoli áldásomat adom mindazoknak, akik az új boldog ünneplésébe különféle módon kapcsolódtak bele. Testvérileg, Ferenc a Vatikánból, 2015. május 23.

(vl)