Végső búcsú a hegyi balesetben elhunyt P. Severin Leitner jezsuita asszisztenstől

Június 12-én pénteken, Jézus Szíve ünnepén a római jezsuita központi kúria melletti Santo Spirito in Sassia templomban  hálaadó szentmise keretében vettek örök búcsút P. Severin Leitner osztrák jezsuitától, aki a páter Generális közép-európai asszisztense, közvetlen tanácsadó munkatársa volt. Adolfo Nicolas generális atya vezette a szertartást és rögtön a bevezető szavaiból kitűnt, hogy számára is milyen biztos, öröm- és reményteli munkatárs volt P. Severin: a messziről jött családtagokat, a mintegy 300 koncelebráló jezsuita testvéri közösséget látva, így szólt: „Ezt a szeretetet, amit most itt a koporsója körül összeköt bennünket, Severin otthon a családjában tanulta. P. Severin tizenegy gyermekes családban született, sorban utolsóként…      

A hetven éves és kitűnő egészségnek örvendő, örökké derűsen mosolygó P. Severin múlt vasárnap, június 7-én a Rómától 150 km-re fekvő Gran Sasso egyik magas csúcsára igyekezett egy hegymászó túra keretében. Severin atya 1945 márciusában született a dél-tiroli Bolzano tartomány Pfunders nevű hegyi-falucskájában. Gyermekkorától fogva a hegyek barátja volt, és életének egyik legnagyobb kedvtelése volt a hegyi táj szemlélése, a lehető mind magasabb pontokról. Az a tragikus baleset úgy történt, hogy amikor már messzi a hóhatár fölött, fölérkeztek egy meredek szakasz elé, Severin így szólt barátjához: „Schau mal, nézd csak, amikor ilyen emelkedő van előttem, akkor vagyok igazán formában!”. Hirtelen egy kiáltás hallatszott alulról, mire azonnal megfordult… és ekkor elvesztett egyensúlyát és egy közeli szakadékba zuhant. Testét már csak mentőhelikopterrel tudták kimenteni…

P. Severin ünnepre készülődött, hiszen most június 16-án adott volna hálát azért a kegyelemért, hogy ötven évvel ezelőtt tett fogadalmat a Jézus Társaságában. Elhatározta, hogy hálából nyáron gyalog az El Caminon Santiago de Compostelaba zarándokol.

A temetésre eljött a pfundersi hegyi-falucska tűzoltózenekara is, melyben Severin több testvére is szolgált. A gyászmise végén az önkéntes tűzoltók ünnepélyesen és meghatottan hajtották meg a falu templomát címerként viselő szép zászlót Severin koporsója fölött. Az egyszerű gyalult koporsóban, az immár elvehetetlen mosolyával páter Severin. Fölötte a stólája, rajta nyitott evangéliumos könyv. Keddenként a Santo Spirito templom jobb oldali utolsó fülkéjében gyóntatott évek óta: németül, olaszul, angolul, franciául… Mostantól fogva angyalokkal együtt, az örök liturgiában vesz részt. Ami ugyanaz és ami nem változik, itt és ott, arcán a mosoly. Köszönjük, Severin!

(vl)