XVI. Benedek: az egyházi zene elvezet Isten igazságához

Az egyházi zene nem tűnhet el a liturgiából, mint ahogy ezt a II. Vatikáni Zsinat is leszögezte. Jelenléte sajátos módja annak, hogy részt vegyünk a szakrális ünneplésekben – mondta XVI. Benedek emeritus pápa, akit július 4-én, szombaton délelőtt Castel Gandolfo-ban Doctor honoris causa kitüntetésben részesítettek. Az elismerést Stanisław Dziwisz krakkói bíboros érsek nyújtotta át XVI. Benedeknek a krakkói „II. János Pál” Pápai Egyetem és a város Zeneakadémiája nevében.

Köszönő beszédében az emeritus pápa feltette a kérdést: mi valójában a zene? Honnan származik és mi felé tart? A kérdésre válaszolva a zene származásának következő három helyét jelölte meg: szeretet, halál és Isten.

A zene három forrása

Az első forrás a szeretet megtapasztalása, amely a valóság új, széleskörű dimenzióját tárja fel. A költészet, az ének és a zene általában abból fakad, hogy szerzőjük megnyílt az élet új dimenziója felé.

A zene második forrása a szomorúság tapasztalata, amikor feltárul előttünk a halál, a fájdalom, a lét mély szakadékának valósága. Ebben az esetben is, az előzővel ellentétes irányban, új dimenzió nyílik meg az ember előtt, amelyre a szavak önmagukban véve nem adnak választ.

Végül a harmadik forrás az Istennel való találkozás. Valójában a szeretet és a halál dimenziójában is az isteni misztérium érint meg bennünket – fejtette ki Benedek emeritus pápa. A zene minősége az istenivel való találkozás tisztaságától és nagyságától függ. Minél tisztább és igazabb ez a tapasztalat, annál tisztább és nagyszerűbb lesz az a zenemű is, amely belőle születik.

Egymással ellentétben álló kapcsolat

XVI. Benedek emlékeztetett a zsinati reformra, amely régi ellentétet ébresztett újjá: az egyházi zene liturgikus jelenlétének támogatói és azok között, akik a híveknek a szertartásokban való aktívabb részvételét és ezzel együtt a zene egyszerűségét szorgalmazzák. Éppen a Szent II. János Pál által a világ minden földrészén bemutatott szertartások bebizonyította a hit kifejezésének tágas lehetőségét a liturgiában. A nyugati zenei hagyomány nem idegenedett el a liturgiától, hanem abból született és fejlődött ki.

A liturgikus zene a kereszténység igazságának egyik bizonyítéka

Beszéde végén XVI. Benedek megállapította: ahol valóban létrejön az élő Istennel való találkozás, aki Krisztusban közeledik felénk, ott ismét megszületik és növekedik a válasz, amelynek szépsége magából az igazságból fakad.

(vm)