2015-07-22 17:21:00

Szent Ferenc Naphimnusza - zenei feldolgozásban - interjú Olgyay Gáborral


Olgyay Gábor zeneszerző 1966-ban született Sopronban, katolikus és pedagógus családban. Gyerekkora óta „elkötelezett” muzsikus. Győri diákként barátjával   beatmisés dalokon kezdték, 14 éves volt, amikor saját Húsvéti Oratóriumukat mutatták be egy falusi templomban.

Házasságkötése óta egy kis alföldi faluban, Csemőben élnek. Felesége hegedűtanárnő, hat gyermekük született. Folyamatosan dolgozik zenei ötletei megvalósításán. Az Olgyay Hangok családi zenekar, 17 éve járják az országot, de külföldi turnékon is voltak. Öt CD-je jelent meg, amit fontosnak tart, 3 egyházzenei, kettő pedig világi zenei ihletésű. Az Olgyay-Holló Zenei Műhely ezekben a hetekben fejezi be Szent Ferenc Naphimnuszának zenei adaptációját.

Vállalkozásuknak különleges időszerűséget ad, hogy megjelent Ferenc pápa Szent Ferenc Naphimnuszától ihletett Laudate si kezdetű körlevele a Földanya védelméről, a teremtés dicséretéről. Erről Olgyay Gábor a következőket nyilatkozta szerkesztőségünknek:

Cantico di Frate Sole – Tizenkét éve annak, hogy először olvastam ezt a verset, és ma megdöbbenek arra a sötét gondolatra: milyen iszonyú, milyen vigasztalan volna az életem, ha nem ismerném. Olyan vers ez, amely nélkül nem lehet élni, vagy legalábbis nem lehet boldognak lenni.” (Dsida Jenő)

Miért a Naphimnusz? – Ifjúkorom (és generációm) vallásilag egyik legmeghatározóbb élménye volt Zefirelli Nap Fivér, Hold Nővér című filmje. A mondanivalót tovább kutattam,mindent elolvastam Szent Ferencről és a szentek között a legvilágítóbbak közé helyeztem önmagamban. Mikor az elmúlt évben azon gondolkodtam, hogy melyik latin szöveget dolgozzam fel új egyházzenei művemben (mindenképpen valami nemzetek feletti, egyetemes mondanivalót kerestem), mégis véletlenül találtam rá a Naphimnuszra. Mellbevágott az egyszerűsége,tömörsége, minden lényeget magába sűrítő tartalma, és ami a legfontosabb: az aktualitása. Jelen helyzetünkben a megsebzett Föld és a megsebzett Teremtmények Himnusza ez, amely mind az Istenhez akar visszatérni és csak akkor tud visszatérni Hozzá, ha egész létévelőt dicséri.

Hogyan? – Az általam írt kompozíció (azt gondolom) nagyon különleges. Ami leginkább meghatározza, az a szabad verselés, az ó-olasz nyelv egyedi ritmikája. Ezért nem használok a szöveges részek alatt kötött ütemmutatót. Akár a gregorián dallamoknál, a lényeg a szöveg, a mondanivaló. Azt nem lehet szűkre szabott zenei metrumokba kényszeríteni. A hangkészletem is gregorián, leginkább pentaton, modális, így, bár modern kompozícióról van szó, az mégis minden fül számára könnyen befogadható („dallamos”). Két énekszólamot használok (Napfivér – férfi, Holdnővér – női), őket két fúvós és két malett hangszer támasztja alá, klarinét és fuvola, illetve marimba és vibrafon. Az erőt és a természetfelettit jeleníti meg az effektált elektromos gitár. A zenemű alaphangszere a templomi orgona, színes regiszter-használattal.A ritmikát és a „világ-zene” (nem világi zene!) jelleget gazdag ütőhangszer használat (köztük több egzotikus instrumentum) emeli ki.

Felépítése – A mű hat tételre tagolódik. Frate Sole, Sora Luna, Frate Vento, Matre Terra, Morte corporale, Laudate si. Vagyis: A Nap, a Hold, a Föld és a természeti erők istendicsérete hangzik el az első négy tételben, az ötödikben jelenik meg az Ember, a maga természetével, bűnösségével és szellemi nagyságával, majd a hatodik tétel az ember és a teremtett világ törekvése Istenéhez. A zenei tételek előtt mindig elhangzik az aktuális versrészlet, nemzeti (jelen esetben magyar nyelven), a még alaposabb érthetőség kedvéért. Az egész művet diaporáma jellegű fotómontázs kíséri, hogy a vizualitás még intenzívebbé tegye a mondanivaló átélését.

Előadók – Az általam készített felvétel előadói az Olgyay Hangok zenekar három tagja. A többi előadó országunk elismert zeneművésze, külön kiemelendő Lengyel Zoltán zongora és orgonaművész, valamint Holló Aurél munkája, aki az Amadinda Ütőegyüttes szólistája. A művet koncertelőadáson 8-9 tagú apparátus szólaltatja meg – kamarazene.

Különös aktualitása – azonnal érezve a párhuzamot, szinte megdöbbentem, mikor tudomásomra jutott Ferenc pápa készülő enciklikájának témája. Még inkább, mikor a napokban szembesültem a címével (Laudate si), illetve a pontos mondanivalóval. Az enciklika címe (idézet a Naphimnuszból) a kompozícióm több tételének kezdőmondata, és a zárótétel címe. A pápai mondanivalót pedig gazdagon átszövik a Szent Ferenc-i naphimnusz-gondolatok. Így tehát a mű, melyet önállónak szántam, akaratlanul is a friss pápai enciklika egyfajta szerény művészi vetülete lett.

(szf)

 








All the contents on this site are copyrighted ©.