Ferenc pápa aggodalma a hősies iraki egyházért

„Az Egyház  Irakban” – ez a címe Fernando Filoni bíboros, a Népek Evangelizálásával foglalkozó Kongregáció prefektusa új könyvének, amely felvázolja az iraki egyház történetét, fejlődését, missziós tevékenységét. „Hősies Egyház” – így jellemezte XVI.  Benedek és Ferenc pápa találóan, hiszen az itteni keresztények ma is hősiesen tanúságot tesznek hitükről az ún. Iszlám Állam terroristáinak üldözése közepette. Filoni bíboros öt évig apostoli nuncius volt Irakban az Öböl-háború idején, és Ferenc pápa két  alkalommal elküldte, hogy látogassa meg a menekülteket.

Az iraki keresztények elenyésző kisebbséget alkotnak és szegények

A Vatikáni Rádió olasz részlegének egyik munkatársa, Roberto Piermarini interjút készített a bíborossal az iraki keresztények helyzetéről, ami nagy aggodalommal tölti el Ferenc pápát. Ennek több oka van. Először is az iraki keresztények elenyésző kisebbséget alkotnak és szegények; az üldözés elől menekülve: nemcsak kis házukat, hanem mindenüket el kellett hagyniuk, kis batyuval a hátukon vitték el összes „vagyonukat”. Hála a nemzetközi szolidaritásnak és a Pápa felhívásának, aki a bíborost Kurdisztánba küldte az ISIS elől  menekült keresztényekhez és más, köztük muzulmán  kisebbségekhez, a világ felfigyel az ott elkövetett igazságtalanságokra.  A bíboros személyesen meggyőződött  az üldözöttek tragikus helyzetéről:  családok ezrei összezsúfolva, földön alszanak, fák alatt, embertelen körülmények között, rettenetes hőségben. (Irakban nyáron a hőmérő eléri a 45, 48 fokot. Hiányzik az ivóvíz, az eledel, betegségek fenyegetnek. A bíboros második látogatása alkalmával egy-egy gesztust, simogatást kértek tőle, tudván, hogy a pápát képviseli, érezték, hogy a Szentatya közel áll hozzájuk, nem feledte el őket. Szolidaritást vállalt velük. Nagyhéten történt ez: az üldözött keresztények lélekben, szenvedésük felajánlásával Krisztussal együtt járták a  keresztutat.

A Nyugat hozta létre ezeket a közel-keleti államokat, nem spontán fejlődés alakította ki azokat

Filoni bíboros könyvében mindezt leírja vázolva az iraki nép kétezer éves történetét. Irak élete részét képezi Közel-Kelet történetének. Ma együtt élnek az iszlám/muzulmán lakosok más bevándorolt, különféle etnikai, nemzetiségü,  vallású kisebbségekkel. Mindannyiuknak joguk van itt élni, ezt elismerik a hatóságok is. A keresztény gyermekeket úgy nevelték, hogy  tartsák tiszteletben a muzulmánokat, akár síiták, akár szunniták. Különben nem lehet feledni, hogy e földön a nyugati kultúra gyökeret vert.

A bíboros könyvében leírja Irak születését a többi szomszédos országgal együtt: Jordánia, Szíria, Libanon és Törökország: az Oszmán birodalom bukása után, 90 évvel ezelőtt születtek. 1920-ban Európában döntöttek az Oszmán birodalom felosztásáról: ekkor jött létre Jordánia, Irak és Szaúd-Arábia. Tehát nem olyan föld, ahol egy egységes állam hosszú hagyományra tekinthet vissza. Mivel a Nyugat hozta létre ezeket az államokat, és nem spontán fejlődés alakította ki, amely megfelelt a helyi igényeknek, éppen a sok nemzetiségű, etnikai, kultúrájú csoportok együttéléséből származtak a feszültségek, amelyek időnként forradalmi mozgolódásokat szülnek. Gondolhatunk itt a kuvaiti háborúra: Kuvait később képződött: a mai Irak területének sivatagos részei nehézség nélkül Kuvait sivatagjához kapcsolódtak. A kurdok elárulva érezték magukat, amikor az említett államok megszülettek, mert őket nem ismerték el államnak, ezért küzdenek.

Milyen jövő vár Irakra?

Milyen jövő vár Irakra? A 13 évvel ezelőtti Öböl-háború óta Irak állam politikailag megváltozott, de a belső politikai-vallási  összetétel maradt: a síita többség vezető szerepet követel magának, viszont múltban a szunniták gyakorolták ezt, és nem akarják kiengedni kezükből a gazdaság és a politika ellenőrzését; a kurdok mindig is küzdöttek területi, nyelvi, kulturális autonómiájukért. A keresztények mindig e feszült viszonyok között éltek, de nem voltak 1920 óta területi követeléseik. Csak azt akarták, hogy hagyományaik szerint élhessenek.

Nem látható előre, hogy a jövőt kik irányítják: síiták, szunniták, kurdok?

Nem látható előre, hogy a jövőt kik irányítják: síiták, szunniták, kurdok? Mert ott vannak a szomszédban, Iránban is a síiták, szunniták, és másutt a kurdok…A feladat az lenne, hogy a hatalmi/területi törekevésekből, amelyek diktatúrához vezetnek,  átmennének  mások jogainak tiszteletéhez, a békés együttélés kereséséhez. Ez több, mint a  tolerancia, amely kompromisszum. Az együttéléshez el kell ismerni mások, minden állampolgár emberi, társadalmi, politikai jogait. Ehhez a mentalitás megváltozása szükséges, amihez időre van szükség. Erre kell törekedni, de ha nincs béke, nincs meg a jóakarat, Irak és Közel-Kelet nehéz területek maradnak az élethez.

Ezzel a nem igen derűs távlattal fejeződik be Filoni bíboros tájékoztatója, amelyet új könyve megjelenése alkalmával rádiónk olasz munkatársának adott az iraki keresztények helyzetéről.

(szf)