A Humanae vitae enciklika 47 év után - P. Szabó Ferenc SJ jegyzete

Mint a Vatikáni Rádió munkatársa  1968. július 29-én Rómában, az újságírókkal zsúfolásig megtelt  Vatikáni sajtóteremben jelen voltam, amikor a július 25-i dátumú Humanae vitae enciklikát bemutatta Msgr. Lambruschini, aki akkor az erkölcsteológia professzora volt a Lateráni Egyetemen. Legelső kijelentése ez volt: „Ez az enciklika nem tévedhetetlen pápai tanítás, bár a Tanítóhivatal olyan megnyilatkozása, amely minden katolikus hívőtől engedelmességet vár.” Mivel a világsajtó érdeklődése főleg a születésszabályozásra (a pirula használatának engedélyezésére) irányult, Lambruschini megmagyarázta: VI. Pál pápa ebben a dokumentumban a születésszabályozással kapcsolatban a természettörvényt értelmezi, nincs meg tehát az abszolút tévedhetetlenségnek az a garanciája, amely a kinyilatkoztatásban benne foglalt hittani és erkölcsi igazságok ex cathedra definíciójánál megvan.[1]

Alig egy hónappal VI. Pál Credója után az 1968. július 25-én kelt Humanae vitae enciklika olyan tiltakozást robbantott ki, amely túlterjedt az Egyház határain, minthogy egyre sürgetőbb lett a világméretű demográfiai probléma, a föld népességének gyors szaporodása, bioetikai kérdések erkölcsi megítélése.[2]

Az Egyházon kívül álló törvényhozók, politikai felelősök elsősorban a születéskorlátozás problémája miatt figyeltek fel a körlevélre. Az 1968-as Európán végigsöprő diáklázadások, a „szexuális forradalom” pedig a kulturális és tekintélyi válságot hozták felszínre, és az ár – egy bizonyos jogos szabadság követelésével – magával sodorta a szexuális szabadosság hordalékát is. Az Egyházon belüli kontesztálást – hamarosan teológus csoportokét is – főleg az váltotta ki, hogy VI. Pál a házassági szerelem és a termékenység kérdésében, tehát a születésszabályozás módszerének kérdésében, a zsinati nyitáshoz viszonyítva visszalépett. A zsinat ugyanis – elfogadva a perszonalista morálteológia szemléletét, már nem beszél a házasság elsődleges és másodlagos  céljáról, mint XI. Pius Casti connubii k. enciklikája (1. gyermeknemzés – 2. Szerelem: „az érzéki vágy csillapítására”), hanem újraértékelte a házastársi szerelmet, amelynek természetes gyümölcse a gyermek. (Gaudium et spes 48-50) A házasság egésze legyen nyitott a gyermekáldás felé (ha ezt eleve kizárnák a házasfelek, a házasságuk semmis. De nincs szó arról, hogy minden egyes házassági aktusnak nyitottnak kell maradnia a lehetséges fogantatás felé, ahogy most az enciklika  követelte. Történeti tény, hogy VI. Pál, aki a zsinati szellemet képviselő haladó többséggel rokonszenvezett – az utolsó pillanatban az előkészítő bizottság  konzervatív kisebbsége véleményét fogadta el.

VI. Pál maga már az 1968. július 31-i kihallgatáson mondott beszédében hangsúlyozta, mintegy válaszolva azoknak, akik a Humanae vitae tanítását leszűkítették a születésszabályozás problémájára: az enciklika „nem csupán egy negatív erkölcsi törvény kihirdetése, vagyis kizárása minden olyan aktusnak, amely lehetetlenné teszi (megakadályozza) a gyermeknemzést (n. 14), hanem főleg a házassági erkölcsiség pozitív bemutatása. A szerelem és a termékenység küldetése „az ember és küldetése – nemcsak természetes és földi, hanem természetfeletti és örök – rendeltetése teljes távlatában”. (n. 7) Ez alapvető fejezet az ember személyes, házastársi, családi és társadalmi életéről, de nem tételes traktátus (értekezés) az emberi lényről. A házasság, a család, a tisztességes erkölcsi magatartás hatalmas területeit illetően az egyházi Tanítóhivatal még nyilatkozhat, és kétségkívül még vissza kell térnie bővebben, szervesebben és szintetikusabban.”[3]  Ez VI. Pál kijelentése volt  az 1968. július 31-i általános kihallgatáson.

A tavalyi  őszi rendkívüli családszinódus szerint is lehetséges pozitív módon újra ajánlani a Humanae vitae körlevelet, megfelelő történelmi hermeneutika (értelmezés) alkalmazásával, amely figyelembe veszi megjelenésének történelmi helyzetét és VI. Pál aggodalmait a szöveg előkészítésekor. Fontos, hogy a szinódusi összegezés (Relatio synodi) is hivatkozik VI. Pál e beszédére, amely nyitva hagyta az újraértelmezés lehetőségét.

Ferenc pápa félre értett szavai a Humanae vitae enciklikáról

Emlékezetes, hogy Ferenc pápa a Manilából Rómába tartó repülőgépen - válaszolva az újságírók kérdéseire a Humanae vitae körlevéllel kapcsolatban, kitért a születésszabályozásra, a felelős gyermeknemzésre. „A házasság szentségének nyitottnak kell lennie az életre. E készség hiánya a házasság érvénytelenítésének az oka lehet”. Utalt VI. Pál korára, melyben a túlnépesedés megakadályozását, az emberiség hatalmi eszközökkel történő kontroll alá vonásával próbálták elérni. Mivel a nemzetközi sajtó az összefüggésből kiragadta és helytelenül értelmezte Ferenc pápa kijelentését a gyermekek felelőtlen nemzéséről: „Egyesek azt hiszik, hogy a keresztényeknek a nyulakat kellene utánozniuk.”[4], a Szentatya pontosította véleményét a Humanae vitae-ről.[5]

 Szó szerint idézzük: „Mit akartam mondani VI. Pállal? Igaz, hogy az életre való nyitottság a házasság szentségének föltétele. Egy férfi nem szolgáltathatja ki a szentséget a nőnek, s a nő sem a férfinak, ha nem értenek egyet ebben a kérdésben, ha nem nyitottak az életre. Egy bizonyos ponton, ha be lehet bizonyítani, hogy ez vagy az a fél úgy lépett házasságra, hogy nem volt nyitott az életre, akkor az a házasság érvénytelen, ez a házasság érvénytelenítésének az oka. Nyitottság az életre.

VI. Pál egy bizottság segítségével sok esetnél, sok problémánál tanulmányozta, hogyan lehet segíteni ezeknél, hogy mit lehet a fontos problémákkal kapcsolatban tenni – ideértve a szexualitást is.  Mindennapi problémák voltak ezek, de igen nagyszámúak.

De még többről van itt szó. VI. Pál nemleges döntése, nem(csak) a személyes problémákra vonatkozott, hiszen ezekkel kapcsolatban később azt mondta a gyóntatóknak, hogy legyenek irgalmasak, próbálják megérteni a helyzetet, bocsássanak meg, legyenek irgalmasak és befogadóak. Az újmalthuzianizmust vette figyelembe, amely akkoriban világszerte terjedt. Mit jelent ez az újmalthuzianizmus?[6] Olaszországban a születések aránya alacsonyabb, mint 1 százalék, és ugyanígy van Spanyolországban is. Ez az újmalthuzianizmus, a születéskorlátozás, mellyel az emberiséget próbálták irányítani a hatalmak. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztényeknek sorozatban kellene gyermeket »csinálniuk«.  

Ferenc pápa itt egy konkrét példát említett: „Néhány hónapja egy római plébánián szemrehányást tettem egy asszonynak, aki nyolcadik gyermekét várta hét császármetszés után: »Ön árván szeretné hagyni hét gyermekét? Ez istenkísértés!”- Az asszony válasza: »Nem, én bízom Istenben.« -  »De nézd, Isten ad eszközöket, légy felelős.« (…) Egyesek azt hiszik, hogy – bocsánat a szóért – a jó katolikusoknak olyanoknak kell lenniük, mint a nyulaknak, nem?  - Nem! felelős atyaság… (…) VI. Pál felelős szülői magatartásról beszélt. Ez az út: a felelős szülői hozzáállás. Amit szerettem volna mondani ezzel, az az, hogy VI. Pál nem volt avítt vagy szűklátókörű ember. Nem, ő egy próféta volt, aki ezzel azt mondta: figyeljetek oda az újmalthuzianizmusra, amely terjedőben van. Ezt szerettem volna mondani. Köszönöm.”

[1] Vö. Szabó Ferenc SJ, Az ember és világa, Máltai Könyvek, Bp. 2011, 332.

[2]A népesedési problémákról, születésszabályozásról, bioetikai kérdésekről (abortusz, lombikbébi és magzatátültetés, klónozás, génmanipuláció, kísérletezés az emberrel, nemek megválasztása) szakszerűen tárgyal Varga Andor SJ, Élet és erkölcs, TKK/IV6b, Róma, 1980. Lásd még előző könyvét: Az erkölcsi élet alapjai, TKK/IV6a, Róma, 1978.

[3] Az 1968-as beszéd: Doc. Cath, no. 1523, col. 1457–1458.

[4]„»Paternità« responsabile significa che si devono fare figli, ma responsabilmente. Alcuni credono che i cristiani debbono fare come i conigli.” A sajtó ezt a kijelentést kiragadta összefüggéséből.

[5]http://hu.radiovaticana.va/news/2015/01/23/nyulak_–ferenc_pápa_vitatott_szavairól_becciu_érsek,_helyettes/ung-844697

Vatikáni Rádió honlapjáról

[6] Malthusianizmus: Th. R. Malthus angol pap és közgazdász tudománytalan túlnépesedési elmélete: a népesség szaporodása gyorsabb, mint a létfenntartási cikkek termelésének üteme és ez a fő oka a társadalmi fejlődés ellentmondásainak.

Read more: http://www.kislexikon.hu/malthusianizmus.html#ixzz3h4tLp2XT