A szentáldozáshoz járulva a valóban élő és feltámadt Jézussal találkozunk!

Ferenc pápa vasárnap délben két fiatal, egy lány és egy fiú társaságában jelent meg a vatikáni palota ablakában, hogy elimádkozza az Úrangyalát. A fiatalok jelenlétét az magyarázza, hogy az ima után a Szentatya elsőnek iratkozott fel – elektronikus úton – a Krakkóban megrendezendő Ifjúsági Világnapra.  A Szent Péter térről óriási tömeg köszöntötte: a hívek és turisták a rekkenő hőség ellenére eljöttek, hogy lássák, hallják a Szentatyát, és áldását fogadják e ritka alkalommal. Latin-Amerikai útja, valamint a szerdai általános kihallgatások elmaradása miatt ez egyedüli alkalom volt a találkozásra azoknak, aki e hét végén érkeztek az örök városba.

Jézus nemcsak gyógyító, hanem mester is

A pápa a vasárnapi evangéliumról, a János-evangélium 6. fejezetéből (1-15) vett szakaszról, a kenyérszaporítás nagy jeléről elmélkedett. Jézust a galileai Tibériás-tó partján  nagy tömeg veszi körül, mert látták a jeleket,  amelyeket a betegeken művelt. Benne Isten irgalmasságának hatalma működik, meggyógyít minden testi-lelki bajt. De Jézus nemcsak gyógyító, hanem mester is: felmegy a hegyre, leül és tanítani kezd. A mennyei Atya által teremtett természetes katedráról tanít. Jól tudja, mit fog cselekedni, próbára teszi tanítványait. Mit tehet az éhes néppel? Fülöp, egy a tizenkettő közül  gyors számítást végez: megszervezi a gyűjtést: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég” az ötezer férfinak.

Részesedni az Eucharisztiában azt jelenti, hogy belépünk Jézus logikájába, az ingyenesség és a megosztás logikájába

Ferenc pápa, miután így felidézte az evangéliumi jelenetet, így folytatta: „A tanítványok „piaci” szellemben okoskodnak, de Jézus a „megvásárolni” logikát  az „adni”  logikájával helyettesíti. És íme, a tanítványok egyike. András, Simon Péter testvére bemutat egy fiút: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi ez ennyinek?” Jézus pontosan ezt várta. Megparancsolja a tanítványoknak, hogy telepítsék le az embereket, majd pedig fogta a kenyereket és a halakat, hálát adott az Atyának és szétosztotta. Ezek a gesztusok már elővételezik az Utolsó vacsorát, amikor Jézus megadja a kenyérnek igazi jelentését. Isten kenyere maga Jézus. Vele közösségben maradva, az ő életét fogadjuk be, és a mennyei Atya gyermekei leszünk és egymás testvérei. A szentáldozáshoz járulva a valóban élő és feltámadt Jézussal találkozunk! Részesedni az Eucharisztiában azt jelenti, hogy belépünk Jézus logikájába, az ingyenesség és a megosztás logikájába. És mindannyian, bár szegények vagyunk, tudunk adni valamit. Áldozáshoz  járulni jelenti azt is, hogy kegyelmet merítünk Krisztusból, aki képessé tesz bennünket, hogy megosszuk másokkal , amik vagyunk és amit birtokolunk.”

Isten képes megszaporítani a mi kis gesztusainkat: a szolidaritás és javaink megosztása tetteit

„A tömeg megdöbben a kenyérszaporítás csodája láttán; de Jézus ajándéka /az Eucharisztia/ az élet teljességét ajánlja fel a kiéhezett embernek. Jézus nemcsak a fizikai éhséget csillapítja, hanem a mélyebbet: az élet értelmét keresők éhségét, az Istenre éhezőkét. A szenvedéssel, a magánnyal, a szegénységgel és a nép annyi nehézségével szemben mit tehetünk?  Ha panaszkodunk, ez nem segít semmit. De felajánlhatjuk azt a keveset, amivel rendelkezünk, mint az evangéliumi fiú. Biztosan van egy kis időnk, valami tehetségünk, valami hozzáértésünk, amit adhatunk. Kinek van közülünk öt kenyere és két hala? Mindegyikünknek!  Ha készek vagyunk azokat az Úr kezébe helyezni, elég lesz ahhoz, hogy a világban egy kicsit több szeretet, béke, igazságosság  és főleg öröm legyen! Milyen nagy szükség van világban az örömre! Isten képes megszaporítani a mi kis gesztusainkat: a szolidaritás és javaink megosztása tetteit.”

Végül a Szentatya  Szűz  Máriát kérte: segítsen bennünket anyai közbenjárásával.

(szf)