A közel-keleti helyzet egy magyar jezsuita szemével Bejrútból

- interjú P. Benedicty Róbert jezsuitával

A ’90-es évek közepétől Szíriában, majd Libanonban élő magyar jezsuita évtizedek óta tanulmányozza a muzulmán társadalmakat. Tapasztalatait összegyűjtve több kötete megjelent franciául és arabul a vallás és a politika kapcsolatáról. Az 1936-ban született Benedicty atya jelenleg a bejrúti Szent József Egyetemen tanít. A libanoni fővárosban értük el, hogy tájékoztatást kérjünk tőle az egyre súlyosabbá váló közel-keleti helyzetről.

Közel 20 éves tapasztalata van a közel-keleti helyzetről. Tanulmányai, felmérései tükrében milyen olvasatot adna a jelenlegi helyzetről?

Libanonban nyugodt a helyzet, a hosszú polgárháborúból mindenki tanult és senki nem akar nehézségeket. A nehézségek most Szíriában vannak, ez pedig a mohamedán szunnita többség és a síita kisebbség között áll fenn. A szíriai társadalom 75%-a mohamedán szunnita, akiknek legtöbbje földművelésből él, van egy 15%-os síita, alawita és egy 10%-os keresztény kisebbség. A keresztények nem háborúznak. Jelenleg a síiták kormányozzák az országot. Ők nagyon hosszú ideig egy elnyomott kisebbség voltak. A szunnita többség nyomta el és igen kegyetlenül kizsákmányolta őket. Aztán szépen lassan az 50-es évek elejétől kezdve a síiták beépültek a hadseregbe. Lassan a tisztikar és a felsőtiszti kar mind alawiták lettek. Akkor aztán jött a jelenlegi elnök apja, Hafez al-Assad, aki a hadseregnek a vezérkari főnöke lett és egy államcsínnyel megragadta a hatalmat. Ez azt jelentette tehát, hogy az alawita vagyis síita kisebbség jutott hatalomra és azóta is hatalmon van. Igen kemény módon védik a hatalmukat. Nem akarnak visszatérni ahhoz a jobbágyi helyzethez, amelyben voltak előtte. A síitákat a szunniták eretnekeknek tartják, és nem tudják őket elfogadni. Ezért kb. 10 év óta a szunnita többség fellázadt az alawita kisebbség uralma ellen és most Szíriában egy igen kegyetlen vallási polgárháború folyik.

Ebben a helyzetben hogy látja a keresztények szerepét?

Őket senki sem bántja, mert nem mennek bele a politikai dolgokba. A keresztények bizonyos vidékeken vannak összecsoportosulva, pl. Szíriának az észak-nyugati részében. Ők mind máig nyugodtan élnek. A nehézség a szunniták és a síiták között van.

Ennek a háborúnak a következtében az országon, Szírián belül is több millió kitelepített van és rengeteg menekült él a környező országokban. Milyen terhet ró ez pl. Libanonra?

Libanon észak-keleti részében a kormány kezd menekülttáborokat építeni. A Nemzetközi Menekültügyi Bizottság segíti a libanoni államot, Szíriát is, mert ez egy nagy gazdasági teher. Ez azt jelenti azonban, hogy a menekültek főleg Libanonban egyfajta politikai bizonytalansági faktorrá váltak. Ezeket a menekülttömegeket beépítik ugyanis a szélsőséges mozgalmaknak a képviselői. Nem lehet tudni, mikor fog egy belső háború kirobbanni, hogy merre, milyen irányba mennek majd a dolgok. A menekülttömeg igen nagy bizonytalansági faktor annak ellenére, hogy a libanoni kormány segíti őket és próbálja a dolgot megoldani, de ezek az emberek, akiket elüldöztek és életkörülményeikből kiszorítottak, azokat nem lehet olyan könnyen egy másik keretbe integrálni.

Megítélése szerint az ún. Iszlám Állam félelmetes előretörését és kegyetlen terrorizmusát mi magyarázza és főleg hogyan lehet megállítani?

Megállítani csak egy nagyon kiterjedt háborús akcióval lehet. Az ún. Iszlám Állam jelenleg Szíria észak-keleti részében van. Itt ez egész egyszerűen a szunnita mohamedán világ térintegrációjának egyik jele. Tudniillik a szunnita mohamedán társadalomnak itt a Közel-Keleten egy rettentő nagy nehézsége az, hogy nem tudnak egy mohamedán államot alapítani. Szíriában most alawita hatalom van, Libanonban van egy félig-meddig összedolgozás a különféle vallások között, ami azt jelenti, hogy az államelnök mindig egy maronita keresztény, a miniszterelnök egy szunnita mohamedán, a parlament elnöke pedig síita mohamedán. Úgyhogy ez a rendszer, amely az első világháború óta van, többé-kevésbé bejáratottan működik annak ellenére, hogy volt ez a kegyetlen polgárháború, ma a libanoniak nem akarnak újra polgárháborúzni. Szíriában ez a rendszer nem alakult ki, ma egy alawita, vagyis síita kisebbség kormányoz egy szunnita többséget és ezt a szunniták nem fogadják el. Hosszú ideig elfogadták, de most van egy lázadás, ami egyre inkább kiterjed.

Ezt a lázadást a szaudi-arábiaik, a törökök pénzelik és segítik, két nagy szunnita mohamedán ország, mert azok sem akarnak egy alawita, tehát egy síita államot a Földközi-tenger partján. Éppen ez a dolognak a nehézsége, hogy a szíriai állam, amely most síita kontroll alatt van, ez tulajdonképpen az irániaknak egy előretolt álláspontja, ahol az irániak kijutottak a Földközi-tengerre. És ők nem fogják hagyni, hogy onnan őket kitegyék. Nekik a Földközi-tengerre szükségük van, tehát ezért lesz ez a háború olyan kegyetlen és még kegyetlenebb, mert ott direkt iráni befolyás van. Ugyanakkor pedig az irániak ellen ott vannak az amerikaiak és a szaudiak, tehát a nagy szunnita és az amerikai hatalom, akik a szunnitákkal most a síita irániak ellen szövetséget kötöttek.

Hozzá kell tenni, hogy Jordániának a szerepe nem nagyon világos. Jordánia is egy szunnita állam és veszélyeztetve érzi magát a síita Irak felől és most ha még Szíriában is síita uralom lesz, akkor ők nagyon veszélyeztetve lesznek. Ezért kell hangsúlyozni, hogy a szíriai háború kifejezetten egy vallási polgárháború és ez magyarázza ennek a háborúnak a kegyetlenségét. 

(sv)