A pápa mély aggodalma a menekült családkért: nagylelkűség és közelség

Ferenc pápa pénteken közzétett twitter üzenete „Urunk, segíts minket, hogy mind nagylelkűbben és mind közelebb legyünk a szegény családokhoz” Európában elsősorban a migránsok családjait érinti. Napjainkban a világ több mint hét milliárd, azaz 7000 millió lakosából hatvan millió személy volt kénytelen elhagyni az otthonát és útra kelni, egy jobb jövő reményében. A szám megdöbbentő: átlagban száz emberből közel egy személyről van szó. Ilyen nagy arányú népvándorlás soha nem volt még az emberiség történetében. Ez a világméretű, „globalizált” migrálás óriási feladatot jelent a világ felelős vezető számára. A problémák radikális megoldása, vagyis a migrálás okainak a felszámolása elsősorban a politikusokra hárul, miként az egyes országok feladata döntést hozni a migráns-kérdés kezelése kapcsán.

Az egyház feladata, élén Ferenc pápával a közvetlen segítségnyújtás, ahogy ezt pénteken megfogalmazta: a szegény családok megsegítése, az emberi nagylelkűség révén és a mind közelebb kerülés által. A megnyilatkozásokból úgy látszik, hogy Európa püspökei egyre szélesebb körben ugyanezt a véleményt képviselik, méghozzá mind erőteljesebben, mint ami a legközvetlenebb krisztusi örökség, a szolidáris szeretet gyakorlása. Az irgalmas szamaritánus jézusi példázata óta keresztény ember nem mehet el „részvét és segítségnyújtás nélkül” a bajbajutott mellett. Le kell hajolni, és áldozni kell, időt és pénzt is, ahogy azt a szamaritánus tette.

„Sokkal többet kell tenni a migránsokért” – nyilatkozta a napokban Ban Ki-moon ENSZ főtitkár. Azt kérte az egyes államoktól, hogy „közös, határozott politikai választ adjanak a problémára”. A globálissá vált migráns-kérdés megoldására a világ vezetői szeptember 30-án New York-ban, a világszervezet székházában találkoznak, hogy éppen a kívánt hatékony és közös megoldásról tárgyaljanak. A találkozó alig pár nappal követi Ferenc pápa egyesült államokbeli apostoli útját, ahol Róma püspöke elsőként szólal fel az amerikai törvényhozásban is és minden bizonnyal egyik kényes témája lesz a menekültek kérdése.

Európát sokkolta az osztrák autósztrádán megtalált kamionban megfulladt 71 menekült tragédiája. A líbiai partoknál szerdán 76-an vesztették életüket. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a mostani helyzetben, amelyben 60 millió ember - migránsok és menekültek vegyesen - vándorol világszerte, a legaljasabb sakál szerepét játssza az embercsempészet. Százezrek életbevágó tragédiáját használják ki és mint a példa mutatja, cserben hagyják az áldozataikat, szárazon és vízen egyaránt. Az Osservatore Romano vatikáni napilap pénteki száma „Koporsók az aszfalton és a vízben” címmel a pandorfi tragédia nyomán vezércikkben számol be az utóbbi napok migráns tragédiáiról.

Rádiónknak tudósított a pénteki olasz adásban a menekültek balkáni helyzetéről Nello Scavo, az Avvenire olasz katolikus napilap munkatársa. „A rendőrség ellenőrző pontjai mind sűrűbbek a macedón-görög határon. A Törökországból érkező menekültek Görögországon és Bulgárián keresztül lépnek Macedóniába és átlagban három nap alatt hagyják el az országot, hogy aztán Európába jussanak. Százezer ember érkezett az utóbbi hónapokban, az utóbbi napokban négyezren jöttek. Magyarország felé a majdnem kiépített határzár jelent akadályt, úgyhogy más utakat és más módszereket keresnek a menekültek.

Elkerülhetetlenül megjelent az embercsempészet, mely ebben a térségben, még a mostani migráns-áradat előtt is virágzott. A koszovói embercsempész maffia, karöltve a szerb és macedón „kollegákkal”, alternatív utakat ajánl, hogy kikerüljék a magyar falat, így például Horvátország és Szlovénia felé, hogy aztán Ausztriába vagy Olaszországba érkezzenek. A kockázat egyre nagyobb, és ennek megfelelően az „utazási árak”, vagyis az embercsempészet gyalázatos díja növekszik. Amíg a múlt héten 300-400 euró volt a földi csempészút ára, mostanra 1000 euróra nőtt. Az ország vezetői azt szeretnék, hogy a belépett menekültek mind hamarább elhagynák az országukat, a rendőrség pedig sajnálatos módon sokszor durván, erőszakkal lép fel. Ellenben a polgári lakosság részéről sok jelét lehet látni a szolidaritásnak. Példa erre a Szkopje melletti Veles-helység, ahol magánkezdeményezésre fogadóállomást alakítottak ki a menekültek számára és amely eddig két év alatt ötvenezer embernek adott szálláshelyet és ellátást.

Megdöbbentő élmény azt látni, hogy magánszemélyek leleménye és segítőkészsége megteszi azt, amire a kormányok nem akarnak vállalkozni, vagyis az embermentésre”.

(vl)