Az egyházban van egy betegség: a megosztás szítása

Az egyházban van egy betegség, ami a megosztás szítása és a viszálykeltés. A keresztények azonban arra kaptak meghívást, hogy békét és kiengesztelődést teremtsenek, ahogy Jézus tette. Így fogalmazott péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában.

Békét vagy viszályt keltek?

Szent Pál Kolosszeiekhez írt levele Jézus „személyigazolványa”, aki Isten első szülötte és maga is Isten. Az Atya arra hívta meg, hogy kiengesztelődést és békét teremtsen az emberiség és Isten között a bűnt követően. A béke Jézus műve, megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Amikor mi a békéről és a kiengesztelődésről beszélünk, kis békéről és kis kiengesztelődésről van szó, de a nagy békére és a nagy kiengesztelődésre kell gondolnunk, amelyet Jézus tett. Nélküle nem lehetséges a béke, sem a kiengesztelődés. Az a feladatunk, hogy a háború, a gyűlölet hírei között, még a családokban is, a béke és a kiengesztelődés emberei legyünk.

Jó, ha feltesszük magunknak a kérdést: Békét vetek el? Például nyelvemmel békét vagy viszályt keltek? Hányszor hallottuk ezt egy személyről: kígyónyelvű. Azért mondják, mert mindig azt teszi, amit a kígyó tett Ádámmal és Évával, tönkre tette a békét. Ez rossz, ez egyházunk egy betegsége: megosztást, gyűlöletet vetni, nem a békét. Van egy kérdés, amit minden nap mindannyian jó, ha felteszünk: Én ma a békét vagy a viszályt vetettem el? Azt mondhatnánk azonban: De időnként meg kell mondani a dolgokat, mert ez vagy az a személy… Viszont felmerül a kérdés: Ezzel a viselkedéssel mit vetsz?

Aki békét hoz, szent, aki pletykál olyan, mint egy terrorista

A keresztények tehát arra kaptak meghívást, hogy legyenek olyanok, mint Jézus, aki eljött hozzánk, hogy békét és kiengesztelődést hozzon. Ha egy ember élete során nem tesz mást, mint kiengesztelődést és békét teremt, szentté lehet avatni: ez a személy szent. Növekednünk kell ebben és meg kell térnünk. Ne használjunk szavakat, amelyek megosztanak, amelyek háborúhoz, kis háborúkhoz vezetnek, sohase pletykáljunk. Azt gondolhatjuk: mi is a pletyka? Semmiség, egy-két szó a másik ellen, egy történet, hogy ez ezt és ezt tette… Nem! – nyomatékosította a pápa. Pletykálni terrorizmus, mert a pletyka olyan mint a terrorista, aki bombákat robbant, majd elmegy, pusztítást okozva. A nyelvével rombol, nem békét teremt. Ravasz ember, nemde? Nem öngyilkos terrorista. Nem, nem, jól megvédi magát – jegyezte meg a Szentatya.

Harapjuk el a nyelvünket

Ferenc pápa ezután egy buzdítást fogalmazott meg. Minden alkalommal, amikor olyat akarunk mondani, ami viszályt és megosztást kelt, vagy kibeszéli a másikat, harapjuk el a nyelvünket. Biztosítalak benneteket, hogy ha ezt gyakoroljátok ahelyett, hogy viszályt keltenétek, az első időkben bedagad, megsérül a nyelvetek. Az ördög munkája ugyanis a megosztás.

Végül a Szentatya imájában így fohászkodott: Uram, te életedet adtad, add meg a béketeremtés és a kiengesztelődés kegyelmét. Véredet adtad, add meg, hogy ne zavarjon, ha megdagad egy kicsit a nyelvem, ha elharapom azt, mielőtt rosszakat mondanék másokról – zárta péntek reggeli homíliáját a pápa.

(sv)