A teológus népének gyermeke, ne válasszuk szét a tanítást és a lelkipásztorkodást

A tanítás és a pasztoráció úgy kötődik egymáshoz, mint az ima és az élet. Így fogalmaz Ferenc pápa videó-üzenetében, amelyet a Buenos Aires-i Nemzetközi Teológiai Kongresszusra küldött. A tanácskozást az Argentínai Katolikus Egyetem Teológia Fakultásának centenáriuma és a II. Vatikáni Zsinat 50. évfordulója alkalmából rendezték meg. A háromnapos konferenciára küldött felszólalásában a pápa kiemelte a kezdetek emlékezetének fontosságát ahhoz, hogy dinamikusan szembe tudjunk nézni a kihívásokkal a mindennapi életben, örömmel Krisztus szeretetében.

A teológus a népből való, hívő, próféta

Emlékezet, tanulás és ima egymásba fonódnak az élet konkrét valóságával, Krisztus hirdetésével. Ez a kihívás, amelyet Ferenc pápa a Buenos Aires-ben összegyűlt számos teológus számára megfogalmazott. A teológus alapvetően népének gyermeke, aki találkozik személyekkel, történetekkel, ismeri a hagyományt. Olyan ember, aki megtanulja értékelni, amit kapott mint Isten jelenlétének jelét. A teológus egy hívő, aki megtapasztalta Jézus Krisztust és felfedezte, hogy nélküle nem tud élni. A teológus próféta, mert elmélkedve a hagyományon, amelyet az egyháztól kapott, életben tartja a múlt tudatát és meghív a jövőbe, ahol Jézus legyőzi az önelégültséget és a remény hiányát. Központi szerep jut ebben az imának, amely a múlt és a jelen, illetve a jelen és a jövő közötti út és valóság.

A Hagyomány emlékezete

Ferenc pápa kiemeli: fontos, hogy visszataláljunk Istennek az egyház életében tett útjának emlékezetéhez, hogy legyőzzük a megosztást és a kísértéseket. A Teológiai Fakultás centenáriumára és a II. Vatikáni Zsinat 50. évfordulójára utalva bemutatta a kapcsolatot a hagyomány és a jelen, a tanulás és a tanúságtétel között egy olyan katolicizmusban, amely felhasználja az időt, hogy igaz és hiteles legyen. Nem létezhet egy elszigetelt helyi egyház, amely a valóság, valamint a Lélek cselekvésének egyedüli tulajdonosának és értelmezőjének tekinti magát. Ugyanígy nem létezhet egy egyetemes egyház, amely figyelmen kívül hagyja vagy megtagadja a helyi valóságot. Központi szerepe van az egyház hagyományának, mint „élő folyamnak”, amely a kezdetekig megy vissza és a jövő felé indul, megöntözve különböző földeket és táplálva a világ számos földrajzi területét. Az egyház tovább folytatja az Evangélium megtestesítését a Föld minden sarkán, mindig új módon.

A relativizmus és a személy méltósága

Ilyen értelemben a teológus feladata a megkülönböztetés és az elmélkedés arról, hogy mit jelent ma kereszténynek lenni. A mai keresztény Argentínában nem ugyanaz mint száz évvel ezelőtt és nem ugyanolyan, mint Indiában, Kanadában vagy Rómában. A kihívások felé fordítva tekintetét, amelyekkel Argentínának szembe kell néznie, a pápa szólt a multikulturalizmusról, a relativizmusról és a globalizációról, amelyek alkalmanként minimalizálják a személy méltóságát, csereáruvá téve azt. Hangsúlyozta az Evangélium útját, amely továbbra is jelen van, hogy oltsa a nép szomját és amely lehetővé teszi, hogy eltávolodjunk a két nagy kísértéstől. Az egyik, amelyik minden dolgot elítél, menedéket keresve a konzervativizmusban vagy a fundamentalizmusban. A másik, amely megszentel minden újdonságot, mindent, amelynek új íze van, relativizálva a bölcsességet.

A tanítás és a lelkipásztorkodás

Ebben az összefüggésben a teológia tanulmányozása egy elsődleges fontosságú értéket nyer, de nem létezhet a lelkipásztorkodástól elszakított puszta doktrína felfogása. A pápa utalt az egyházatyákra: Iréneuszra, Ágostonra, Vazulra és Ambrusra, akik nagy teológusok voltak, mert nagy lelkipásztorok voltak. Szükség van tehát a találkozásra a családokkal, a szegényekkel, a szenvedőkkel, a perifériákkal, amelyek a hit jobb megértésének útjai. Az önmaga világában megszülető teológia szép javaslatnak tűnhet, de nem reális. A népünk kérdései, nyugtalansága, álmai, küzdelmei, aggodalmai hermeneutikai értékkel bírnak, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül – figyelmeztet Ferenc pápa videó-üzenetében, amelyet a Buenos Aires-i Nemzetközi Teológiai Kongresszusra küldött.

(sv)