2015-09-23 08:58:00

Hol a hiba? - Martos Balázs atya elmélkedése az évk. 26. vasárnapra


A tanítványok nemrég még csak zavartan hallgattak, most végre kérdeznek Jézustól. Ez akkor is előrelépés, ha Jézus – mint sok más esetben – másként gondolkozik, mint ők. A tanítványok köre megtiltaná, hogy egy idegen Jézus nevében ördögöt űzzön, mert „nem tart velük”. Már többször megfigyelhettük, hogy Márk evangéliumában az ördögűzés Jézus hatalmának, az Isten országa terjedésének egyik legfőbb jele (vö. Mk 1,20-28; 3,11; 5,1-20; 6,7 stb.). Ahol ennyire nyilvánvaló a Jézussal való összhang, ott valamiképpen neki is jelen kell lennie. A vele való egységet most az fejezi ki, hogy a csoda „Jézus nevében” történik, vagyis az ő segítségül hívásával. A bibliai ember „segítségül hívja az Úr nevét” (vö. Joel 3,5), bízik az Úr nevében (Zsolt 33,21), örvendezik benne (Zsolt 105,3), sőt, az Úr nevét „kiáltják ki fölötte” (Jer 14,9).

„Ne tiltsátok meg neki. Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem” – válaszolja tehát Jézus. Érdemes megfigyelni, mennyire jelentősnek tartja a kimondott szót. A név tiszteletével ellentétes oldalon a „szidalmazás”, tulajdonképpen a káromlás, a vallásos jellegű gyalázkodás áll. A kimondott szó kifejezi a személy irányultságát, egész életének belső erejét. A tanítványok közösségével való egység egyáltalán nem haszontalan, de a végső mérce mégis maga Jézus. Isten a vele való találkozás rendes eszközéül adta a tanítványok közösségét, vagyis az egyházat, kegyelme ezzel mégsincs mindig látható összefüggésben.

Jézus ebben az esetben megengedő értelemben válaszol. „Aki nincs ellenünk, velünk van.” Kijelentése bölcsességi ízű, vagyis egyfajta türelemről, egyben pedig arról a lendületről tanúskodik, amely az Isten országának terjedését mindenek fölé helyezi. Ha a világot valóban alapvető tolerancia jellemzi, az már segítséget jelent: az evangélium, a Jézusról szóló örömhír olyan üzenet, amely képes felrázni és megszólítani az embert. A mondás másik formáját olvassuk Máténál és Lukácsnál („aki nincs velem, az ellenem van”): ők azt hangsúlyozzák, hogy Jézus előbb-utóbb komoly döntést követel, a semlegesség nem elég. Mindenesetre tény, hogy még a heves vérmérsékletű Pál apostol is úgy nyilatkozik az ellenséges hithirdetőkről, hogy „csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki.” (vö. Fil 1,15-19). Úgy tűnik, Pál szinte nevet azokon, akik borsot akarnak törni az orra alá.

De térjünk vissza az evangéliumhoz. Jézus következő szavaiban a helyes vallásosság egyfajta modellje épül. Isten országa a kimondott szó után tetté válik a jócselekedetekben, a „kicsinyek” iránti figyelemben, illetve önmagunk megfékezésében is. „Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod” Ezek a kemény mondatok (újra bölcsességi nyelvezettel: „jobb ez, mint amaz”) arra hívnak, hogy merjük a nagyobb jót választani. Az életre hívnak, közben persze el is rettentenek a kárhozattól. A botrány eredeti jelentése a botlás köve – valaki elbukik a kőben, amit más ott hagyott. Az igazi botránkozás tétje a megfeneklett élet, amelyből eltűnt az üdvösség távlata. Valami vagy valaki „elvette a napot”, eltorlaszolta az élet útját.

A botránkozásról szóló mondatok váratlanul hatnak ebben az összefüggésben. Kétségtelen, hogy Jézus különös erővel fordítja vissza János és a többi tanítvány figyelmét saját életükre, saját megtérésük szükségességére. Úgy látszik, így lesznek jobb társai mindenkinek, aki az Úr nevében keresi az üdvösséget – saját esendőségük, saját kicsinységük tudatában.








All the contents on this site are copyrighted ©.