Jubileumi emlékmise a 75 éve alapított Római Pápai Magyar Intézet tiszteletére

Október 26-án, hétfőn este a római San Girolamo della Carità templomban Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be a Pápai Magyar Intézet alapítása 75. évfordulója alkalmából. A szentmisén koncelebrált Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke, egykori pápai szertartásmester és a házigazda Tóth Tamás atyával, a Pápai Magyar Intézet rektorával a római nemzeti papi kollégiumok, szemináriumok és továbbképző intézetek rektorai. Részt vett a szentmisén Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita érsek, Érszegi Márk Aurél, a szentszéki magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője, Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója, Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár. Erdő Péter bíboros olasz nyelvű szentbeszédében felidézte a Pápai Magyar Intézet 75 éves történetének mozgalmas és változatos időszakát.

Erdő Péter bíboros szentbeszéde

Kedves Testvéreim a püspöki és a papi rendben, a Diplomáciai Testület és a polgári hatóságok tisztelt képviselői, kedves Testvéreim és Nővéreim!

            1. Ezen a szentmisén nemcsak egy konkrét eseményért, egyben egy egész történetért adunk hálát az Úrnak. 75 évvel ezelőtt, 1940 fájdalmas nyarán XII. Pius pápa megalapította a Pápai Magyar Intézetet. Már 1928-tól kezdve működött a történelmi Falconieri-palotában egy papi osztály a Magyar Akadémián. Ez az intézmény kapta meg – tiszteletreméltó elődöm, Serédi Jusztinián bíboros kérésére – a pápai alapító okiratot, amely azon kívül, hogy a papi kollégium rangját emelte, különleges biztonságot is nyújtott a számára. Erre a biztonságra rövidesen szükség is lett. A II. Világháborút követően a kommunisták Magyarországon is hatalomra jutottak. A sztálinizmus szellemében keresték annak lehetőségét, hogy államosítsák és megszüntessék az intézetet. Azok a papok azonban, akik tanulmányi okokból vagy kutatási célból itt éltek, a Szentszék segítségét kérték, amely mindig kinevezett egy rektort, illetve egy, az intézet vezetéséért felelős papot. Ezekben a nehéz időkben szükséges volt az olasz rendőrség közbelépése is, hogy garantálni lehessen az pápai intézetbe történő szabad bejutást. A helyzet az 1964-ben, a Magyarország és a Szentszék között létrejött megegyezés következtében változott csak meg. Az általános enyhülés légkörében lehetővé vált, hogy újra ösztöndíjas papok érkezhessenek immár Magyarországról, nemcsak az emigrációból. A rektort a továbbiakban a Szentszék nevezte ki a magyar püspöki kar javaslata alapján.

            2. Miután megvizsgáltuk a külső körülményeket, érdemes szemrevételezni a kollégium küldetésének lényegét. Az intézetet már felszentelt papok számára alapították, tehát nem szemináriumról van szó. A papok római tartózkodásának oka az, hogy különböző egyetemeken tanuljanak, anélkül azonban, hogy a statútumokban valamely felsőoktatási intézmény elsőbbsége meghatározásra került volna. Emiatt lehetséges az, hogy a magyar klérus a római tanulmányokon keresztül egy árnyalt, azonban az Egyházhoz és a Szentszékhez mindig hűséges látásmódot vigyen haza, amely magában foglalja az egyetemes Egyház különféle szellemi áramlatait és hagyományait. És mennyire fontos volt ez az elmélyülés a II. Vatikáni Zsinat után! Meg kellett ismerni a zsinati mozgalom valódi gazdagságát, hogy magas szinten, feltétlen hűséggel lehessen dolgozni és tanítani a magyar Egyházban. Nem felejtem el soha Boldog VI. Pál pápa irányunkban tanúsított szeretetteljes érdeklődését, amikor magánkihallgatáson fogadott bennünket, és mindegyikünkkel beszélt a tanulmányainkról, és ezen tanulmányok fontosságáról az Egyház életében. Nem véletlen, hogy római tanulmányaink után sajátos küldetéstudattal tértünk haza az otthoni körülmények közé.

            Az évek során több mint 280 magyar pap folytatott itt az intézet ösztöndíjasaként tanulmányokat, amelyeket a legtöbbször sikeresen be is fejeztek.

            3. A mai evangéliumban Jézusnak a tanítványokhoz intézett szavait olvastuk: „Amint engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében” (Jn 15, 9–10). A körülmények különbözősége ellenére mindig létezett a Pápai Magyar Intézet papjai között egyfajta összetartozás-érzés, mivel a papi életből nem hiányzott az a vágy, hogy az Egyházat szolgálják, a lelkek üdvéért, a hit és a szeretet továbbadásán fáradozzanak.

            A papok, akik most tanulnak Rómában, a kulturális és lelki gazdagság mellett a megújulás légkörével is találkoznak, egy olyan lelkiségi és történelmi mozgalommal, amelyben újra felteszik a hit és a vallási gondolat alapvető kérdéseit. A nagy antropológiai változás kontextusában, amely a mostani történelmi helyzetre jellemző, együtt keressük hitünk átadásának útjait és nyelvezetét, hitünknek, amelyet Jézus Krisztustól, Mesterünkről és Urunkról kaptunk, aki a mi szolgálatunk által a mai világba is meg akar érkezni. Különleges kegyelem, ha valaki az Örök városban követheti ezt a fejlődést, közel Szent Péter utódához, összekapcsolódva a Római Egyház egészével. Kérjük Isten áldását a Pápai Magyar Intézet szolgálatára, minden élő és elhunyt tagjára, a magyar Egyházra és a magyar népre. Ámen.

Interjú Erdő Péter bíborossal a Pápai Magyar Intézet történetéről

A szentmisét követően a vendégek az Intézet meghívására a római Magyar Akadémia közeli épületében fogadáson vettek részt. Az ünnepet követően P. Vértesaljai László SJ interjút készített Erdő Péter bíborossal a Pápai Magyar Intézet történetéről.

(vl)