2015-11-19 16:33:00

Tehát király vagy? Martos Balázs atya elmélkedése Krisztus Király vasárnapjára


Vasárnapi evangéliumunk a húsvéti készület napjára, Jeruzsálembe, Pontius Pilatus római helytartó palotájába visz. Róma képviselője a tengerparti Cezáreában székelt, csak alkalmanként érkezett a fővárosba, s ilyenkor Nagy Heródes fényűző palotájában helyezkedett el. Megjelenését a város aligha fogadta örömmel. Elnyomó hatalmat képviselt, és kegyetlen elődök székébe ült.

Pilátus most Jézus felett akar ítélkezni. Kérdései, amelyekkel a vádlott kilétét, tetteit firtatja, akár őszinték is lehetnek. De a római bírót az igazságnál jobban köti a hatalom, saját hatalma. Igazsága a hatalom igazsága. A helytartó csak addig az, amíg a felette állók engedik, és végső soron csak azt veheti észre, azt tarthatja és vallhatja igaznak, amit a mögötte felsorakozó hatalom megenged. Pilátus számára igaz, hogy magasan felette a császár van, de közelebb hozzá ravasz alattvalói. Hatalmát azzal is bizonyítania kell, hogy megjutalmazza a vele együttműködő jeruzsálemi arisztokráciát, a főpapot és környezetét. Az elnyomó hatalomnak egyetlen iránya van: vagy vele, vagy ellene. Az elnyomó hatalom megértési lehetősége szűkös: ami nem a kegyelméből él, az ellenére él. Ha Jézus végül is király, akkor csak ellene lehet. És akkor léteznie sem szabad.

Pilátus palotájába János evangélista vezet minket, akiről már Iréneusz azt írta a 2. században, hogy magasról nézi a világot, mint egy sas. Abban, ahogy Pilátus és Jézus beszélgetését bemutatja, érezhető, hogy immár Jézus egész küldetését, egész művét tartja szem előtt. Mintha Jézus maga is mindent össze akarna foglalni, amikor a korabeli hatalmasság vallatja. A beszélgetés leírásában egyszerre van történeti igazság Pilátusról, politikai hatalmáról, de János számára ennél sokkal fontosabb, hogy a megrajzolja Jézus alaját, aki más értelemben, de az előbbinél messze hatalmasabb.

Jézus átlátja a földi hatalom rendszerét. Ezért kérdezi a királyi címről: „magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Nem igaz, hogy Isten nem törődik a földi hatalmakkal. Nem felesleges a földi rend, amely előmozdítja az „áldott békét”. Másodszor, Jézus országa itt valósul meg, de nem innen való. Az a logika ismétlődik, amelyet a búcsúbeszéd végén, a főpapi imában ismertünk meg: „evilágban, de nem ebből a világból” (vö. Jn 17,11-16) épül az Isten országa. János nem használja ezt a kifejezést (vö. Mk 1,15 stb.), de úgy mutatja be Jézust, mint aki Isten teljhatalmú küldötteként valósítja meg Isten országát.

„Te mondod, hogy király vagyok”. Jézus elfogadja, de át is értelmezi a királyság fogalmát. „Ha akarod, nevezz királynak, mert az vagyok, bár egészen másként, mint ahogy képzeled.” Jézus története és küldetése Isten szeretetéről szól, azt érvényesíti. Az ő hatalma abban áll, hogy Isten gyengéd, életet adó szeretetét feltárja és közölje. A mindenséget teremtő és létben tartó Isten a Fiúban nyilatkoztatta ki magát, sőt benne tette magát szerethetővé (vö. Jn 6,38; 20,30-31; 3,13-16). Isten felkínálja saját igazságát, és aki vele találkozik, az újjászületik belőle (vö. Jn 1,13-15; 8,41-47).

Pilátus nemsokára halálra adja Jézust. Mi változott? Egyfelől, mint annyi más tanítás és jel Jézus részéről, ez a beszélgetés is előre értelmezi a kereszt és feltámadás tényét. Isten erőszak nélkül, a szeretet hűségével váltotta meg a világot. Másfelől, talán marad valami Jézus szabadságából itt a földön, vádlók és vádlottak szívében, és ez az új ország halovány reménysugara.

 








All the contents on this site are copyrighted ©.