Az Egészségügy Pápai Tanácsának üzenete a Leprások világnapjára

„Élni annyit jelent, hogy segítünk másokat élni” – ez a témája a Leprások 63. világnapjának, amelyet január 31-én tartunk. Az emléknap alkalmat ad arra, hogy folytassuk a küzdelmet a szörnyű fertőzés ellen és leküzdjük a számkivetést, amely e betegséget hordozó személyek helyzetét tovább súlyosbítja – írja üzenetében Zygmunt Zimowski érsek, az Egészségügy Pápai Tanácsának elnöke. Ennek a kirekesztésnek már nincs létalapja, mert a lepra gyógyítható és a gyógyulás után a személy visszatérhet az életbe. Az egészséges emberek tehát arra kaptak meghívást, hogy emberhez méltó élethez segítsék hozzá azokat, akik ma is áldozatai ennek az igazságtalan társadalmi stigmának. A szolidaritás, a hiteles testvériség és az irgalmasság konkrét jeleivel forduljunk feléjük – buzdít Zimowski érsek üzenetében.

Szűz Mária gondoskodása visszatükrözi Isten gyengédségét

Szűz Mária gondoskodása visszatükrözi Isten gyengédségét. Ez jelenik meg azok életében is, akik a betegek mellett állnak és ráéreznek legfelfoghatatlanabb szükségleteikre is, mert szeretettel tekintenek rájuk. Ebben a konkrét és érdekmentes gesztusban ismerhetjük fel a Leprások idei világnapjára választott témát: „Élni annyit jelent, hogy segítünk másokat élni”.

Vatikáni konferencia júniusban

Az Egészségügy Pápai Tanácsának elnöke továbbá tájékoztat, hogy a Sasakawa és a Raoul Follereau Alapítványokkal együttműködésben június 10-én és 11-én tanulmányi napot tartanak a Vatikánban. A résztvevők jelen lehetnek június 12-én azon a szentmisén, amelyet Ferenc pápa mutat be a Betegek és Fogyatékkal élők jubileuma alkalmából.

Kötelezzük el magunkat e betegség elleni küzdelemben

Zimowski érsek felhasználja üzenetében az alkalmat, hogy köszöntse a leprásokat és azokat, akik gondoskodnak róluk illetve azokat, akik a társadalom peremére szorultak e betegség miatt, amely még mindig elterjedt Ázsia, Dél-Amerika és Afrika különböző országaiban. Kötelezzük el magunkat e betegség elleni küzdelemben, kiszélesítve a tájékoztatást és a megelőzést, illetve az együttérzés valódi gesztusait gyakorolva. Segítsük elő a meggyógyult személyek társadalmi és munkahelyi integrációját, akik annak ellenére, hogy magukon viselik e betegség nyomait, épségben megőrizték emberi méltóságukat. Ebben a tevékenységben példát és ösztönzést jelenthetnek a szentek és a boldogok, közöttük Szent Damján De Veuster, Szent Marianna Cope és Albert Schweitzer. Végül az érsek hangsúlyozza, hogy az egyház tanúságot tesz a leprások és a gondjukat viselő személyek iránti közelségéről.

(sv)