A lengyel püspöki konferencia szóvivője a kormány reformjairól

Lengyelországban a választások után kialakult helyzet kapcsán a Vatikáni Rádió német programja interjút készített Pawel Rytel-Andrianik atyával, a lengyel püspöki konferencia szóvivőjével.

Lengyelországot ezekben a hetekben az Európai Unió komoly megfigyelés alatt tartja. Brüsszel úgy látja ugyanis, hogy az Unió alapelveivel nem megegyező politika veszélye áll fenn. Ebben az esetben az alkotmánybíróság szabályozásában és a közmédiában végrehajtott reformok miatt. Hogyan látják a püspökök ezt az intézmények közötti vitát?

A lengyelországi változások a jól működő demokráciának a bizonyítékai. A jelenlegi demokrácia a szabadság felé vezető hosszú út eredménye. Ennek mérföldkövei közé tartozik a Szolidaritás politikai mozgalom, az 1989-es események és a kommunizmus bukása. Ezen a közös úton az egyház tiszteletben tartja a demokratikus választások során választott hatalmat. Az új kormány változtatásait bejelentették, ahogy ez a választási programban szerepelt. Nem véletlen tehát, hogy most a kormány próbálja megvalósítani ezt a programot hivatalos megbízatása alapján.

Az egyház nem független a pártok közötti megosztottságtól, de nem része az alkotmánybíróságot érintő konfliktusnak.

Stanislaw Dziwisz bíboros, Krakkó érseke hangsúlyozta, hogy „nincsenek politikai törekvéseink, mert nagyobb ambícióink vannak. Itt a földön, szívünkben, családjainkban, közösségeinkben és saját környezetünkben szeretnénk építeni a szeretet és a szolidaritás birodalmát, a megbocsátást, a kiengesztelődést és Isten békéjét”. Az egyház tehát társadalmilag elkötelezett és támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek az emberi méltóság tiszteletére, a családok iránti aggodalomra és a szegények megsegítésére irányulnak.

E változások következtében van-e olyan érzésük, hogy a közmédia minőségében változás történt? Problematikusnak értékelik-e az alkotmánybíróságot érintő új törvényeket? Vagy úgy gondolják, hogy az Európai Unió talán kissé túlságosan „idegesen” reagált egy normális „őrségváltásra”?

A média Lengyelországban szabad, mindenki írhat, beszélhet és publikálhat különböző módon és mindenféle csatornákon, újságokban. A közmédia nyelvezete változik, mert változóban van az állam kormányzásának a módja. A változási folyamat elindult és ma nehéz megmondani azt, hogy milyen lesz a végeredmény. Ezért egy kicsit hosszabb időre van még szükség. Ebben a pillanatban ítéletet alkotni határozottan korainak tűnik.

Mit gondol a nemzetközi sajtó reakcióiról? Úgy látja, hogy az újságírók hatékonyan tájékozódtak a problémáról és megértették a változásokat, amelyeket leírnak vagy úgy érzi, hogy korrekcióra szorul az, amit olvas?

A nyugati sajtó eléggé sztereotipikus módon ismétli ugyanazt a lengyelországi „nem demokratikus” változásokat illetően. Egy nyugati újságíró, aki eljött hozzám, hogy kommentárt kérjen, bevallotta, hogy a főszerkesztők nem küldenek tudósítókat a helyszínre, hanem az alapján írják meg a cikkeiket, amiket az interneten vagy más kommunikációs eszközökön olvasnak. Ez azt jelenti, hogy nincsenek első kézből származó információik.

Hol állnak ebben a helyzetben a katolikus világi mozgalmak?

A pluralizmus teljes kifejeződése tapasztalható körükben, ahogy ez várható is egy ilyen nagy számú és heterogén csoport esetén.

A püspöki konferencia mindig is hangsúlyozta a menekültek befogadásának szükségességét. A jelenlegi politika azonban úgy tűnik, hogy a lakosság arányához képest igen alacsony felső határt támogat. Beata Szydlo egy alkalommal 400 bevándorlóról beszélt. Milyen felhívást intézne a politikához ezzel kapcsolatban?

Az egyház mindig is azok mellett áll, akiknek szükségük van segítségre. Stanislaw Gadecki érsek Ferenc pápa felhívása vigíliáján arra buzdította a plébániákat, hogy fogadják be a menekülteket, akik életük és egészségük védelme érdekében menekülnek. A lengyel püspöki konferencia elnökségi irodájának a közleménye pedig így hangzik: „Éheztem ugyanis és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok” (Mt 25,35). Ezekkel a szavakkal Jézus Krisztus mindannyiunkat hív – különösképpen is ebben a pillanatban, amikor ilyen sok menekült éli meg a háborút és az életveszélyt –, hogy segítségükre siessünk a keresztény befogadás jegyében.

Amikor konkrét segítségnyújtásról van szó, nincs kétség, hogy az alapvető kezdeményezés és felelősség a világi hatalmat illeti. A miénk a befogadási oldal. A világi hatalom felelőssége és kötelessége az ellenőrzés, a biztonság és az alapvető szociális ellátás garantálása a menekülteknek. Másrészt az egyháznak nem áll szándékában beleavatkozni a helyzetbe a politikai és a világi hatóságok együttműködése nélkül. Ezt világosan megfogalmazta Ferenc pápa az elvándorlók és menekültek világnapjára közzé tett üzenetében. Jelenleg a migránshullám olyan nagyarányú, hogy csak az államok és a nemzetközi szervezetek közötti szervezett és konkrét együttműködés képes hatékonyan rendezni a helyzetet.

A katolikus egyházat illetően, a lengyel Caritas felelős ebben az ügyben. A probléma az, hogy nagyon kevesen akarnak Lengyelországban maradni a menekültek közül – zárta Pawel Rytel-Andrianik atya, a lengyel püspöki konferencia szóvivője a Vatikáni Rádió német programjának adott interjúját.

(sv)