Ferenc pápa katekézise: Irgalmasság és igazságosság

A Szentatya ezen a szerdán is a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást tavaszi melegben. Az egybegyűlt híveket a teret körbejárva pápamobiljáról köszöntötte, amelyen ez alkalommal két kis útitársa is volt: egy kisfiú és egy kislány. Katekézisét a Példabeszédek könyvének egy idézetére építette: „Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet. Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését. Kezet rá: a gonosz nem marad büntetlen, de az igaz ivadéka megmenekül!” (Péld 11,19-21)

Isten irgalmassága vezet el a valódi igazságosság beteljesedéséhez

A Szentírás úgy mutatja be Istent, mint végtelen irgalmasságot, de ugyanakkor úgy is, mint tökéletes igazságosságot. Hogyan békíthető össze ez a két dolog? – tette fel a kérdést a pápa katekézise elején a szerdai általános kihallgatáson. Hogyan kapcsolódik az irgalmasság az igazságosság igényeihez? Úgy tűnhet, mintha két egymásnak ellentmondó valóság lenne. Valójában azonban nincs így, mert Isten irgalmassága vezet el a valódi igazságosság beteljesedéséhez. Milyen igazságosságról van itt szó? – kérdezte a pápa.

Csak ha jóval válaszolunk a rosszra, tudjuk azt igazán legyőzni

Ha az igazságosság jogi kezelésére gondolunk, látjuk, hogy aki visszaélés áldozatának tekinti magát, a bíróhoz fordul és kéri, hogy tegyenek igazságot. Olyan igazságszolgáltatás ez, amely büntetést mér ki a bűnösre azon alapelv szerint, hogy mindenki végül azt kapja, ami jár neki. Ahogy a Példabeszédek könyve is mondja: „Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet.” (Péld 11,19) Jézus is beszél erről az özvegyasszonyról szóló példabeszédében, aki mindig visszatért a bíróhoz és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” (Lk 18,3) Ez az út azonban nem vezet el a valódi igazságossághoz, mert valójában nem győzi le a rosszat, csak lehatárolja. Csak ha jóval válaszolunk a rosszra, tudjuk azt igazán legyőzni – mutatott rá Ferenc pápa.

Az áldozat forduljon közvetlenül a bűnöshöz és hívja a megtérésre

Van azonban egy másik módja is az igazságszolgáltatásnak, amelyet a Biblia tár elénk, mint követendő utat. Olyan eljárásról van szó, amely elkerüli a bírósághoz fordulást és abban áll, hogy maga az áldozat forduljon közvetlenül a bűnöshöz és hívja a megtérésre, segítve neki, hogy megértse rosszat cselekszik, és lelkiismeretéhez szól. Így végül az megbánva és felismerve hibáját, meg tud nyílni a megbocsátás előtt, amelyet a sértett fél számára felkínál. Ez szép dolog – jegyezte meg a pápa. Ez a módja a családon belüli, a kapcsolatokban a házasfelek közötti, vagy a szülő-gyerek közötti ellentétek megoldásának, amelyben a sértett szereti a bűnöst és szeretné megmenteni a kapcsolatot, amely a másikhoz köti. Nem akarja megszakítani azt a kapcsolatot.

A sértett fél legyen kész a megbocsátásra

Természetesen ez egy nehéz út – hangsúlyozta a pápa. Azt feltételezi, hogy a sértett fél legyen kész a megbocsátásra és vágyjon az őt megsértő fél megmentésére és javára. Csak így győzedelmeskedhet az igazság, mert ha a bűnös felismeri az elkövetett rosszat és felhagy vele, akkor nincs többé rossz, és ami igazságtalan volt, igazzá válik, mert bocsánatot nyert és hozzásegítették, hogy visszataláljon a jó útra. Itt lép be a megbocsátás, az irgalmasság.

Isten nem ítél el senkit!

Isten így jár el velünk, bűnösökkel. Az Úr folyamatosan felajánlja megbocsátását és segít nekünk, hogy elfogadjuk és tudatára ébredjünk a rossznak és meg tudjunk szabadulni tőle. Isten ugyanis nem akar elítélni minket, hanem üdvösségünket akarja. Isten nem ítél el senkit! – nyomatékosította a pápa. Megkérdezhetné valaki tőlem: Atya, akkor Pilátus megérdemelte az ítéletet? Isten akarta azt? – Nem! Isten üdvözíteni akarta Pilátust és Judást is, ahogy mindenki mást is. Ő, az irgalmasság Ura üdvözíteni akar mindenkit! A probléma ott van, hogy hagyjuk, hogy belépjen a szívünkbe. A próféták minden szava szenvedélyes és szeretettel teli felhívás, amely megtérésünket keresi. Ezekiel prófétán keresztül ezt mondja az Úr: „Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23; vö. 33,11) Ezt akarja Isten! – világított rá a Szentatya.

A gyóntatószékbe azért megyünk mindannyian, hogy egy atyára találjunk

Ez Isten szíve, egy szerető Atya szíve, aki azt akarja, hogy gyermekei a jóban és az igazságosságban, vagyis teljességben éljenek és boldogok legyenek. Ez az atyai szív túllép az igazságosságról alkotott kis nézeteinken, hogy megnyissa előttünk irgalmasságának határtalan távlatait. Olyan atyai szív ez, amely nem bűneink szerint ítél meg minket és nem bűneink szerint fizet meg nekünk. Pontosan olyan atyai szív, amilyennel találkozni szeretnénk, amikor gyónni megyünk. Talán mond majd valami olyasmit, ami segít jobban megérteni a rosszat. A gyóntatószékbe azért megyünk mindannyian, hogy egy atyára találjunk, aki segít megváltoztatni életünket. Egy atyát keresünk, aki erőt ad az előrelépéshez, aki megbocsát nekünk Isten nevében. Ezért gyóntatónak lenni nagyon nagy felelősség, mert a gyónó csak egy atyát keres. A pap, aki a gyóntatószékben ül, az Atya helyén ül, aki irgalmasságával tesz igazságot.

A pápa a cirkuszi artistákhoz: Az élet folyamatos erőfeszítés nélkül, középszerű

A szerdai általános kihallgatás végén Ferenc pápa a zarándokok között üdvözölte az Amerikai Cirkusz artistáit, akik rövid előadást tartottak. Köszönetet mondott nekik a szép műsorért, azért, hogy elhozták a szépséget, amely mindig közel visz bennünket Istenhez. Egy másik dolgot is kiemelt: nem rögtönzés műve ez az előadás. A szép műsor hátterében hosszú, fárasztó edzés húzódik. Edzeni fárasztó dolog! Ahogy Pál apostol mondja nekünk: ahhoz, hogy elérjünk a célba és győzzünk, edzeni kell. Ez mindannyiunk számára példa, mert a könnyű élet csábítása, az erőfeszítés nélküli jó eredmény egy kísértés. Azzal, amit ma itt bemutattatok és az edzéssel, amely e mögött húzódik, tanúságot adtatok nekünk arról, hogy az élet folyamatos erőfeszítés nélkül, középszerű. Köszönet ezért a példáért! – mondta a szerdai általános kihallgatás végén Ferenc pápa.

(sv)