2016-02-25 12:29:00

Az én otthonom a Vatikánban mindig a Rádió maradt - interjú a leköszönő P. Federico Lombardival


Matematikus, jezsuita szerzetes, újságíró, rádióigazgató, szóvívő...

2016. február 29-én véget ér P. Federico Lombardi megbízatása és negyedszázados szolgálat után megválik a Vatikáni Rádiótól. Lombardi atya 1942-ben született a piemonti Saluzzoban, egyik nagybácsija „Isten mikrofonjának” nevezett jezsuita szerzetes, másik neves jogász, harmadik pedig az olasz szenátus tagja. Federico Lombardi matematikából szerzett egyetemi diplomát, majd belépett a Jézus Társaságába. Teológiai tanulmányait Németországban végezte, 1972-ben szentelték pappá és lett a római székhelyű Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat szerkesztőségi tagja. 1984-től az olasz jezsuita rendtartomány provinciálisa hat éven át, majd új megbízatásaként 1990-ben nevezik ki a Vatikáni Rádió programigazgatójává, 2005-től lesz annak főigazgatója. Ekkor már 2001-től az éppen formálódó Centro Televisivo Vaticano (Vatikáni Televíziós Központ) vezetése is a feladata, míg végül e két megbízatása mellé 2006-ban kinevezik a Szentszéki Sajtóiroda igazgatójának, a pápa szóvivőjének.  Lombardi atya a szentszéki szóvivői tisztséget a továbbiakban is ellátja.

A Vatikáni Rádió olasz adása szerdán exkluzív interjút készített az egyébként mindig körültekintően és óvatosan fogalmazó P. Lombardival, aki most viszont őszinte nyíltsággal beszélt a jelenlegi reform-helyzetről:      

 Az első tizenöt év volt a legboldogabb időszakom    

A Vatikáni Rádióban a legjobban magával ragadó tapasztalatom annak világméretű kommunikációs horizontja volt, továbbá munkaközösségének nagy nemzetközi jellege, mintegy hatvan országból származó munkatársakkal, a legkülönfélébb nyelvvel, kultúrával és írásmóddal. Meg kellett tanulnom egy új kommunikációs nyelvet, a hosszabb cikkek után most a rövid, metsző híradások, egy-két perces üzenetek jöttek. Ehhez társultak a nagyon szoros és mély emberi kapcsolatok, a szerkesztőkkel és a technikusokkal egyaránt. Ez az első tizenöt év volt a legboldogabb időszakom, amikor a hét minden napját, reggeltől estig, szinte megszakítás nélkül a rádiónak szentelhettem.

Sohasem gondoltam arra, hogy elhagyjam a Vatikáni Rádiót

Főigazgatóként több adminisztrációs feladatom volt és sajnos kevésbé maradhattam ilyen közel a munkatársaimhoz, mint korábban.  Jól be kellett osztanom az időmet, reggel és este a rádióban voltam, a nap derekán a szentszéki sajtóirodában, délután a tévéhez mentem, este pedig vissza a rádióba. Sok tennivaló volt, de sohasem gondoltam arra, hogy elhagyjam a Vatikáni Rádiót. Mindig az első és legalapvetőbb küldetésemnek tartottam, amit rendi elöljáróim nekem kijelöltek, hűségesen megmaradtam azok szolgálatában, akiket először rám bíztak. Persze a másik feladatokat is törekedtem a lehető legjobban betölteni, de az én otthonom a Vatikánban mindig a Rádió maradt.

A legtöbbet e hosszú idő alatt az úgynevezett „elektro-szmog” ügy miatt szenvedtem, amikor a város határában álló antennatelepünk károsnak ítélt sugárzó hatása miatt jártak el velem szemben az olasz hatóságok, biztosan mondhatom jogtalanul, de álltam a próbát felelősséggel, türelemmel, erkölcsi komolysággal.

Legnagyobb örömem a hallgatóink öröme

A legnagyobb örömet a hallgatóink visszajelzései adták. Boldog voltam a kelet-afrikai, muzulmán Szomáliából érkező leveleknek, ahol önkéntes világi betegápolók szolgáltak és hallgatták a Vatikáni Rádió adásait. Emlékszem, hogy Ukrajnából 40 ezer hálaadó levelet kaptunk a szovjet rezsim összeomlása után. Ezzel szemben nagy szomorúsággal gondolok arra a nagy erőfeszítésre, amivel a nigériai „hausza” bennszülött nyelven, mintegy 20 millió ember számára külön adást teremtettünk, a Boko Haram sújtotta, legnagyobb szenvedéseknek kitett térségben. Emberi kicsinyesség és anyagiak hiánya miatt hiúsult meg a tervünk. Ezt a szolgálatot csak rövid hullámon tudtuk megvalósítani és ezért is védtem, és védem még ma is személyesen én olyannyira ezt a rádiós lehetőséget. Különösen fontosnak tartottam, hogy az elnyomott egyházakban, főként a diktatúrák idején, azok közül is elsődlegesen a kommunista elnyomás alatt, siessünk az üldözött és szegény keresztények megsegítésére. Nem csak a hallgatók száma volt a fontos, hiszen a kisebbségek védelme is feladatunk volt és ezt a jövőben is figyelembe kell majd venni, bármilyen is legyen az új technológia. 

Digitális korszak

A rádió reformja a nagymértékű kommunikációs fejlődésből adódik és magától értetődő az új kommunikációs kultúra és új technológia alkalmazása. Már a rádiónk 75. születésnapján 2006-ban megállapítottuk, hogy nem vagyunk már többé „csak” rádió, hiszen ahogy az alapításkor XI. Piusz pápa Marconi fizikus mellett az akkori csúcstechnológiát felhasználta, úgy most mi is követjük ezt az utat, amihez elég csak a honlapunkra tekinteni, mert az egy online újság. A vatikáni média egységek egymás után és külön-külön születtek meg és most a digitális technika mellett szükség van ezek konvergenciájára.

Költségtakarékosan  

Az elmúlt időszakban sokat beszéltek arról, hogy a rádió költséges, de a megtakarítás ezen a téren már régen elkezdődött. 2003 óta folyamatos ez a karcsúsítás, de mi senkit nem bocsátottunk el a munkájából, a megtakarítás inkább technikai szinten valósult meg. A rövidhullámú sugárzást sok helyen fel kellett adnunk, illetve további ésszerűsítés valamint jobb koordináció újabb költségcsökkenést eredményezhet, de azt kétlem, hogy gyökeres megtakarítás lehetséges lenne anélkül, hogy lemondanánk a legfontosabb tevékenységeinkről. A pápai és vatikáni események közvetítése, archiválása, dokumentálása a különféle nyelveken továbbra is feladat marad, tehát jelen kell lennünk, akkor is, ha már nem a Vatikáni Rádió keretén belül… De nem szabad becsapni magunkat, hogy sokkal többet csinálhatunk, sokkal kevesebb ráfordítással. A kommunikáció sokba kerül, a tájékoztatás költséges, tehát ebbe továbbra is be kell fektetni, ha csak nem akarja a reform túl szűk ketrecbe kényszeríteni magát.

A vatikáni kommunikációs egységek reformja természetes folyamat

A Vatikáni Rádió és a CTV vatikáni tévé összevonása tervével elégedett vagyok, ez természetes. Én egy olyan jó együttműködést szorgalmaztam az egyes önálló egységek mellett, melyek azok identitását nem változtatta volna meg. Az újabb kisebb egységek, mint a Youtube csatorna és a Videonews, méretüknél fogva is, könnyen koordinálható egymás közt. Hiszem, hogy a reform kihívásainak egyike az, hogy integráljuk és koordináljuk a különböző vatikáni médiaegységeket, anélkül, hogy megnehezítenénk és komplikálnánk azok munkáját.

Kulturális és nyelvi gazdagság

A rádió legnagyobb öröksége az a kulturális és nyelvi gazdagság, mely a pápák és az egyház üzenetét 40 különböző nyelven, és sokféle írásjellel próbálta az egymástól nagyon különböző helyi kultúrákba átültetni. A Vatikáni Rádiót „élni” az a katolikus egyetemességnek egy iskolája. Ezt a gazdagságot meg kell őrizni és annak megnyirbálása gazdasági szempontok miatt, a vatikáni kommunikációt jelentősen szegényebbé tenné. Most vezettük be nemrégen az annyira várt koreai internetes adást! 

A legfőbb kincs a rádió emberi közössége

Ennél az örökségnél is értékesebb azonban a rádió közösségi, emberi öröksége. A régi módszerekből hatalmas utat tettek meg a munkatársaim az új technológia felé, nagy szakmaisággal és odaadottsággal. Háromszáz képzett emberről van szó, akik továbbra is folytatni szeretnék a szolgálatukat és ezt mindenképpen értékelni kell.

A jezsuiták szerepét az új struktúrában párbeszéd útján kell tisztázni

Ami a jezsuitákat illeti, igen, 85 évvel ezelőtt a Jézus Társaságára bízták ezt a missziót, amit mi büszkén és valóban önzetlenül láttunk el. Nem kérkedünk vele, de igazság, hogy a jezsuiták csoportja a rádióban a bérskála alsó szintjében részesül, messze az átlag alatt, ami jelentős költségmegtakarítást eredményez. Mi egy olyan intézmény felelősségét hordoztuk, mely a jelentős kiadásai mellett semmiféle bevétellel nem rendelkezett és igazán kényelmetlen volt örökké pénzt kérni és abból semmit hazavinni. Nem sokan vállalták volna el ezt évtizedeken át, de mi mégis bizonytalankodás nélkül vállaltuk és hittünk a megkapott küldetésünkben. A pápa kinyilvánította az óhaját, hogy a jezsuiták folytassák ezt a szolgálatot a kommunikáció terén, de minthogy nem létezik többé a Vatikáni Rádió, amit az alapszabályzat nekik meghatároz, szükséges azt látni, miként lehet világosan meghatározni a jezsuiták felelősségének új területét. Ez egy nyitott kérdés, amivel a Kommunikációs Titkárság felelősei tisztában vannak, és amit nyilvánvalóan párbeszédben fognak elmélyíteni a Jézus Társasága elöljáróival.

(vl)

 








All the contents on this site are copyrighted ©.