A Kúria lelkigyakorlata, 10. elmélkedés: Isten működik kapcsolatainkban

Isten mindig közel áll az emberhez. Ez családias közelség, közel áll mindennapi szükségleteihez. Ez Mária tapasztalata a názáreti 30 év alatt, amely lárma és látomások nélkül telt el. Erre emlékeztetett P. Ermes Ronchi utolsó elmélkedésében, amelyet Ferenc pápának és a Római Kúria tagjainak tartott Aricciában. A nagyböjti lelkigyakorlat március 11-én, pénteken délelőtt ért véget a Róma közeli településen.

Angyali üdvözlet a hétköznapokban

A prédikátor elmélkedése az Angyali üdvözlet evangéliumi történetére

összpontosított. „Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan történik meg ez?” (Lk 1,34)

Egy átlagos napon és helyen, egy átlagos fiatal nő – ebben a környezetben történik meg egy nagyjelentőségű esemény. Az angyal, aki megjelenik Máriának Názáretben, egy meglepően átlagos környezetbe érkezik, mert az egyszerűség Isten jellemzője.

Az Angyali üdvözlet a hétköznapokban történik, szemtanúk nélkül, távol a rivaldafényektől és a nagy érzelmektől – mutatott rá Ronchi atya. Az evangéliumi kegyelem első bejelentése egy otthon hétköznapjaiban hangzik el, vagyis olyan helyen, ahol mindenki önmaga. Isten ezen a helyen ér el és érint meg.

Isten a konyhában

Avilai Szent Teréz „Az Alapítások könyvében” írja szerzetestársnőinek a következő szavakat: nővérek, emlékezzetek arra, hogy Isten az edények közé lép a konyhába. A világegyetem Ura a kolostor konyhájában jár-kel, a különböző edények között. Isten a konyhában – ez annyit jelent, hogy vigyük el Istent az emberi közelség  területére. Ha nem érzed otthonosnak, vagyis nem érzed jelenlétét a legegyszerűbb dolgokban, akkor nem találtad még meg az élet Istenét. Akkor a vallás Istenének racionális megjelenésénél tartasz csak.

A boldogság ígérete

Azért tekintünk Máriára, hogy újra egybe tudjuk ölteni hitünk legdrámaibb részre szakadását, vagyis, hogy a vallás Istene elvált az élet Istenétől. A názáreti nő, mint háziasszony hatalmas kihívás elé állít minket: át kell lépnünk a rendkívüliség logikájára alapuló spiritualitásból a hétköznapiság misztikájába. Ebben a hétköznapiságban az uralkodó érzelem az öröm. Az Angyali üdvözlet első szavai is valójában ezek: „Örvendj, Mária”. Mert amikor Isten közelünkbe lép, a boldogság ígéretét hozza el.

Bennünket, akiket számos súlyok és felelősség nyom, Mária emlékeztet, hogy a hit vagy örömteli bizalom vagy nem hit. Mária úgy lép be a jelenetbe, mint a boldogság próféciája életünk számára, mint a reménység áldása, a vigasz rászáll életünk bajaira, magányára, a megtagadott gyengédségre, az erőszakra, amely ármánykodik körülöttünk, de nem győzedelmeskedik, mert a szépség erősebb az erőszak sárkányánál, erősíti meg a Jelenések könyve. Az angyal tehát ezekkel az első szavakkal azt mondja, hogy van boldogság a hitben.

Isten működik kapcsolatainkban

Mária úgy lép be a jelenetbe, mint egy nő, aki hisz a szeretetben. Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Isten az angyalt egy szűzhöz küldte, aki Józsefnek volt  a jegyese. Lukács evangélista szerint az Angyali Üdvözlet bejelentése Máriának történik, Máté szerint pedig Józsefnek. Ha a két Evangéliumot egymásra helyezzük, akkor örömmel látjuk, hogy a bejelentés egy párnak, a vőlegénynek és a menyasszonynak, az igaz és szűz szerelmeseknek szól. Isten működik kapcsolatainkban, szól a családokban, otthonainkban, a párbeszédben, a drámában, a válságban, a kétségekben, a fellendülésben. Isten nem vesz el teret a családtól, nem telepszik rá, nem sérti meg, nem választja szét, hanem egy közös igent keres, amely kreatívvá válik, mert a két szív, sok álom és türelmes munka összessége.

Kétkedni, kérdéseket felvetni egy módja annak, hogy az Úr előtt minden emberi méltósággal álljunk meg

Végül Mária tud kérdezni is Istentől, megkérdezi, hogyan történik meg mindaz, amit elé tártak. Kétkedni, kérdéseket felvetni egy módja annak, hogy az Úr előtt minden emberi méltóságunkkal álljunk meg – állapította meg Ronchi atya. Elfogadom a misztériumot, de ugyanakkor használom intelligenciámat is. Elmondom, hogy melyek az én útjaim, aztán elfogadom azokat az utakat, amelyek magasabbról érkeznek.

Abban az időben, amikor mindenki elhallgatott a pap láttán, a mélyebb hit korszaka volt?

Senki sem mondja azt, hogy a kőkemény hit jobb a kérdésekkel összefonódó hitnél. Elég, ha hiteles és olyan, hogy kicsiségében még nagyobb szüksége van Istenre. Reményt ad számomra azt látni – jegyezte meg a prédikátor –, hogy Isten népében látom továbbra is növekedni a kérdéseket, senki sem elégszik meg válaszokkal, korábban hallott szavakkal, előre kész válaszokkal. Meg akarják érteni, mélyebbre akarnak hatolni, magukévá akarják tenni a hitet. Abban az időben, amikor mindenki elhallgatott a pap láttán, a mélyebb hit korszaka volt? Azt hiszem, éppen ellenkezőleg. És ha ez fárasztóbb is számunkra, még is azt mondhatjuk, hogy halleluja, végre elérkezett ez az idő.

P. Ronchi szervita szerzetes utolsó gondolata Isten anyaságáról szólt. Mária teste nélkül az Evangélium elveszti testét. Minden keresztény arra kapott meghívást, hogy legyen Isten anyja, mert Istennek mindig szüksége van, hogy eljöjjön a világba.               

(sv)