A pápa és a Kúria lelkigyakorlata, 9. elmélkedés: Szeretsz-e engem? – kérdi Jézus tőlünk

Ermes Ronchi atya csütörtök délután tartotta meg 9. elmélkedését a pápa és a Kúria lelkigyakorlatának ötödik napján.

Csillagtalan, keserű éjszaka végén, hajnalban Jézus megjelenik

Az evangéliumi  Jézus-kérdések mélységét elemző Ronchi atya a feltámadás után a Tiberiás-tó partjára vitte ki Ferenc pápát a munkatársaival csütörtök délután, hogy ott legyenek tanúi a Mester és az első tanítvány közötti legszemélyesebb beszélgetésnek. Húsvét és Pünkösd között, „egy csillagtalan, keserű éjszaka végén, hajnalban Jézus megjelenik a tanítványainak”. A hálóihoz visszatérő és ott ismét eredménytelenül halászgató Pétertől kérdezi Jézus, háromszor is: „Simon, János fia, szeretsz engem?” (Jn 21,16). Szeretetből fakadó kérdés ez a szeretetről, minden ember számára, aki új utat kezd.

A szentség egy megújított szenvedély Jézus és az evangélium iránt

Ronchi atya többször is hangsúlyozza Jézus ember-szeretetének a dinamikáját, mely mindent átalakít: „Ez a történet a szentségről beszél, amely nem bűntelenséget jelent, egy gyomok nélküli zöld mezőn, hanem egy megújított szenvedélyben áll, abban, hogy itt és most megújítom a szenvedélyemet Jézus és az evangélium iránt. Most!”.

A szeretet nem hibázik, nyilvánvaló, napsugaras és elvitathatatlan

Isten szeretete meggyújtja a szíveket és a szenvedélyt. A szentség nem egy kialudt szenvedély, hanem egy megtért szenvedély. Amikor van szeretet, akkor nem hibázhatsz, mert az nyilvánvaló, napsugaras és elvitathatatlan.

A hit három lépése: szükség, bizakodás, ráhagyatkozás   

Isten az, aki szereti az embert, betölti a szegénységeit és nem a tökéletességet keresi benne, hanem a hitelességet. Nem azért vagyunk a világon, hogy szeplőtelenek legyünk, hanem hogy elinduljunk.  Ez a szeretet felborít minden sémát és Jézusról úgy beszél, mint a szeretet koldusáról, aki követelés nélkül koldul, aki ismeri a mi szegénységünket, aki egy morzsányi barátság igazságát kéri. A hit három lépése: szükségem van, bizakodom, ráhagyatkozom.

A több szeretet a jó, a kevesebb szeretet a rossz

Hinni abban, hogy szükség van a szeretetre, bizakodni és ráépülni erre a szeretetre, mint az Isten formájára, mint az ember, a világ, a jövő és az élet megjelenési formájára. A bizalom azt jelenti, hogy erre a feltevésre építek: a több szeretet a jó, a kevesebb szeretet a rossz. Mindeközben a világ a maga hitét és meggyőződését hirdeti: a több pénz a jó, és a kevesebb pénz a rossz. Ma minden hívő olyan ember, aki hisz a szeretetben, vagyis újraéleszti a kapcsolatokat, olyan ember, aki segíti a többieket, hogy megtalálják a bizalmat a szeretetben. Mert mi hittük a Szeretetet.    

A nyugati világ hitének a válsága: nem hisz a szeretetnek

P. Ronchi a jézusi szeretet kérdéséről szóló elmélkedésében leszögezte, hogy a hit történelmi kapcsolatot jelent az Istennel, közös útonjárást a szeretetben egy személlyel. Az üdvösség abban a bizonyosságban áll, hogy Ő az, aki szeret. A nyugati világ hitének a válsága éppen az emberi hit válságával kezdődik, mert nem hisz a szeretetnek. A szeretet az adás.

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség, mely a minden rosszat tápláló életnedv, a bűn titkos életnedve. A  közömbösség, aminek a révén a másik nem létezik a számodra, nem számít, nem érvényes, valójában nincs.

Szerelemmel szeressük Istent, az életünk és a hitünk megtelik  mosollyal

„Ma újra bele kell szeretnünk! Megszeretni Istent egész valónkkal, testtel és lélekkel. Hagyd abba, hogy Istent alávetettségből szeresd, mint egy rabszolga, kezd el szeretni szerelmesként. Ekkor lesz úgy, hogy az élet és a hit megtelik  mosollyal” – zárta Ermes Ronchi atya csütörtök délután a 9. elmélkedését.  

(vl)