Comastri bíboros: 11 éve halt meg Karol Wojtyła, az Isteni Irgalmasság pápája

Április 2-án emlékezünk Szent II. János Pál pápa halálának 11. évfordulójára. Jelentőségteljes az a tény, hogy idén az emléknap éppen a Karol Wojtyła által bevezetett Isteni Irgalmasság ünnepének vigíliájára esik, csakúgy, mint 2005-ben, a szent pápa halálakor. II. János Pál és az irgalmasság kapcsolatáról - a Ferenc pápa meghirdette jubileumi szentévben - a Vatikáni Rádió olasz műsora Angelo Comastri bíborost, a pápa vatikánvárosi helynökét kérdezte.

II. János Pál pápa az utolsó percig a hívekkel akart lenni

Comastri bíboros visszaemlékezését 2005. március 30-ával kezdte, II. János Pál pápa földi életének utolsó szerdai napjával. Szerda volt, az általános kihallgatás napja. Mindenki tudta, hogy súlyosra fordult a pápa állapota, ezért aggódtak és imádkoztak érte. „Dél felé értesítettek, hogy kinyílt a pápai lakosztály ablaka. Rögtön kifutottam a Szent Péter-térre és délben láttam, hogy a pápa kinéz az ablakon. Nem tudott egy szót sem szólni; csak fölemelte a jobb kezét és egy nagy keresztet rajzolt vele. Ez volt a végrendelete, a búcsúja az egyháztól, a világtól”.

Később a bíboros megtudta, mi is történt aznap reggel. Amint a pápa fölébredt, azt suttogta alig hallhatóan Tobiana nővérnek és Dziwisz érseknek: „Ma szerda van”. Ők azonban nem tulajdonítottak nagy jelentőséget szavainak. Kisvártatva újra megszólalt: „Ma szerda van”. Akkor sem törődtek vele. 10 órakor kissé erélyesen így szólt: „Ma szerda van és én fölkelek!” Ekkor nyilvánvalóan megijedtek a pápa döntésétől és megpróbálták lebeszélni róla. Ő azonban hajthatatlan maradt: „Ma szerda van és én fölkelek, mert az emberek jönnek, és én nem akarok csalódást okozni nekik”. Haldokolt, és közben másokra gondolt. Amikor meghalt, az Isteni Irgalmasság ünnepének vesperása volt. Ez nem puszta egybeesés, ez az Isteni Irgalmasság finomsága – magyarázta Comastri bíboros. A pápa, aki annyit beszélt és annyit tett azért, hogy megismertesse Isten szép és irgalmas arcát az emberekkel, éppen az általa létrehozott Isteni Irgalmasság ünnepén lépett be a szentek közösségébe.

II. János Pál a megbocsátás és az igazság hirdetésével tanúskodott az irgalmasságról

Miként tanúskodott II. János Pál az irgalmasságról? Comastri bíboros szerint tanúságtételének két fő „lámpása” a hősiességig menő megbocsátás, illetve az igazság hirdetése volt. Ez a két lámpás, a megbocsátás és az igazság ugyanis az irgalmasságból fakad. A megbocsátásról szólva a vatikáni főpásztor fölidézte a Wojtyła pápa elleni merényletet: a pápa vértócsában úszva éppen magához tért, amikor első szavai ezek voltak: „Megbocsátok a testvéremnek, aki rám lőtt”. Testvérnek nevezni abban a pillanatban Ali Ağcá-t, nagy bátorságot, nagy hitet, nagy tanúságtételt kívánt. Ezen túlmenően pedig amikor a pápa felépült, nem kezdett tiltakozásokat, sztrájkokat szervezni, bosszút forralni… csak imádkozott és megbocsátott. Itt válik láthatóvá a katolicizmus szép arca.

Az igazság enciklikái: Veritatis Splendor, Evangelium Vitae, Fides et Ratio

A másik lámpás pedig az igazságé. II. János Pál ezt a lámpást három csodálatos enciklikájával és számtalan beszédével mutatta föl: a Veritatis Splendor, az Evangelium Vitae és a Fides et Ratio – kezdetű enciklikákkal. „Ezekben az igazságot kiáltotta ki fennhangon, mert az igazsággal az irgalmasságot szolgáljuk, és mert a bűn rossz és ártalmas – magyarázta a Vatikáni Rádiónak Comastri bíboros. Ne feledjük, hogy az irgalmas Jézus a bűnösökért jött el; azért, hogy ők megtérjenek. II. János Pál pápa mindig bátran világított ezzel a két lámpással: az igazságéval és a megbocsátáséval, mert Isten mindig kész megbocsátani – ahogy Ferenc pápa gyakran hangoztatja, csak nyissuk ki a szívünket, hogy beléphessen rajta.

Dives in misericordia: a mai embernek szüksége van az irgalomra

II. János Pál 1980-ban, Dives in misericordia-kezdetű enciklikájában (mely a Redemptor Hominis-t követte) megállapította, hogy a mai embernek nagy szüksége van az irgalmasságra. Ez a fajta sürgető igény a legutóbbi pápaságok során kiemelten jelentkezett. A Dives in misericordiában II. János Pál idéz a Gaudium et Spes – zsinati dokumentum kilencedik fejezetéből: „Mindezek után a mai világ egyszerre mutatkozik hatalmasnak és erőtlennek, képesnek a legjobbak vagy a legrosszabbak megtételére; egyformán nyitva van számára a szabadságra vagy a rabszolgaságra, a fejlődésre vagy a visszaesésre, a testvériségre vagy a gyűlölködésre vezető út”.

A mai világ lassan rádöbben, hogy a tudomány által elért haladás nem elegendő ahhoz, hogy boldoggá tegye az emberiséget. Az embernek egy olyan igazságra van szüksége, amely betölti a szívét; olyan szeretetre, olyan igazságra, amely begyógyítja a sebeit. Erre pedig csak Isten irgalmassága képes. Ez az oka tehát annak, hogy most különösen sürgető és elengedhetetlen hirdetni az irgalmasságot a sebzett emberiségnek – ahogy Ferenc pápa szokta mondani. Rendkívüli gyógyszerként hat az emberek számára az, hogy Isten irgalmas. A mai ember, aki azt hitte, hogy szuperemberré válhat, ahogy azt Nietzsche megálmodta, rájön, hogy csak egy szerencsétlen ember, akinek szüksége van Isten irgalmas kezére. Ezért annyira életbevágóan fontos az irgalmasság hirdetése. II. János Pál tudta ezt, XVI. Benedek is tudta, Ferenc pápa pedig mondhatjuk, hogy péteri szolgálata jelszavává tette – fejezte be a Vatikáni Rádiónak adott interjúját Angelo Comastri bíboros, a pápa vatikánvárosi helynöke.

(gá)