2016-04-05 16:41:00

XXII. Egyetemi Pasztorációs Konferencia - Nagyvárad: Beszámoló és záródokumentum


XXII. Egyetemi Pasztorációs Konferencia -  Nagyvárad - Pákozdi István atya, budapesti egyetemi lelkész  tudósítása

Március 31. és április 2-a között az idén Nagyváradon tartották az egyetemi lelkészek és munkatársaik évente megrendezésre kerülő összejövetelét. Az első ízben a határon kívül tartott konferencia házigazdája a nagyváradi egyházmegye volt, jelesül Pék Sándor plébános, egyetemi lelkész, aki nagy gonddal és figyelmességgel szervezte meg a másfél nap eseményeit. A Partiumi Keresztény Egyetemet Ráksi Lajos lelkész, kollégiumi igazgató mutatta be. A jövőtervezés témájában a két fő előadást Pálfi József rektor valamint Kovács F. Zsolt püspöki irodaigazgató tartották. A kötetlen reflexiók beszélgetésben minden egyetemi város képviselője beszámolt helyi nehézségeiről és örömeiről. A résztvevők számára Lakatos Attila helytörténész, muzeológus tartott igen érdekes helytörténeti sétát, amelyen bemutatta a várat, a belvárost, a templomokat és a székesegyházat. A püspöki palotában fogadta a konferenciát Böcskei László püspök, aki koncelebrált szentmisét mutatott be a lelkészekkel, majd egy oldott hangú, testvéri vacsora keretében beszélgetett a fiatalokkal és lelkészeikkel. Kedves gesztusként átvezette lakosztályán a vendégeket, akik megcsodálhatták az éppen e napokban a püspöki kertben nyíló magnólia virágerdőt. A részvevők Záródokumentumot fogalmaztak meg, amit megküldenek valamennyi főpásztornak, akiknek irányításával egyetemi lelkészségek működnek (ld. a mellékelt dokumentum). A püspökség nagylelkű felajánlása volt a húsz résztvevő teljes vendéglátása a nagyváradi Posticumban. A huszonkettedszer összejött lelkészi és munkatársi csoport nemcsak hivatását elemző, értékelő kérdésekben, de lelkiekben és a testvéri együttlét örömében is gazdagodott a „fényes héten” tartott – immár – „pasztkonf”-nak nevezett összejövetelen. Nagyvárad 2016. április 2.

A XXII. Egyetemi Pasztorációs Konferencia záródokumentuma Nagyvárad 2016. márc. 31 – ápr. 2 JŐVŐTERVEZÉS

Az egyetemi lelkészek és munkatársaik különféle egyetemek, főiskolák, felsőoktatási intézmények közelében teljesítenek szolgálatot egyazon cél megvalósulása érdekében, ami a lelkipásztori szolgálat, kisérés, közösségformálás. Az alapvető értékek megvalósítása mellett fontos, hogy előre tekintsünk. Mindenütt folynak istentiszteletek, szentmisék, katekézisek, különféle programok, gólyatáborok. Vannak közös programjaink, mint a KELET (Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozója), az OEZ (Országos Egyetemista Zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra), az egyetemisták búcsúja, Erdélyben az OKET (Országos Katolikus Egyetemista Találkozó). Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a magyar ajkú keresztény egyetemisták és tanáraik tudjanak egymásról, erősítsék egymást.

A jövőtervezés mindig is tudatában akar lenni annak, hogy Isten kezében vagyunk, a Szentlélek munkatársai vagyunk, akire rá kell hagyatkoznunk. Annak ellenére, hogy sokan úgy érzik: tövisek közé került magok vagyunk, bízunk a küldetésünkben: ezek a magok is kikelnek egyszer. Nagy feladatunk a munkatársak kinevelése, annak tudatában, hogy mindenütt generációváltásnak vagyunk a tanúi, az ún. Z­­-generáció megjelenésének. Megbízható embereknek kell kikerülniük közösségeinkből. A névleges keresztények, az általános vallási ismeretek hiánya a közöny mind hátráltató tényezők. A hozzánk tartozó egyházi kollégiumok lakói jó alapot jelentenek egy stabil keresztény közösség létrejöttének, impulzust kapnak arra, hogy a saját közösségeikben, plébániájukban aktív tagok legyenek. A leghatékonyabb evangelizációs munkát maguk az egyetemisták végzik társaik között. Ebben a misszióban egyformán fontos a keresztény és a magyarság tudat elmélyítése.

Általános igény, hogy az egyetemista munkájában még több lelkész, mélyen hívő tanár kolléga és önkéntes munkatárs kapcsolódjon bele. A jövő alakulása szempontjából a legfontosabbnak tűnik hiteles jelenlétünk a fiatalok között: „egy szívvel lélekkel” (vö. ApCsel 2,46). Ha baráti módón építünk kapcsolatokat közöttük, akkor a személyes megszólítás révén nagyobb bizalmat kelthetünk. A lelkipásztori jővőtervezésben tudnunk kell, hogy multiplikátorok vagyunk. A strukturált tervek mellett mindig helyett kell hagynunk a spontaneitásnak és az intuíciónak. A legfontosabb intuíció a Lélek ereje, amelyet hagynunk kell működni. A felmerülő kérdéseket a természetszerűség, a határidők és emberi képességeink határainak tudatában kell megoldanunk. Mindig előnyt élveznek a meghallgatásra szorulók és karitatív céljaink. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a jegyesiskola, a párkapcsolati műhely szervezésének lebonyolítására. Jelszavunk lehet „up-date”, újragondolni, újrakezdeni. Annyit szeretnénk vállalni, amennyit kézben tudunk tartani.

„A szeretet inkább tett mint szó, inkább add mint elvár”  (Ferenc pápa). Jövőtervezésünkben ezt az elvet szeretnénk követni. Az idei Egyetemi Pasztorációs Konferencián ebben erősödtünk meg, és kaptunk ötleteket, hogy nyitottak legyünk a ránk bízott közösségek alakításában.

Nagyvárad, 2016. április 2-án                                                                                                          A résztvevő egyetemi lelkészek és munkatársai

 








All the contents on this site are copyrighted ©.