A keresztény nem hallgathat Jézusról, hirdetnie kell Őt: a pápa pénteki homíliája

Hithirdetés, közbenjárás, remény – erre a három gondolatra építette szentbeszédét a pápa pénteken reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Aláhúzta, hogy a keresztény a remény embere, aki reménykedik az Úr visszatértében. A pápa arra buzdított, hogy bátran hirdessük az Urat, amint az apostolok akár életük árán is tanúskodtak Jézus feltámadásáról. Éppen ma, április 22-én ünnepli Jorge Mario Bergoglio szerzetesi végső fogadalmának 43. évfordulóját.

A napi olvasmányokból kiindulva a pápa a keresztény élet három meghatározó aspektusáról: a hithirdetésről, a közbenjárásról és a reményről beszélt. A hithirdetés középpontjában az áll, hogy Jézus meghalt és feltámadt érünk, a mi üdvösségünkre.

Jézust hirdetni akár az életünk árán is, ahogy az apostolok tették

„Jézus él!” Ezt hirdették az apostolok a zsidóknak és a pogányoknak abban az időben, és erről az életükkel, a vérükkel tettek tanúságot. Amikor János és Péter a főtanács elé került a béna meggyógyítása után és a főpapok megtiltották nekik, hogy Jézusról, a feltámadásról beszéljenek, ők nagy bátran, nemes egyszerűséggel azt válaszolták: Mi nem hallgathatjuk el, amit láttunk és hallottunk – ez a hithirdetés lényege. Mi, keresztények pedig magunkban hordozzuk a Szentlelket, aki segít meglátni és meghallani az igazságot Jézusról, aki bűneinkért meghalt, majd föltámadt. Ez a keresztény élet hirdetése: Krisztus él! Krisztus feltámadt! Krisztus velünk van a közösségeinkben, elkísér minket utunkon. Sokszor nehezen megy ennek hirdetése, de a feltámadt Krisztus valóság, és tanúságot kell tenni erről, állítja János.

Jézus közbenjár értünk azáltal, hogy megmutatja sebeit az Atyának

A hithirdetés dimenziója után Ferenc pápa a közbenjárásról beszélt. A nagycsütörtöki vacsorán az apostolok szomorúak voltak, mire Jézus azt mondta nekik: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Elmegyek, és helyet készítek nektek.” (vö. Jn 14,1-3) Mit jelent ez? – tette föl a kérdést a pápa. Hogyan készít helyet Jézus? Úgy, hogy mindannyiunkért imádkozik. Jézus imádkozik értünk, és ez a közbenjárás. Jézus ebben a pillanatban az imával munkálkodik az érdekünkben. Ahogy Péternek mondta egyszer kínszenvedése előtt: Péter, én imádkoztam érted, úgy most Jézus a közbenjárónk az Atyánál.

És hogyan imádkozik Jézus? – kérdezte tovább Ferenc pápa, majd így válaszolt: én hiszem, hogy Jézus megmutatja a sebeit az Atyának, mert a sebeit magával vitte a feltámadás után: megmutatja sebeit az Atyának és mindegyikünket megnevez. Ez Jézus imája. Ebben a pillanatban Jézus közbenjár értünk: ez a közbenjárás – magyarázta a Szentatya, majd áttért a keresztény élet harmadik fő szempontjára, mely a remény.

Vajon tényleg Jézus a mi reményünk?

A keresztény férfi vagy nő a remény embere, aki reméli, hogy az Úr visszatér. Az egész egyház Jézus eljövetelére vár: Jézus vissza fog jönni. Ez tehát a keresztény remény. Föltehetjük magunknak a kérdést valamennyien: hogyan hirdetem a hitet az életemben? Milyen a kapcsolatom Jézussal, aki közbenjár értem? És milyen a reményem? Tényleg hiszem, hogy az Úr föltámadt? Hiszem, hogy imádkozik értem az Atyánál? Valahányszor hívom, Ő imádkozik értem, közbenjár. Tényleg hiszem, hogy az Úr vissza fog térni, eljön? Jót fog tenni nekünk, ha rákérdezünk a hitünkre: hiszek a hirdetésben? Hiszek a közbenjárásban? A remény embere vagyok? – mondta végül péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.

 (gá)