A keresztény reménnyel megélt fájdalom megnyitja előttünk az élet örömét

A keresztény ember nem érzésteleníti a fájdalmat, hanem abban a reményben éli meg, hogy Isten olyan örömet ad nekünk, amit senki nem vehet el tőlünk: állapította meg Ferenc pápa pénteken reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A szülő nő fájdalma és öröme

A napi evangéliumi szakaszban (Jn 16,20-23a) Jézus kínszenvedése előtt figyelmezteti tanítványait, hogy szomorúak lesznek, de szomorúságuk majd örömre fordul. A szülő asszony példáját hozza föl nekik: „Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra”. Remél a fájdalomban és ujjong az örömben. Így működik együtt életünkben az öröm és a remény, amikor gyötrelmeket élünk át, amikor gondjaink vannak, amikor szenvedünk. Ez nem érzéstelenítés. A fájdalom fájdalom marad, de ha örömmel és reménnyel éljük meg, akkor megnyitja előttünk egy új gyümölcs örömét. Az Úr e hasonlata segítségünkre kell, hogy legyen a nehézségekben, melyek gyakran súlyosak, gonoszak és még a hitünket is kikezdhetik… De az örömmel és a reménnyel tovább lépünk, mert a vihar után eljön az új ember, mint amikor az asszony szül. És Jézus azt mondja nekünk, hogy ez az öröm és remény tartós, nem múlik el.

Öröm és reménység, nem egyszerű vidámság vagy optimizmus

Öröm és remény együtt járnak – hangoztatta a pápa, majd hozzátette: a remény nélküli öröm nem más, mint egyszerű szórakozás, múló vidámság. Az örömtelen remény nem remény, mert nem lép túl egy egészséges optimizmuson. De az öröm és a remény együtt járnak, és együtt érik el, hogy az egyház minden félelem nélkül felkiáltson, ahogyan a mai liturgiában halljuk: ujjongjon örömében. Formaságok nélkül, mert amikor nagyon erős az örömünk, akkor nincsenek formaságok, csak az öröm van.

Lépjünk ki önmagunkból

Az Úr azt mondja nekünk, hogy lesznek problémáink az életben és hogy ez az öröm és remény nem holmi jelmezbál, hanem valami más. Az öröm erősíti a reményt, míg a remény az örömben bont szirmot. Mi pedig így haladunk előre. De mindkét keresztény erény révén az egyház azt üzeni nekünk, hogy lépjünk ki önmagunkból. Az örvendező ember nem zárkózik önmagába. A remény elvisz és lehorgonyoz minket az ég partjain, tehát kiemel. Ki kell lépnünk önmagunkból az öröm és a remény segítségével – összegezte gondolatait Ferenc pápa.

Soha nem múló öröm

Az emberi örömöt bármi elveheti tőlünk, akármilyen nehézség. Jézus azonban olyan örömöt akar ajándékozni nekünk, amit senki nem vehet el: tartós. Kitart még a legsötétebb pillanatokban is. Ez történik Urunk mennybemenetelekor is: a tanítványok, amikor az Úr elmegy és nem látják többé, az eget kémlelik és kissé szomorúak. De aztán az angyalok felébresztik őket. Lukács evangéliumából (vö. Lk 24,52) tudjuk, hogy a tanítványok „nagy örömmel visszatértek”, tudva, hogy emberi mivoltunk most először belépett a mennybe. Az élet és az Úr elérésének reménye örömmé válik az egész egyház számára. Kérjük az Úrtól a kegyelmet: adjon nekünk nagy örömet, mely a remény kifejeződése, egy erős reményé, amely örömmé válik az életünkben. Őrizze meg az Úr ezt az örömet és ezt a reményt, hogy senki ne vehesse el tőlünk – fohászkodott végül a péntek reggeli szentmisén Ferenc pápa.

(gá)