Ferenc pápa homíliája a diakónusok jubileumi szentmiséjén: Istent szolgáljátok!

Május 29-én, Corpus Domini ünnepén délelőtt Ferenc pápa a Szent Péter bazilika előtt mutatott be szentmisét a diakónusok pénteken kezdődött jubileumi napjainak lezárásaként. A szentmisén részt vettek a világ minden részéről érkezett állandó diakónusok – sokan családjukkal együtt. Az Oltáriszentség kiszolgáltatásában 250 diakónus segédkezett. Világszerte számuk 45 ezerre tehető.

Apostol és szolga – egymástól elválaszthatatlan szavak

„Krisztus szolgája” (Gal 1,10) – idézte a pápa a szertartáson elhangzott szentlecke, Pál apostol Galatákhoz írt levelének szavait. Pál, Jézus Krisztus akaratából lett „apostolként” mutatkozik be a levél elején. A két szót, apostol és szolga, soha nem lehet elválasztani egymástól; ugyanannak az éremnek a két oldalát alkotják. Aki Jézust hirdeti, az a szolgálatra kapott meghívást, és aki szolgál, Jézust hirdeti.

A szolgálatra maga az Úr adott példát

Az Úr hozta el számunkra az örömhírt, ő maga az örömhír, aki „szolgai alakot öltött” (Fil 2,7), aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon (Mk 10,45). Szent Polikárp, II. századi egyházatya írta Jézusról: mindenki diakónusa lett. Jézus tanítványa nem járhat Mesterétől eltérő úton. Ha a keresztségben mindenki megkapja az evangelizálás küldetését, akkor Jézus tanítványainak szolgálva kell megélniük misszójukat. Azok tesznek tanúságot Krisztusról, akik hozzá hasonlóan cselekednek, szolgálják testvéreiket, nem fáradnak el, hogy az alázatos Krisztus példáját kövessék, nem fáradnak bele a keresztény életbe, amely szolgálat.

Hogyan válhatunk „hűséges és derék szolgává”?

Az első lépés a készséges hozzáállás magatartása. A szolga minden nap megtanulja, hogy életét másoknak adja. Nem őrizheti féltékenyen idejét saját maga számára, mert tudja, hogy a rendelkezésére álló idő Isten ajándéka, amelyet másoknak kell felajánlania ahhoz, hogy gyümölcsöző legyen. 

A szolga mindig nyitott Isten meglepetéseire

Aki szolgál, nem rabszolgája határidő naplójának, hanem nyitott a váratlan eseményekre, Isten mindennapos meglepetéseire. Kinyitja ideje és élettere kapuit azoknak is, akik a fogadó órán kívül kopogtatnak – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd hozzátette: „Fáj a szívem, amikor látom, hogy a plébániákon ki van téve a fogadó órák rendje: ettől-eddig. És azután? Nincs nyitott ajtó, nincs pap, nincs diakónus, nincs világi hívő, aki fogadná az embereket. A szolgának van bátorsága, hogy túllépjen munkaidején, hogy túlórázzon. Így a diakónusok szolgálata mentes lesz bármiféle nyereségtől, és termékeny lesz evangéliumi szempontból.

A szelídség a diakónus egyik erénye

Az evangélium tele van gazdákról és szolgákról szóló példabeszédekkel. A vasárnapi evangéliumi szakasz két szolgát mutat be, a százados szolgáját, akit Jézus meggyógyít, valamint a századost, aki a császár szolgája. Jézust csodálattal töltik el a százados alázatos szavai: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám” (Lk 7,6-7). „Magam is alárendelt ember vagyok” (Lk 7,8). Jézusra nagy hatással van a százados alázata, szelídsége.

A diakónus ne játssza meg a papot

A diakónus akkor szolga, amikor szelíd, nem törekszik arra, hogy „majmolja” a papokat. A kafarnaumi százados érvényre juttathatta volna tekintélyét és kényszeríthette volna Jézust, hogy felkeresse otthonát. Azonban nem emelte fel hangját, nem akart zavart kelteni. Talán öntudatlanul is, Isten stílusát követte, aki „szelíd és alázatos szívű” (vö. Mt 11,29). Isten, aki szeretet, szeretetből szolgál minket: türelmes és jóindulatú, szenved tévedéseink miatt, segíteni szeretne, hogy jobbá tegyen bennünket. Ezek a keresztény szolgálat szelíd és alázatos vonásai. Istent követi mások szolgálatában: türelmesen befogadja őket, fáradhatatlanul megértő velük szemben. Befogadó otthonában, az egyházi közösségben, ahol nem az a nagy, aki parancsol, hanem aki szolgál (vö. Lk 22,26) – mondta a pápa, hozzáfűzve egy jótanácsot: soha ne szidjatok meg senkit! A diakónusoknak, a szeretet szolgáinak, a szelídségben érlelődik meg hivatásuk.

Kérjük Jézust, hogy gyógyítsa meg szívünket

Végül Pál apostol és a százados után a harmadik szolga az, akit Jézus meggyógyított, és aki nagyon kedves volt ura számára. Mindnyájan felismerhetjük magunkat benne, mivel mindannyian nagyon kedvesek vagyunk Istennek. A szolgálatra kaptunk meghívást, de mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy lelkünkben meggyógyuljunk. Akkor vagyunk képesek szolgálni, ha szívünk egészséges, amelyet Isten meggyógyított, amely érzi, hogy megbocsátottak neki, amely nem zárt és nem kemény – mondta homíliájában Ferenc pápa. Végül arra buzdította a diakónusokat: minden nap imádkozzanak a kegyelemért, hogy Jézushoz hasonlóvá váljanak, aki nem nevez többé szolgának bennünket, hanem barátainak mond minket (vö. Jn 15,15).

(vm)