Ferenc pápa Motu Proprio-ja egyházi személyek hanyagság miatt történő eltávolításáról

„Come una madre amorevole”, „Mint egy szerető anya” címmel jelent meg Ferenc pápa június 4-én szombaton közzétett olasz nyelvű Motu Proprio-ja, mely szabályozza az egyházi elöljárók hanyagsága miatt előálló súlyos esetekben történő elmozdítások kánonjogi rendjét.

„Mint egy szerető anya, az egyház szereti a fiait, de gondját viseli és különleges szeretettel védelmezi a legkisebbeket és a legvédtelenebbeket: az egyház olyan feladatáról van szó, melyet Krisztus maga bízott a keresztény közösségre a maga egészében. Ennek a tudatában az egyház éberen őrködik a gyermekek és a sérülékeny felnőttek védelmén.

A védelem és oltalom feladata az egész egyházat illeti, de különösen is a pásztorain keresztül gyakorolja ezt a megbízatást. Ennélfogva a püspökök, az eparchák és mindazok, akik a részegyházak felelősei, kötelesek különleges buzgóságot alkalmazni azok védelmében, akik a rájuk bízott személyek közül a legvédtelenebbek.

A kánonjog már gondoskodik az egyházi hivatalból való elmozdítás lehetőségéről „súlyos esetekben”: ez érinti a megyéspüspököket, az eparchákat és azokat, akik velük egy jogot viselnek. Ezzel a levéllel azt szeretném pontosítani – szól Ferenc pápa Motu Proprio-ja – hogy a nevezett „súlyos esetek” közé vétetik a püspök hanyagsága (negligenza) a hivataluk gyakorlásában, főként a gyermekeken és a sérülékeny felnőtteken elkövetett szexuális visszaélések esetében, melyeket már a Szent II. János Pál által a „Sacramentorum Sanctitatis Tutela” címmel közzétett és szeretett elődöm, XVI. Benedek által módosított Motu Propio-ja előre látott”.

A továbbiakban Ferenc pápa Motu Proprio-ja öt fejezetben pontosítja a bevezetőben felvetett elmozdítás lehetőségét. Az első a nevezett egyházi elöljárók esetében hanyagság révén előálló olyan esetekről szól, mely másoknak súlyos károkat okoztak, akár konkrét fizikai személyek, akár közösségek egésze esetében. A kár pedig lehet erkölcsi, lelki vagy patrimoniális, örökösödési jellegű. A nevezett egyházi elöljáró akkor is elmozdítható a hivatalából, ha őt magát ugyan nem terheli morális vétek, de súlyos hanyagságot, mulasztást követett el. A gyermekeken és a sérülékeny felnőtteken elkövetett szexuális visszaélések esetében elégséges, hogy a buzgóság-serénység, a diligenza súlyos legyen. A megyéspüspökökhöz és eparchákhoz hasonló elbírálásban részesülnek a szerzetesrendek és az Istennek szentelt élet pápai jogú intézményeinek legfőbb elöljárói is. Az adott témában fölmerült gyanú esetében a Római Kúria illetékes dikasztériuma kezdeményezheti az eljárást, értesítve az érintettet, lehetőséget adva neki az igazolások és tanúságtétel elkészítésére. Az érintett személyek felfolyamodhatnak a megfelelő elöljáróikhoz. Ha a püspök a jelzés ellenére nem lép tovább, a dikasztérium  maga tesz kezdeményezést. A kongregáció a saját közgyűlésén hoz döntéseket és ha az egyházi vezető személy elmozdításáról van szó, azt a körülmények adta lehető legrövidebb idő alatt kell megtennie, továbbá buzdítsa testvéri módon az érintett püspököt az önkéntes lemondásra. Ha a püspök adott határidőig nem válaszol, a kongregáció kibocsátja az elmozdítás dekrétumát. A kongregáció döntéséhez mindig szükséges a pápai jóváhagyás, aki pedig mielőtt a saját döntését meghozná, előzetesen a bírák és kijelölt személyek kollégiumi testületével egyeztet.

(vl)