2016-06-29 16:52:00

Légi sajtókonferencia, befejező rész: „Imádsággal és a szegényeket segítő közös munkával az egység felé”


Örményországból visszatérőben a repülőgépen tartott sajtókonferencia során Ferenc pápa  őszinte kérdéseket kapott az újságíróktól, melyek a protestáns egyházak nagyobb elismeréséről, a nők szerepét vizsgáló bizottságról és végül az egyháznak a melegekkel kapcsolatos álláspontjáról kérdezték.  

Német újságíró a reformáció közelgő 500. évfordulója kapcsán annak érdemei elismeréséről és a Luther Márton elleni kiközösítés esetleges visszavonásáról kérdezte a pápát.

Ferenc pápa szerint „Luther szándékai nem voltak hibásak. Reformátor volt, talán néhány módszere nem volt helyes, de abban az időben, ha olvassuk például Pastor egyháztörténetét, aki német lutheránus volt, majd katolikus hitre tért, amikor látta annak a kornak a valóságát, azt láthatjuk, hogy az egyház akkor éppen nem volt követendő példa. Romlottság volt benne, evilágiság, pénzhez és hatalomhoz ragaszkodás. És ő ez ellen protestált. Okos teológus volt, előre vitte a megigazulás kérdését és meg is magyarázta annak okát. Mára pedig, lutheránusok és katolikusok, protestánsok és mindenki, egységben vagyunk a magigazulás tanáról” – magyarázta a pápa.   

„Ezen a nagyon fontos ponton ő nem hibázott. Orvosságot készített az egyház számára, ami aztán megmerevedett a dolgok egy bizonyos állapotában, az egyházfegyelem, a hit, a cselekvés és a liturgia világában. De ő nem volt egyedül, ott volt Zwingli és Kálvin, és mögöttük kik álltak? A „cuius regio eius religio” elv fejedelmei. Bele kell helyezkednünk a kor történelmébe és nem könnyű ezt a történelmet megérteni. Ma a párbeszéd nagyon jó és azt hiszem, hogy a megigazulásról szóló dokumentum az egyik leggazdagabb és legmélyebb ökumenikus dokumentum”. Ferenc pápa utalt arra, hogy Buenos Airesben a két lutheránus templom működött, és egymástól eltérően gondolkodtak, mert magukban az egyházakban is léteznek különbségek. Ahhoz, hogy ötszáz év után továbblépjünk az egymáshoz való közeledés útján, két dolog szükséges. Az első az imádság, a második pedig a szegényekért, az üldözöttekért, a szenvedőkért és a menekültekért végzett munka. Együtt dolgozni és együtt imádkozni! A teológusok pedig együtt végezzék a kutatómunkát! Igaz, ez az út nagyon hosszú! Mert hiszen, ahogy egyszer kérdésre válaszolva megjegyeztem: Az a nap akkor lesz, amikor az Úr eljön másodjára!

A Le Monde francia tudósítója a nők diakónussá szentelésének a lehetőségéről és a bizottság felállításáról kérdezett.

Ferenc pápa kifejezte „megütközését a média magatartásán”, mely a nők diakónussá szentelése tanulmányozására tervbe vett bizottság felállításának a hírére azt közölte: „Az egyház megnyitja a kapuját a diakonisszák előtt”. A pápa beszélt a Hittani Kongregáció prefektusával, aki elmondta neki, hogy a nyolcvanas években a Nemzetközi Teológia Bizottság már tanulmányozta a kérdést. A szerzetesnővér-kongregációk legfőbb elöljárójától pedig azt kérte a pápa, hogy juttassa el hozzá azok névsorát, akikből a pápa összehívhatná ezt a bizottságot. „Megkaptam ezt a névsort és közben a Hittani Kongregáció prefektusa is elküldte a listáját és most ezek ott vannak az íróasztalomon. Minthogy már oly sokat tanulmányozták ezt a témát, úgy gondolom, hogy nem lesz nehéz fényt deríteni erre a kérdésre” - mondta. Majd Ferenc pápa felidézte, hogy „másfél éve Rylko bíboros vezetésével felállított egy bizottságot, mely nagyon szép munkát végzett a női gondolat sajátosságáról”. Kifejtette a pápa, hogy „valójában két dologról van szó: egyfelől a nők szerepéről, másik oldalról pedig a női gondolatról, a nők gondolkodásmódjáról, mert hiszen a nők másképpen gondolkodnak, mint a férfiak. Nem lehet jó döntést hozni, anélkül, hogy meghallgatnánk a nőket. Szükség van női teológusokra és ami igazán fontos, az az ő látásmódjuk, ahogy értelmezik és megértik a világot”. Végül azt húzta alá a pápa, hogy „az egyház nő, asszony, de nem vénkisasszony, hanem Isten Fiának a jegyese”.

A következő kérdést Cindy Wooden, az USA katolikus hírügynökségének, a Cns-nek a munkatársa tette fel, utalással Marx bíboros közelmúltban tett kijelentésére, miszerint a katolikus egyháznak bocsánatot kell kérnie a melegek közösségétől.

Ferenc pápa megismételte, amit első utazása során mondott, valamint rámutatott a Katolikus Egyház katekizmusának tanítására: „nem lehet őket hátrányos megkülönböztetésben részesíteni, hanem tiszteletben kell tartani őket és biztosítani kell lelkipásztori gondozásukat”. A Szentatya hozzátette, hogy „politikai magatartásukért, olykor egyeseket sértő magatartásukért el lehet őket ítélni, de a probléma a következő: ha valakinek ilyen az állapota, de jóakaratú és keresi Istent, kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk felettük? A katekizmus világos tanítása szerint el kell őket kísérni. Egyes hagyományokban, országokban, kultúrákban másképpen gondolkodnak erről a témáról”.

A pápa továbbá megállapította: „a melegeken kívül az egyháznak bocsánatot kell kérnie a szegényektől, a nőktől, a gyermekektől, akiket dolgoztatnak és kizsákmányolnak, továbbá azért, mert sok fegyverre áldását adta”. „Amikor egyházat mondok, akkor a keresztényekre gondolok, mert az egyház szent, mi pedig bűnösök vagyunk”. Bocsánatot kell kérni azért, ha egy pap uraságként, nem pedig atyaként viselkedik, ha szidalmaz, ahelyett, hogy átölelne, vigasztalna. Ugyanakkor van sok lelkész kórházakban, börtönökben, sok szent, akik rejtve élnek, nem mutogatják magukat. Az életszentség ugyanis szemérmes. A szemérmetlenség azonban kissé arcátlan és mutogatja magát”. A pápa utalt még „a három népirtásra: sok szervezetben vannak jó és vannak nem túl jó emberek, vannak olyanok, hogy ha egy kicsit nagyobb „táskát” (nagyobb beosztást és ezzel több jövedelmet) adsz nekik, akkor elfordítják a fejüket, mint ahogy ezt tették a nemzetközi hatalmak a három népirtás idején. Van búza és van konkoly. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy ne legyen többé konkoly, legyen egyre több a búza!”

(vl)

 

 








All the contents on this site are copyrighted ©.