Günter Grass emlékezete – P. Szabó Ferenc jegyzete

Egy éve hunyt el a Nobel-díjas német író, Günter Grass (1927–2015), akinek vitatott életműve – regényei, költeményei, politikai írásai –  jelenkori történetünk szívében helyezkedik el. Erről ír a francia jezsuiták folyóirata, az ÉTUDES legújabb számában (2016. július, 81–90) Olivier Mannoni irodalomkritikus.

Günter Grass művészi pályafutását szobrászként és grafikusként kezdte. Képzőművészeti tevékenységével párhuzamosan kezdett írással is foglalkozni. Szülővárosa (Danzig), fiatalkori élményei, a második világháború eseményei mély nyomokat hagytak benne; visszaemlékezései számos regényének alapjául szolgálnak.

1959-ben A bádogdob című regényével a második világháború utáni német irodalom élvonalába került és világirodalmi rangot vívott ki magának. Versei, drámái és regényei új szempontból – emberi életek, népek és népcsoportok sorsán keresztül – mutatják be a nemzetiszocializmust, mint a 20. század botrányát, valamint a felejtés és a bűn témáját.

Günter Grass írói hírneve lehetőséget adott számára, hogy közéleti személyiségként hangot adjon politikai nézeteinek. Már az 1960-as évektől támogatta Németország Szociáldemokrata Pártját, majd Willy Brandt beszédírója lett. Politikai nézeteivel gyakran botrányt keltett: a két Németország újraegyesítése alkalmával tiltakozott a Nyugat mohósága és az NDK kiárusítása ellen; felszólalt az egyre erősödő idegengyűlölet és a bevándorlás-politika ellen.

Hetvenkét éves korában, 1999-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták, azzal az indoklással, hogy „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”. Grass írásait a dicsérő szavak mellett sok bíráló kritika is érte,főleg obszcén jelenetei vagy politikai megnyilvánulásai miatt.

Mannoni elemzi és értékeli Grass főbb műveit, elsősorban főművét, A bádogdob című regényét, amelyet jórészt Párizsban írt, amikor ott élt nagy szegénységben első feleségével és első gyermekeivel.

Az 1959-ben megjelent és 1979-ben megfilmesített regénye, A bádogdob, a háború utáni német irodalom egyik legjelentősebb alkotása, amellyel Grass világhírű lett. A regény főhősével, Oskar Matzerath-tal egy elmegyógyintézetben ismerkedünk meg a könyv elején. Monológokban emlékezik vissza családjára és gyermekkorára. Oskar három évesen elhatározza, hogy nem nő tovább; a férfivá érő ember külsőre törpe, gyermek marad, ami lehetővé teszi számára, hogy a világot alulról – a gyermek perspektívájából – szemlélje felnőtt fejjel. A gyerekkorban ragadva éli meg szülei elvesztését, a nőket, a második világháborút. Bádogdobja segítségével, amelyet sohasem ad ki a kezéből, és éles hangjával, sikolyával tiltakozik a nem tetsző dolgok ellen. Nem tetszik neki, amit maga körül lát: a fasizálódó, világháborút kirobbantó Németország, a háború utáni NSZK politikája, ellentmondásos világa és általában a kegyetlen világ. A bádogdob számára az önkifejezés és közlés egyetlen eszköze. Grass kegyetlen – olykor visszataszító – naturalista írói eszközökkel, vallási és szexuális tabukkal nem törődve átfogó társadalmi, szellemi képet fest egy eltorzult világról. Sokan obszcénnak és istenkáromlónak tartották a könyvet, bírálták merész stílusa és szokatlan ábrázolásmódja miatt. Az Egyesült Államokban a könyv – majd a regényből készült, Oscar-díjjal és a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díjával jutalmazott film – ellen többször bírósági eljárást indítottak gyermekpornográfia vádjával.

A bádogdob – amelyben az olvasó valós történelmi eseményekkel, tabutémákkal szembesül – szürreális-groteszk képes nyelvezetével Grass megtalálta a stílusát. A német írók körében az elsők között volt, akik vállalták a szembenézést a második világháború eseményeivel, és tudatosan a történelmi összefüggések objektív, illetve konkrét bemutatása mellett döntött.

2002-ben jelent meg a Ráklépésben (Im Krebsgang) című novellája, amely korábbi írásaihoz hasonlóan részletesen foglalkozik a múlt jelenre gyakorolt hatásával és annak feldolgozásával, és amelyben bebizonyítja, hogy lehet a történelemről gyűlölet nélkül írni. Írásában azt a meggyőződését fejezi ki, hogy nem segít, ha elmenekülünk a dolgok elől, mert a történelem mindig utoléri az embert: a saját és mások története, egy városé, egy népé, az egész világé, és mindig lesznek olyanok, akik gondoskodnak róla, hogy ne a felejtés, hanem az emlékezés legyen az irányadó. Grass tapogatózó lépésekkel, „mint a rák” közelíti meg a második világháború egyik tabutémáját: a menekültekkel – főleg asszonyokkal és gyerekekkel – teli „Wilhelm Gustloff” nevű hajó elsüllyedését. A novella nem egyszerű dokumentumregény, keveredik benne realitás és fikció: Wilhelm Gustloff meggyilkolása és a hajó katasztrófája valós események, ellenben a Pokriefke család tagjai – ők képviselik a hanyatlást a jelenben – kitalált személyek.

A novella én-elbeszélője Paul Pokriefke újságíró 1945. január 30-án született, azon a napon, amikor egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette a Kraft durch Frude Wilhelm Gustloff nevű hajóját. Fiatal édesanyja egyike volt a kb. 10 000 utasnak, akik életükért küzdöttek a süllyedő hajón. Közvetlenül kimentése után a Löwe nevű torpedóhajó fedélzetén született Paul, ami egész életét meghatározza. Kötelességének érzi, hogy írjon a hajószerencsétlenségről és emléket állítson az áldozatoknak.

Günter Grass megnyilvánulásai miatt sokszor került viták középpontjába. A múltját feltáró vallomása mellett az iráni konfliktus témáját feldolgozó Amit el kell mondani (Was gesagt werden muss) című, 2012-ben megjelent versével is komoly vihart kavart. Izrael nemkívánatos személynek nyilvánította, mert Grass azt állította, hogy Izrael egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkezik, Irán ellen fontolgatott megelőző csapása pedig az egész világ békéjét fenyegeti.

Vitatott múltja és megnyilvánulásai ellenére az írót mégis tisztelet és szeretet övezte. Szülővárosában Günter Grass Múzeumot alapítottak, és róla nevezték el az 11 496 Grass nevű kisbolygót is. 2004-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. 

(szf)