A moszkvai pátriárkátus a Krétán tartott össz-ortodox zsinatról

Amint arról másnap beszámoltunk, június 26-án a párbeszéd és a kiengesztelődés üzenetével, illetve a haniai Szent Péter és Pál-templomban tartott Szent Liturgiával zárult Kréta szigetén az ortodox egyházak egyhetes zsinati összejövetele. Tíz autokefál egyház közel 230 püspökének és vezetőjének jóváhagyásával született meg a záródokumentum. Az ülés zárásakor Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka az örömöt és a reményt nevezte meg a zsinat első gyümölcseinek, a nehézségek ellenére történelmi jelentőségűnek tartotta, bár fájlalta négy autokefál egyház (Oroszország, Grúzia, Bulgária és Antiochia) távolmaradását.

Három héttel a zsinat lezárása után, július 16-án  a moszkvai pátriarkátus állást foglalt a krétai „össz-ortodox” zsinattal kapcsolatban: Fontos esemény a zsinati folyamat szempontjából, amelyet 55 évvel ezelőtt indított el az ortodox egyház, de nem „pan-ortodox (=össz-ortodox), jelentette ki a napokban megtartott Szent Szinódus, amely kiértékelte a krétai tanácskozást. „A Szent Szinódus megállapította, hogy a zsinat nem tekinthető pan-ortodoxnak (össz-otodoxnak), és a dokumentumok, amelyeket közzé tettek, nem fejeznek ki egy össz-ortodox konszenzust (egyetértést)”- jelentette ki Vladimir Legoyada, a Szinódusi Tájékoztató Hivatal vezetője az Interfax-religion  ügynökségnek, amelyet az Osservatore Romano idéz.

De a  Szent Szinódus biztosít arról, hogy tanulmányozzák a Krétán jóváhagyott dokumentumot: egy bibliai-teológiai Bizottságra bízzák e tanulmányozást.  A krétai napirenden szerepelt hat szövegről van szó, valamint egy enciklikáról és az ortodox néphez és minden jóakaratú emberhez szóló fontos üzenetről.

Emlékeztetőül: A zsinati záró üzenet elsősorban az ortodox egyházak közötti párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, hogy tanúságot tehessenek az evangéliumról a szeretet, a béke, az igazságosság és a kiengesztelődés jegyében, így válaszolva korunk kihívásaira. Fontos a dialógus a többi keresztény egyházzal is. Bartholomaiosz pátriárka immár huszonöt éve az ökumenikus párbeszédért munkálkodik fáradhatatlanul. Ahogyan fogalmazott: az ortodoxok egysége a keresztények egységének ügyét is szolgálja. A harmadik szempont pedig a vallások közötti dialógus. A fundamentalizmus terjedése a beteges vallásosság kifejeződése, melyet több vallásban tapasztalhatunk. Egy komoly vallásközi párbeszéd jelentősen segít a kölcsönös bizalom, a béke és a kiengesztelődés előmozdításában. Az ortodox egyház ugyanakkor nyitni akar a mai világ felé is, annak minden lehetőségével, kockázatával, illúziójával, kérdésével és esetleges válaszával együtt. Ezt a folyamatot kívánják előremozdítani a további szinódusokon is. Az ortodox egyházak új hozzáállással lépnek be a harmadik évezredbe, és elfogadják a kihívást úgy, hogy hűek maradjanak hagyományaikhoz. „A szent és nagy zsinat új távlatokat nyitott előttünk a világ felé a maga változatos és összetett módján. Nyomatékosította felelősségünket az »itt és most« világában, mindig az örökkévalóság távlatában. Az ortodox egyház, megtartva szentségi és megváltástani jellegét, fogékony a világ népeinek fájdalma, aggodalma, béke és igazság utáni vágya iránt. És nap nap után az üdvösség jó hírét, Isten dicsőségét és csodáit hirdeti a népeknek” (vö. 95. zsoltár).

(szf)