Kerkai Jenő SJ emlékezete - Szabó Ferenc SJ jegyzete

Hétfői adásunkban beszámoltunk arról, hogy Albániában készülnek 38 vértanú novemberi boldoggá avatására. A legateistább kommunista országban 1949-ben Enver Hoxa diktatúrája idején Prennhusi ferences érseket és 37 társát  az egyház és a hit elleni gyűlöletből öltek meg. Albániában és a többi kommunista országban, így Magyarországon a Rákosi diktatúra idején számtalan püspök, pap, szerzetes és világi szenvedett üldöztetést, börtönt, internálást. Nem szabad megfeledkeznünk ezekről a hitvallókról és vértanúkról.

P. Szabó Ferenc jezsuita, aki átélte az 50-es években az üldöztetést és könyveket adott ki az üldözött magyar jezsuitákról, felidézi egyik kiváló rendtársa, a szociális apostol, Kerkai Jenő jezsuita emlékét, aki a börtönből szabadulva a Pannonhalmi Apátságban létesített Szociális Otthonban fejezte be életét 1970-ben.

Kerkai Jenő (1904-1970) jezsuita, a KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Titkársága)  alapítója volt. „A magyar katolicizmus élő erejének és korszerű beállítottságának egyik legnagyobb bizonyítéka a KALOT volt”. (Nyisztor) Ez az agrárifjúsági szervezet 1935-1944 között országos népmozgalommá fejlődött, félmillió taggal, ötezer helyi csoporttal, húsz népfőiskolával (1942-es kimutatás).

A KALOT születésének forrásvidékét kutatva a következő befolyásokat kell megemlítenünk. XIII. Leó Rerum novarum kezdetű szociális körlevele, amely,  Prohászka  Ottokár  apostolságának is fő „vezérkönyve” volt. Ugygyanez a szellemiség mozgatta Kerkai több rendtársát: Bíró Ferenc, Hunya Dániel, Csávossy Elemér és Varga László a legkiemelkedőbb szociális apostolok voltak a két háború között, és egymást lelkesítették Kalocsán és Szegeden. 1909-től, az önálló magyar jezsuita rendtartomány megalakulásától működött a rend bölcseleti és hittudományi főiskolája.

Kerkai Jenő, eredetileg Czinder: szülőhelyén, Kerkaújfaluban a vízimolnár Czinder fia, 1925-1928 között a szegedi rendi főiskolán tanult. Tanárai között volt Bíró X. Ferenc, a későbbi provinciális, aki 1915-ben megalapította A Szív című népszerű lapot. Bíró 1919-ben a proletárforradalom hatására olyan merész hangú szociológiai elemzést készített, hogy még leghaladóbb rendtársai sem tanácsolták neki, hogy rendi cenzúra elé terjessze. Bíró később is foglalkozik a szociális kérdéssel.

Kerkai Jenő 1928-31 között a kalocsai jezsuita gimnázium és kollégium nevelője. Itt Csávossy  Elemér  gyakorol rá nagy befolyást, aki bár báró születésű, a merész szociális reformokat sürgeti. 1929-ben a diákok megalapítják a Regnum című lapot, amelyben a szokványos diákírásoktól eltérően már merész reformgondolatok jelennek meg. A felelős szerkesztő Czinder  Jenő ihleti az írásokat. Ő maga hat részes röpiratsorozatot állít össze „Szociális apostolok” címmel, amelyet a Regnum  Kiadóhivatal sokszorosít. Czinder egybevetette XIII. Leó és Marx tanait (1. szám), egy-egy szám foglalkozott a Katolikus Néppárt megalapítójával, Zichy Nándor gróffal és a svájci keresztényszocializmus sikereivel. Kerkai-Czinder két írást is szentel Prohászka Ottokár szociális munkásságának, minthogy a fehérvári püspök állt a kibontakozó katolikus megújulási törekvések metszéspontjában. „Kerkaira leginkább szociális érzékenysége, 1916-os földreformtervezete és azok a következtetései hathattak, amelyek szerint a ’keresztény-nemzeti’ reakció csak akkor lesz eredményes, ha a szociális kérdések iránt is fogékony igazi keresztények döntő szerephez jutnak.” (Balogh Margit) Kerkai Prohászkát idézi: „A szociális kérdés gyúanyagát a paraszt-osztály is szolgáltatja. A falu népét is fel kell támasztanunk!” Az „Irányelvek” című ötödik röpiratba főleg azok a prohászkai gondolattok kerülnek, amelyek a parasztság megnyerését célzó szociális reformokat szorgalmazzák. „A városi munkásság már kicsúszott a kezünkből.  Mi nem tudunk versenyt ígérni és versenyt harcolni azokkal, akik a városi munkásságot nagyrészt már kézben tartják” – fejtegette Czinder Prohászka nyomán a szociáldemokrata szakszervezetekre utalva.

Kerkai Jenő 1931-1935 között Innsbruckban végezte a rendi teológiát. Itthon Kalocsán helyét Nagy Töhötöm rendtársa foglalta el a Regnum  című diáklap felelős szerkesztői posztján, akivel később együtt dolgozott a KALOT szervezésében. Kerkai Innsbruckban megismerhette a külföldi ifjúsági mozgalmakat. Személyesen is találkozott a belga Cardijn abbéval (aki jóval később bíboros lett), a JOC (Keresztény Ifjúmunkás Mozgalom) alapítójával. Pappá szentelése és teológiai tanulmányai befejezése után Kerkai itthon hozzálátott a KALOT megszervezéséhez. Közben még kapcsolatba került a népi mozgalommal, a népi írók és szociográfusok képviselőivel, így pl. Szabó Zoltánnal a Népfőiskolai Tanács megszervezésében.  Jellemző, hogy a KALOT „kis könyvespolcának” ajánlott írói főleg népi írók voltak.

A puszták népe és a parasztság felkarolásában, társadalmi helyzetének és műveltségének előmozdításában Kerkaiék egyetértettek a népi mozgalommal, de a KALOT ezen túl sürgette a keresztény világnézetet, a hit és az evangéliumi élet elmélyítését is. Kerkai Jenő karizmatikus személyiség volt. A falusi legények kiművelésére és érdekvédelmére irányuló programot négyes jelszóban összegezte: Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!

Kerkai Jenő sok-sok szenvedés, hosszú börtönévek után a pannonhalmi Szociális otthonban  figyelte a II. vatikáni zsinati egyházi megújulását. „Maradj meg, magyar! című szellemi végrendeletében (1961 húsvétján) prófétai módon felvázolta a magyar hivatást:

 „A magyarság hivatása, hogy az új világmindenségben a legteljesebb értékű kultúra szilárd támpontja legyen Magyarország, különösen a szomszéd- és rokonnépek felé. (…) A legteljesebb értékű kultúra a ’bölcseleti publicisztika’ nyelvén Jacques Maritain-nel „Humanisme intégral-nak (Teljes humanizmus) nevezhető, a Szent Pál-i teológia nyelvén  Corpus Christi integrum-nak, amely a Corpus Christi mysticum, a Corpus Christi culturale és a Corpus Christi sociale egysége.” Mindezeket Kerkai kifejti szellemi végrendeletében.

 (Vö. Kerkai Jenő emlékezete, Bp. 1995, 153-171.)

(szf)