Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Krakkóból Rómába tartó repülőúton - 2. rész

Marco Ansaldo, az olasz La Repubblica napilap újságírója arról kérdezte a pápát, hogy miért nem szólalt fel a török puccskísérlet erőszakos elfojtása kapcsán:

Ferenc pápa: Amikor mondanom kellett valamit, és ami nem tetszett Törökországnak, de amiben én biztos voltam, akkor megmondtam, aztán jöttek az általatok ismert következmények. Kimondtam azokat a szavakat …” – utalt a pápa az örmény népirtás megnevezése után támadt török hivatalos kormányzati állásfoglalásra. „Nem beszéltem, mert a kapott információkból még nem látom biztosan, mi történik ott. Meghallgatom az információkat, amelyek az Államtitkárságra érkeznek, és valamelyik fontos politikai elemző álláspontját is. Tanulmányozom a helyzetet az Államtitkárság munkatársaival is, ám az még nem világos. Igaz, mindig kerülni kell, hogy a katolikusoknak baja essen – és mindannyian ezt tesszük –, de nem az igazság árán. Létezik a megfontoltság erénye – mit, mikor és hogyan kell mondani –, de az én esetemben – ti vagytok a megmondhatói –, hogy amikor mondanom kellett valamit Törökországgal kapcsolatban, akkor azt megmondtam.

Frances D’Emilió, az Associated Press munkatársa a Pell bíboros ellen indított vádak kapcsán azt kérdezte, vajon mi lenne a bíboros helyes lépése.

Ferenc pápa: Az első hírek zavarosak voltak. Negyven évvel ezelőtti dolgokra vonatkozó hírek, és először a rendőrség sem törődött velük. Zavaros dolog. Aztán minden feljelentést benyújtottak a bíróságra, és most a bíróságon van. Nem szabad az előtt ítélkezni, mielőtt a bíróság ezt nem teszi meg. Ha megfogalmaznék valamilyen ítéletet Pell bíboros mellett vagy ellen, nem lenne jó, mert előbb ítélnék. Az igaz, kétséges a helyzet. A jognak van egy világos alapelve: in dubio pro reo [kétség esetén a vádlott javára kell dönteni]. Meg kell várnunk az igazságszolgáltatást, és nem hozhatunk előbb köztes ítéletet, mert ez nem segít. Ítélet lenne pletykák alapján, és aztán? Nem tudjuk, mit eredményezne. Meg kell várnunk, hogyan dönt a bíróság. Miután a bíróság szólt, én is szólni fogok. Köszönöm.

Hernán Reyes, Argentína és Latin-Amerika képviseletében az eleséséről érdeklődött és a vatikáni közvetítésről Venezuela ügyében.

Ferenc pápa: Először az esésről: egyenesen Szűz Máriára néztem, a Fekete Madonna kegyképére, és nem vettem észre a lépcsőt… Ott volt a kezemben a füstölő… Amikor éreztem, hogy elesem, engedtem, hadd essek el, és ez mentett meg, mert ha ellenálltam volna, annak lettek volna következményei. Semmi baj. Remekül vagyok.

Mi is volt a második kérdés? Venezuela. Két évvel ezelőtt volt egy nagyon-nagyon pozitív találkozásom Maduro elnökkel. Aztán tavaly kihallgatást kért tőlem: vasárnap, a Szarajevóból való megérkezésem utáni nap. De aztán ő visszamondta azt a találkozót, mert beteg lett, fülgyulladása volt, és nem tudott eljönni. Később, hagytam, hogy teljen az idő, és aztán írtam neki egy levelet. Voltak kapcsolatfelvételek egy esetleges találkozás érdekében. Igen, azokkal a feltételekkel, amelyek ilyen esetben szokásosak. És gondolkodunk rajta, ebben az időszakban… de nem vagyok benne biztos, és nem tudom garantálni [ezt a találkozót].

Antoine-Marie Izoard a francia sajtó képviseletében Jacques Hamel atya lemészárlásáról kérdezte a pápát: Miért van az, hogy Ön, amikor ezekről az erőszakos tettekről beszél, mindig terroristákat említ, de sohasem iszlámot. Soha nem használja az iszlám szót. Ön milyen konkrét kezdeményezést tud elindítani vagy esetleg javasolni az iszlám erőszak megállítására?  

Ferenc pápa: Nem szeretek iszlám erőszakot említeni, mert mindennap, amikor végiglapozom az újságokat, erőszakos cselekményeket látok, itt, Olaszországban [például]: az egyik ember megöli a barátnőjét, a másik az anyósát… És ezek megkeresztelt katolikus elkövetők! Katolikus erőszakelkövetők… Ha iszlám erőszakról beszélnék, akkor katolikus erőszakról is beszélnem kellene. Nem minden muszlim erőszakos; nem minden katolikus erőszakos. Mint egy gyümölcssaláta, van benne minden, vannak erőszakos követői ezeknek a vallásoknak. Egy dolog igaz: azt hiszem, hogy szinte minden vallásban mindig van egy kis fundamentalista csoport. Fundamentalista. Nálunk van. És amikor a fundamentalizmus odáig jut, hogy ölni kezd – de lehet ölni a nyelvvel, és ezt Jakab apostol mondja, nem én [az Újszövetségben: Jakab levele, 3. fejezet – a ford.], és késsel is –, azt hiszem, nem lenne helyes az iszlámot az erőszakkal azonosítanunk. Ez nem helyes, nem igaz!

Hosszú párbeszédet folytattam az al-Azhari egyetem nagyimámjával, és tudom, hogyan gondolkodnak ők: a békét, a találkozást keresik. Az egyik afrikai ország nunciusa elmondta nekem, hogy a fővárosban mindig tömérdek ember áll sorban – és mindig tömve van az a hely – a szentévre felállított szent kapu előtt: vannak, akik a gyóntatószékhez mennek, vannak, akik a padban imádkoznak. De a nagyrészük megy előre, előre, hogy a Mária tiszteletére állított oltárnál imádkozzon: ezek muszlimok, akik csatlakozni akarnak a szentévhez. Ők testvérek. Amikor Közép-Afrikában voltam, elmentem hozzájuk, és az imám a pápamobilra is felszállt. Jól együtt lehet élni. De vannak fundamentalista csoportosulások. És kérdezem én: mennyi fiatal is van – mennyi fiatal! –, akiket mi, európaiak eszmények nélkül hagytunk, akiknek nincs munkájuk, akik a droghoz, az alkoholhoz nyúlnak…, akik odamennek, és a fundamentalista csoportokhoz csatlakoznak!?

Igen, mondhatjuk, hogy az úgynevezett ISIS egy iszlám állam, amely erőszakkal lép fel, mert megmutatja nekünk valódi természetét, amikor megmutatja, hogyan vágja el az egyiptomiak torkát a líbiai tengerparton, vagy hogyan tesz ehhez hasonló dolgokat. De ez egy kis fundamentalista csoport, amelyet ISIS-nek hívnak. De azt nem mondhatjuk – azt hiszem, nem lenne igaz, és nem lenne helyes –, hogy az iszlám terrorista.
A terrorizmus mindenhol ott van! Gondoljon csak a törzsi terrorizmusra néhány afrikai országban… A terrorizmus – nem tudom, mondjam-e, mert egy kissé veszélyes – akkor növekszik, amikor nincs más lehetőség, amikor a világgazdaság középpontjában a pénzisten áll és nem az ember, a férfi és a nő. Ez már az első terrorizmus. Eldobtad onnan a teremtett világ csodálatosságát, a férfit és nőt, és a pénzistent helyezted oda. Ez az alapvető terrorizmus az egész emberiség ellen! Gondolkodjunk el ezen!

(forrás: Magyar Kurir, Tőzsér Endre fordítása)