Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Alkalmazások:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Társadalom \ Kultúra, művészet

„Egy ölelés, amely megváltoztatja a történelmet” – Varga János atya tudósítása a Rimini Meetingről

Mindig nagy érdeklődés mellett - ANSA

24/08/2016 16:01

Kedden délelőtt „Egy ölelés, amely megváltoztatja a történelmet” – címmel Paolo Pezzi, Moszkva katolikus érseke Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka február 12-i kubai találkozója kapcsán beszélt. Ez az egyháztörténetben az első alkalom, hogy a pápa és az orosz ortodox egyház feje találkozott egymással.

Csodálatos tudatosság és egy ölelés – a pápa és a pátriárka felismerték, hogy értéket jelentenek egymás számára és ennek látható jelét is adták. Ahogy közös nyilatkozatukban fogalmaztak: „Örömmel találtunk újra egymásra, mint testvérek a keresztény hitben… Bár tudjuk, hogy sok akadály létezik még, kívánjuk, hogy találkozónk hozzájárulhasson ennek az Isten által akart egységnek a helyreállításához” Pezzi érsek kiemelte: „mint testvérek találkoztak, akik nem azonosak, de van egy közös eredet, ami testvérré teszi őket. Van egy olyan közös pont, ahonnan újra el lehet indulni. A hívő ember soha nem mondhatja: vége, meg vagyunk osztva! Mindig lehet újrakezdeni.

Prófétai cselekedet volt, mert jelezte, hogy a jövőben, ha valamit tenni akarunk, lehetséges elismerve, hogy testvérek vagyunk, hogy a másik érték a számomra, illetve annak számára, amit képviselek. Evvel a bátor gesztussal az irgalmasság tanúi voltak.” – mondta az olasz származású főpap.

Ez év májusában Csehországban, a Rimini találkozóhoz hasonló rendezvényre került sor a Brno-i Meetingre, találkozókkal, kiállításokkal, előadásokkal. A címe: „Elveszett házak, újra megtalált házak”. Bernd Posselt a Szudétanémet Társaság elnöke, aki egyébként az 1989-es Páneurópai Piknik egyik társszervezője volt, elmondta: emléket akartak állítani az 1945 május 30-án deportált 20.000 német polgárnak, és azoknak, akik közülük – mintegy 8.000-en - a kitelepítés során hunytak el és egy közös sírban az osztrák határ mellett vannak eltemetve. Ezért még 2015-ben megszervezték a kiengesztelődés zarándoklatát, szimbolikusan ellenkező irányban, mint ahogy 70 évvel azelőtt, ment a menet. A zarándoklat végén felolvasták a bizalom és a kölcsönös megbocsájtás nyilatkozatát, amely kimondja: „tanulva a történelemből, nem engedünk meg hasonló tragédiákat”. Akkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy ennek a történelmi eseménynek az emlékét a Brno-i Meeting megtartása által ébren tartsák. A 2017-es találkozót a migráció és a társadalom radikalizálódása témában tervezik megrendezni.

Az Ó- és az Újszövetség példabeszédei címmel Joseph Weiler az Európai Egyetemi Intézet elnöke hívott közös olvasására és kommentálta a Biblia néhány részletét. Weiler apja rabbi volt és ő maga is erősen érdeklődik a szentírástudomány, sőt zsidó vallását élő emberként Jézus élete és tanítása iránt is. Meghívta a hallgatóságot, hogy vele lépjünk be a példabeszédek világába, amelyek tele vannak élettel, nem kész választ, hanem meghívást adnak életünk alakítására, kihívást intéznek a személyhez szabadságán, gondolkodásmódján és a szívén keresztül. A tékozló fiú, a szívtelen szolga, a két adós, a tíz szűz és a talentumokról szóló példabeszédek kapcsán Weiler így összegzett: Ha szabad vagy is, de az életed felelőssége a tiéd!” Don Stefano Alberto hozzátette: „Mihez akarsz kezdeni az életeddel? Az Atya türelemmel vár, mint egy koldus, kéri a szeretetünket.”

Rimiben találkozott José Maria „Pepe” di Paola, a favelák plébánosa az argentin püspöki kar kábítószer ellenes munkájának koordinátora és a Franciaország városainak külső kerületeiben jelenlévő Le Rocher Oázis Egyesület igazgatója, Jean-François Morin - „Találkozni a periférián” témában. Elmondták a sikeres munka feltétele, hogy nem elég a rábízottakért élni, hanem velük kell élni és így segíteni őket. Elhangzott, az ő szolgálati helyükön is igaz, amit Ferenc pápa Nairobi nyomornegyedében, Kangemiben mondott, ahol egyértelműsítette: Létezik itt egy „bölcsesség, egy mindennel szembeni szüntelen ellenállás, amely abból fakad, ami hiteles, és olyan evangéliumi értékekből, amelyeket a féktelen fogyasztástól eltunyult jóléti társadalom felejteni látszik.”

„A szeretet elől senki sem akar menekülni – egy börtön börtönőrök nélkül” – az irgalom jegyében beszéltek a fogvatartottak társadalomba való visszavezetésére kidolgozott brazil módszer, az APAC tapasztalatairól a zsúfolásig megtelelt nagyelőadóban.

A jó eredményeket és nagy sikereket felmutató APAC rendszer, a szigorú büntetés-végrehajtási eszközöket helyettesítve a nevelésre, a tiszteletre és a bizalomra helyezi a hangsúlyt. A fogvatartottak őrszemélyzet nélkül, saját felelősségükre töltik büntetésüket, amelyhez segítséget kapnak, szeretetre nevelés és vallási közösségbe való meghívás formájában. (Magyarországon a Mécses Szeretetszolgálat foglalkozik a módszer otthoni környezetbe való átdolgozásán.)

Valdeci Antônio Ferreira az elítélteket segítő brazil fraternitás igazgatója elmondta: „A börtönbe kerülők 90 %-a megromlott családi körülmények közül érkezik. Amit egy ember elkövetett, bárki más is elkövetheti. Minden ember nagyobb, mint a bűne. És Isten kegyelme még nagyobb. Ez a forrása annak, hogy helyre lehessen hozni, egy elrontott életet is. A szeretet és a megbocsájtás az egyetlen forrása a boldogságnak.”

Sokakat megindított Daniel Luiz da Silva, börtönviselt brazil fiatal, jelenleg rendezett életet élő háromgyermekes családapa beszámolója. Elöljáróban ezt mondta:  „csak Isten tudja, mennyi öröm van most a szívemben, hogy itt lehetek”. Daniel az APAC rendszerben töltötte büntetésének második részét. Akkor tért meg, amikor egy Bibliát kapott és azt olvasta benne: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32)

Ráébredt, hogy apja azért nem tudott szeretetet adni, mert ő sem kapott szeretetet. Amikor 27 év után találkozott vele, nagyon vegyes érzések kavarogtak benne. Majd búcsúzáskor átölelte és azt tudta mondani neki: „áldásomat adom rád, szeretlek és megbocsájtok!”. Ez mindent megváltoztatott.

Ferreira összegzésében így fogalmazott: Daniel tanúságtétele és a ti jelenlétetek megerősít, hogy nincs elveszett helyzet. Ami működik az a valóság terápiája – csak egy találkozás, a valóság átölelése segít túllépni a bűnön és abban, hogy a bűnös ne azonosítsa magát az elkövetett bűnnel. Ha tapasztalja „Te érték vagy számomra”, akkor eljut oda, hogy elhiszi érték maga és a társadalom számára is.

Raymond Bahati Kongóból még évekkel ezelőtt érkezett migránsként Olaszországba. Jelenleg a Milanói Cattolica Egyetemen tanul pszichológiát és megalapította az Elikya nevű – ami anyanyelvén reményt jelent - nemzetközi, pontosabban több nemzetiségű kórust, amelynek tagjai között vannak katolikusok, protestánsok, muzulmánok és ateisták is. Amint a karnagy egy találkozón elmondta: 12 nyelven éneklik meg a reményt.

A kiállítások, az előadások és találkozók mellett a Meeting kiemelten fontos részét képezik. A legtöbbet csak előjegyzéssel lehet látogatni, illetve csak hosszú várakozási idővel lehet bejutni, annyi az érdeklődő. A szövegek két nyelven olaszul és angolul szerepelnek, de vezetést lehet kérni más nyelveken is.

A kisebbek mellett – amelyekről majd később számolok be - hét nagy kiállítás tekinthető meg:

Találkozás a másikkal: a Köztársaság szelleme – az Olasz Köztársaság kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából készült összeállítás történelmi áttekintést ad képekkel, idézetekkel. Néhány meghatározó gondolat: A köztársaság születéséről: „Történelmében először az olasz nép békében és szabadságban döntött saját politikai sorsáról.” A folytatás lényege: „ Egy nép története, amely ezer vesződség ellenére sem hagyott fel a közös út vágyával.” Akiken múlik: „A civil társadalom történetét nagy személyiségek és polgárok írják. Amikor a személyiségek és az átlagos polgárok együtt járják ugyanazt az utat, az ország gyarapszik a jólétben és a nemzetközi elismerésben.” A jövőről: „Italia jövője azon öntudatos polgárok kezében van, akik képesek kiolvasni a történelemből a további lépésekre vonatkozó javaslatot.”

A „Migránsok, a találkozás kihívása” című tárlat a migrációs folyamatokat és azok Olaszországra, Európára gyakorolt hatását mutatja be. Személyes tanúságtételek is olvashatók, amelyek segítenek hiteles választ adni a kialakult helyzetre. Itt látható az a kereszt, amely egy menekülteket szállító, Lampedusan partot ért, csónak faanyagából, annak gerincéből való. Az olasz hozzáállást jól jellemzi az a Dosztojevszkij idézet, amellyel egy külön tablón szembesülhet a látogató: „Felelősnek érzem magam, amint egy ember rám néz.”

Rendkívül népszerű a Boldog Teréz anya életét bemutató kiállítás Lelki élet és üzenet címmel. Teréz anya  maga is 1987. augusztus 29-én látogatást tett és beszédet mondott a Meetingen 1987. augusztus 29-én. A kiállítás egyik központi helyén olvasható a következő tőle származó – és most időszerűvé váló – gondolat: „Ha egyszer szent leszek, biztosan a sötétség szentje. Állandóan távol leszek a mennyből, hogy fényt gyújtsak azoknak, akik a földön sötétségben élnek.” Fotók, szövegek és installációk mellett ereklyék is láthatók, Teréz anya használati tárgyai közül is ki van állítva néhány.

A továbbiak: Grúzia, az arany és a hit földje, Amerikai álom – egy utazás szent amerikaiakkal, Irgalmas ölelés - a megbocsájtás forrása, Restaurálni a mennyországot - a betlehemi Születés Bazilika felújítása

A Meeting 5. napja is hangos volt az énektől és a találkozások örömétől.

 

 

24/08/2016 16:01