Rimini Meeting: Migránsok, a találkozás kihívása

A Meeting utolsó előtti, szerdai napjáról számolok be:

Aggodalommal és fájdalommal teli szívvel jöttünk ma össze. A földrengés, amely hajnalban megrázta Olaszország középső részét, mindannyiunk szívét megérinti – mondta az első rendezvény moderátora, Andrea Simoncini.

Ennek a tragédiának a kapcsán megszületik egy kérdés, egy kiáltás, hogy mi az értelme, a jelentése mindennek? Rémületet kelt bennünk mindez, ezért a kérdéseinket fel kell tegyük. A lelkiismeretünknek, vagy valakinek: egy barátnak, Apának vagy Anyának, Istennek. De a kérdés nem béníthat meg bennünket, hanem - már most látszik – még komolyabbá tesz az élet iránt és növeli az osztozás felelősségtudatát, erősíti az egységet és a segítségnyújtás lelkületét – mondta Simoncini és felhívta a jelenlévőket egy rövid, közös csendre, elmélyülésre, imádságra. Bejelentette: a Meeting önkéntesei készen állnak a segítségnyújtása, amennyiben a hatóságoktól erre vonatkozó megkeresés érkezik az elkövetkező napokban.

Egyesülve a Pápa imájával a Meeting valamennyi rendezvényén rövid csöndben emlékeztek meg az áldozatokról, volt ahol imádkoztak vagy ahol este – előre meghirdetve – közösen rózsafűzért mondtak.

„Nekem tetszik egy nyugtalan olasz egyház, amelyik közelebb van az elhagyottakhoz, az elfeledettekhez, azokhoz, akik nem tökéletesek”. Matteo Maria Zuppi bolognai érsek előadásának címe Ferenc pápa tavalyi firenzei programadó beszédéből való. Zuppi érsek először az idei mottóról beszélt: A „te” nélkül az „én” rabjai maradunk, a gyakorlati relativizmus áldozataivá válunk, amiből bálványimádás lesz. Elfelejtjük, hogy csak a kapcsolatban találja meg az „én” önmagát. Az irgalmasság engedi meg, hogy jól lássuk a valóságot, megszabadít minket a bizalmatlanságtól, a kísértéstől, hogy megálljunk a látszatnál és megengedi a kapcsolatot a valóságos másikkal, hogy felismerjük, önmagában hordoz egy értéket. Az Egyháznak gyakorolni kell a szerepét, rész kell vennie az újjáépítésben, hiszen mára ellopták a reményt, hogy hinni lehessen a jóban, az értékben. Szükséges, hogy a keresztények ne elégedjenek meg egy leértékelt irgalommal, hanem rátaláljanak Krisztus arcára, annak hatalmára. Látva a kérdéseket, nehézségeket, zavart, amiben testvéreink élnek fontos a szimpátia segít átadni a legnagyobb értéket, ami a szeretet.

Nekem tetszik egy nem nyugodt, nem tétlen – tehát mozgalmas, kereső - olasz egyház, amit Ferenc pápa tavalyi firenzei programadó beszédében és az Evangelii Gaudiumban javasol - folytatta a bolognai érsek. Ezek olyan magok, hogy ha jól gondozzuk őket sok gyümölcsöt fognak hozni a jövőben.

Például, hogy a migránsok kihívásához hogyan állunk hozzá. Ebben is segít Ferenc pápa tanítása. Foglalkozunk, beszélünk mindegyikükkel, engedjük őket belépni, nem az utcán, nem előzetes válogatás alapján, tárgyaló személyeken keresztül kerülünk kapcsolatba velük.

A firenzei beszéd a híveknek is szól, ne érezzék magukat a közgondolkodás által ostromgyűrűbe fogott kisebbségnek, hanem egy népnek, amelynek identitását az adja, hogy Krisztus képét hordozzuk, és nem a falak. Az egyháznak nyitottnak kell lennie és nem egy zárt klubnak, mert az steril. Csak a másikkal való találkozás teremt életet – mondta a főpásztor.

„Nem számok, hanem személyek - Migránsok, a találkozás kihívása”

Silvano Maria Tomasi püspök az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa tagja elmondta: Nem működik jól a világunk, ha miközben ezrek haltak meg a földközi tengerben, mi elsáncoljuk magunkat a félelem barikádjai mögé. A migráció állandóan jelen volt az emberiség történetében – hangsúlyozta Tomasi püspök – a gond, hogy ez a népvándorlás nem lehet tudni meddig tart és ezért bizonytalanság uralkodik. Nem elég befogadni a bevándorlókat, arra is gondolni kell, milyen eszközeink vannak, hogy eltartsuk őket. Hogy tudjuk integrálni ezeket az embereket anélkül, hogy megváltozna a társadalmunk, anélkül, hogy lemondanánk azokról az értékekről, amelyek Európát naggyá tették.

Hozzátette: vannak olyanok, akik az Evangélium üzenete, vagy szívük késztetése által befogadnak embereket, mert a másik lehetőséget ad nekem arra, hogy jobban megértsem magamat.

Romano Prodi korábbi miniszterelnök, és az Európai Bizottság elnöke kiemelte: Európa rövidlátónak mutatkozik a migráció kihívásával szemben, rendezetlenül cselekszik, egységes terv és egyeztetett stratégia nélkül. Ezt jól jelzi a szíriai és líbiai menekültekkel való bánásmód, akiknek előnyt kellene élvezniük a gazdasági bevándorlókkal szemben. A volt miniszterelnök is szembesített avval, hogy a nehézség Olaszország és Európa számára nem csak a befogadás, hanem az integráció…

„A reménytelenség ellenére is reménykedni – A békéért dolgozni a Közel-keleten”. Nagy érdeklődés kísérte Jàn Figel az Európai Bizottság unión kívüli vallásszabadságért felelős különmegbízottja és Firas Lutfi Aleppo-ban lelkipásztorkodó szír ferences szerzetes-pap beszámolóját.

Padre Firas elmondta: kolostorukban a naponta előforduló támadások, sérülések ellenére gondoskodnak a hajléktalanná váltakról, betegekről, süket-néma gyerekekről és egy iskolát is fenntartanak, nemrég pedig adományokból egy medencét is üzembe helyeztek.

Nem engedjük, hogy legyőzzön a félelem. A nyári tábor elején együtt kiáltunk a gyerekekkel: „örömöt, nyugalmat, békét akarunk, élni akarunk, örülni akarunk, táncolni akarunk, azt akarjuk, hogy Isten teremtményeiként tekintsenek minket! Örülni akarunk, élni akarunk, meg akarjuk csinálni a házi feladatot, hallani akarjuk az iskolai csöngetést, meg akarjuk valósítani az álmainkat, derűsen akarunk élni, Urunk, ne felejts el minket, Te vagy a mi védelmezőnk!”

A gyűlölet, erőszak, terror ördögi körében mi hogyan neveljük a fiataljainkat? Altruizmust kínálunk fel nekik, a másik elfogadását, anélkül, hogy elfelejtenénk a saját identitásunk, hogy kik vagyunk. Keresztények vagyunk és hiszünk abban, hogy ajándék lehetünk mások számára. Hogyan lehet kitörni ebből a körből?

Nehéz, ha a másik fél nem úgy gondolja, hogy „Te érték vagy számomra” sőt el akar törölni bennünket. Mi azonban akkor is együttérzéssel és irgalommal tekintünk rájuk – mondta Firas atya.

Jézus azt mondta: Atyám bocsáss meg nekik, nem tudják, mit tesznek. Nem azért mert igazolja az erőszakot, a szenvedést, a rosszat, hanem mert keresi, hogy megnyerje a személyt, aki nem rossz, hanem boldogtalan. Ezt a megváltó üzenetet akarjuk élni.

Kérdezik tőlünk, hogy félünk-e? Ez egy természetes emberi érzés, de Isten aki az élet és a történelem Ura, képes legyőzni ezt a félelmet is.

A miben segíthetünk? kérdésre így válaszol az atya: már az itt létetekkel, a lelkesedésetekkel segítetek, egyébként mindenki tegye a dolgát. A segítség ez: ima, misszió és nagyvonalúság – fejezte be a ferences atya.

Figel hangsúlyozta: Az Európai Unió megerősítette, hogy többet kíván tenni a vallásszabadság érdekében. A prioritások: Közel-kelet, Dél-Kelet Ázsia és Észak- és Kelet Afrika, ahol valóságos elnyomás van, totalitárius rendszerek, torz blaszfémia ellenes törvények, kirekesztés, erőszak a vallásos kisebbségekkel szemben. Amint fogalmazott: ki kell mondani, a Közel-keleten népirtás folyik.

„A szeretetből mindig élet fakad – kihívás a család számára” címmel Paolo Martinelli Milánó segédpüspöke ismertette az Egyház legújabb tanítását a házasságra és a családra vonatkozóan.

Elmondta, alapvetően nem erkölcsi válság van, hanem antropológiai, a férfi és nő viszonyának válságát és annak következményeit láthatjuk, hogy a mindennapi élet és a hit a hívek nagy többsége számára elszakadtak egymástól.

Kiemelte az Amoris Laetitia dokumentum üzenetének lényege a szeretet szépsége.