Celesztiánus Perdonanza ünnep Aquilában – P. Vértesaljai László gondolatai egy pápai gesztusról

Augusztus 28-án vasárnap tartották az abruzzoi l’Aquila városában az V. Celesztin pápa alapította Perdonanza ünnepet a gyönyörű Collemaggioi Szűz Mária bazilikában. Az isteni irgalmasság jegyében itt hirdetett búcsút és bűnbocsánatot 1294-ben Szent V. Celesztin pápa, aki korábban a Sulmone melletti Morrone hegyén remetéskedett és egyenesen innét nevezték ki őt a péteri székbe. Ezzel az alapítással mintegy megelőzte és bizonyos szempontból előkészítette az őt követő VIII. Bonifác meghirdette első szentévet 1300-ban. Most is szentévben járunk, mégpedig az Irgalmasság jubileumában, ami éppúgy tekinthető egyfajta római egyetemes Perdonanza ünnepnek.

Emlékezetes marad XVI. Benedek pápa látogatása 2009-ben a földrengés sújtotta l’Aquilában, három hónappal a katasztrófa után, 2009. április 28-án. Amikor tegnap, hétfőn éppen 300-ra emelkedett a mostani marchei földrengés áldozatainak a száma, egészen közel került ahhoz a 309-hez, akik hét éve vesztették életüket az abruzzói városban. És ugyancsak emlékezetes Benedek pápa gesztusa, aki akkor felkereste a rombadőlt város Collemaggioi Szűz Mária bazilikáját is, noha a székesegyház szentélyrésze teljesen összedőlt. Miként oly sokszor a történelem során, csodás módon épen és érintetlenül megmaradt Szent V. Celesztin pápa sírja.

Megható pillanat volt, amikor Benedek pápa, miután a Szent sírjánál imádkozott, levette a nyakából az általa bevezetett, piros keresztekkel díszített stólát, és az üvegkoporsó tetejére helyezte a nagy előd tiszteletére. 2009-et írtak akkor. Majdnem pontosan négy évvel később szinte ugyanazzal a módszerrel élt, mint a Morrone-hegyi remete. Számbavette lehetőségeit és ahogy a róla most megjelenő könyv előzetesében hírül adta, „kötelességének érezte, hogy lemondva visszavonuljon”. Bizonyos szempontból az a gesztus, ahogy a válláról levette és az üvegkoporsóra helyezte a püspöki jelvényét, mintegy elővételezte a későbbi döntését, hiszen lemondva megvált a péteri széktől és a stóláját mintegy az utóda nyakába akasztotta.

,,Csak egy cellát kívántam magamnak ezen a világon, és egy cellát adtak nekem.'' E keserűség nélkül kimondott szavakkal hajolt meg kemény sorsa előtt egykor az ősz Pietro da Morrone, miután leköszönt mint V. Celesztin pápa. A cellát utóda, VIII. Bonifác készítette számára, amikor Fumone várában haláláig fogva tartotta. Az emeritus pápa lemondó beszédében maga jelölte ki a feladatát: „imádkozni az anyaszentegyházért”. Nem sokkal nagyobb a cellája a nyugalmazott pápának, mint a hétszáz éve lemondott elődjének. A lényeges különbség, hogy amíg Cölesztin pápa a fumonei várkastély zord és szűk cellájában élete végéig egy vasbilincset ölelt magához, addig a mostani pápa és az elődje, a testvéri szeretet és kölcsönös tisztelet ölelésében élnek, alig kétszáz méterre egymástól. Igaz, hogy az utód, Ferenc pápa is azóta egy kicsi cellába húzódott vissza, a Szent Márta ház egyik vendégszobájába.

A Perdonanza éve van, a megbocsátásé, az Isten irgalmáé, melyet az Atyaisten éppen nem szűkösen, hanem túláradó bőséggel mér ki mindenki számára, aki megnyílik szabadon felkínált szeretete előtt.         

(vl)