Hálaadó szentmise a Vatikánban Teréz anya szenttéavatásáért: „Isten kezében tartott ceruza”

Hálaadó szentmise a Vatikánban Teréz anya szenttéavatásáért: Isten kezében tartott ceruza

Szeptember 5-én hétfőn délelőtt tíz órakor a Szent Péter bazilika előterében Pietro Parolin bíboros államtitkár szentmisét mutatott be hálából a nagy kegyelemért, hogy Teréz anyát a szentek között tisztelhetjük. A szentmisén a Szeretet Misszionáriusai kongregáció tagjain túl Teréz anya „két nagy népének”, az albánnak és az indiainak a fiai és lányai vettek részt, több ezernyi zarándok képviseletében.  

Homíliájában Parolin bíboros Teréz anyát „Isten szeretete fényes tükrének” nevezte, mely értékes útmutatást és ösztönzést ad Krisztus tanítványai számára, hogy „megtérjenek a langyosságból és a középszerűségből, hiszen Krisztus szeretete sürget minket”.

Teréz anya Isten kezében tartott ceruza

Utalt Teréz anya egyik mondására, aki önmagát szerette „Isten kezében tartott ceruzának” nevezni. De milyen költeményeket írt az Isten ezzel a ceruzával? A szeretet, az együttszenvedés, a bátorítás és az öröm verseit írta az a ceruza! A szeretet és a gyengédség verseit a szegények számára, akiknek egész életét szentelte.

Idézett Teréz anya vallomásaiból, aki 1946 szeptemberében már egy „hivatásban találta meg a hivatását, útban a lelkigyakorlataira: Kinyitottam a  szememet a szenvedésre és a mélységéig megértettem a hivatásom lényegét”. Kinyitotta a szemét a szenvedésre és átölelte azt a könyörület tekintetével és egész lényét megérintette és megrázta az a találkozás, mely Jézus példája nyomán átjárta szívét.

Az irgalmassággal mint sóval adott ízt a szegényeknek

Mi is volt igazában Teréz anya titka? - kérdezte Parolin bíboros és válaszában az Anya tapasztatára utalt, aki felfedezte a szegényekben Krisztus arcát, aki értünk szegénnyé lett, hogy gazdaggá tegyen bennünket az ő szegénységével.

Az irgalmasság nagy, fénylő jelévé lett ő, hiszen az irgalmasság az a só volt a számára, mely ízt adott minden művének és az a fény volt a számára, mely megvilágította azoknak a sötétségét, akik már egy  könnyet sem tudtak hullatni – idézett az államtitkár Ferenc pápa vasárnapi homíliájából.   

A megfogant és védtelen élet nagy szószólója volt Teréz anya, akiknek nincs semmijük, hiszen minden reménységük és szükségük mások kezébe van letéve.

A szeretetnek, ahhoz hogy igaz legyen, kárt kell okoznia

Parolin bíboros idézte Teréz anya szavait, melyet a Nobel béke díj átvételekor mondott 1979. december 11-én: „Nagyon fontos azt megérteni, hogy a szeretetnek, ahhoz hogy igaz legyen, kárt kell okoznia. Kárt okozott Jézusnak, hogy szeretett bennünket”. És amikor Teréz anya megköszönte a jótevők segítségét, így buzdította őket: „Nem akarom, hogy a feleslegetekből adjatok. Adjátok azt, ami károtokra van!”. A kereszt kifürkészhetetlen titka ez, – hangsúlyozta a bíboros államtitkár – ez a kárt tenni a jóért Isten szeretete által. Ennek a megvalósításáért kérte a szent, hogy az összes házában írják fel a falra angolul: I thirst! Szomjazom!  

Amikor meghalt, Kalkuttában kialudtak a fények, de új csillag sziporkázott fel    

Végül felemlítette halála különös jelét. Amikor 1997. szeptember 5-én, ma épp erre emlékezünk, visszaadta lelkét a Teremtőjének, Kalkuttában néhány hosszú percre kimaradt az áram, kialudtak a fények. Egész életében, mint egy áttetsző jel, az Ég fényeire mutatott. Halála napján az Ég maga akart pecsétet tenni az életére, és azt jelezni, hogy ami idáig idelent világított, most odafenn ragyog!

(vl)