Ferenc pápa a bencés apátok kongresszusához: az „ora et labora” kiegyensúlyozott kapcsolatával

Ferenc pápa csütörtökön délben az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a bencés apátok nemzetközi kongresszusának 265 résztvevőjét és beszéddel fordult hozzájuk. A kongresszusnak két magyar bencés résztvevője is van: Várszegi Asztrik pannonhalmi püspök-főapát és Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság perjele.        

A monasztikus hivatás főút, mely a szemlélődésben Isten irgalmasságáról szerez tapasztalatot

„Ez a rendszeres római találkozótok azt a célt szolgálja – kezdte beszédét  a pápa – hogy végiggondoljátok a Szent Benedektől kapott monasztikus karizmát, hogy miként tudtok hűségesek maradni hozzá a mai változó világban és az irgalmasság mostani jubileumi összefüggésében”. „Maga Krisztus hív bennünket, hogy legyünk irgalmasak, mint az Atya és ennek a miként-nek, ennek a módozatnak ti vagytok a kitüntetett tanúságtevői. Ugyanis ha csak Jézus Krisztus szemlélése révén ragadhatjuk meg az Atya irgalmas arcát, akkor a monasztikus hivatás éppen olyan főutat jelent, mely szemlélődő tapasztalatot szerez róla, továbbá személyes és közösségi tanúságtétellé formálja azt”.

Tartsátok életben a lélek oázisait

„A mai világ mind jobban rászorul erre az irgalomra, mely a keresztény élet szíve, ugyanakkor konkrét életstílus, olyan lélegzet, mely élteti a személyes kapcsolatokat, és ami annak az üzenetnek a hitelességét és hitelre-méltóságát tárja föl, melynek az egyház a letéteményese és meghirdetője. Napjaink világában a monasztikus szerzetesek hivatásukként őriznek egy sajátos adományt és különleges felelősséget hordoznak, mégpedig hogy tartsák életben a lélek oázisait, ahol pásztorok és hívek együtt meríthetnek az isteni irgalmasság forrásaiból. Legyen számotokra még érvényesebb a bencés hagyomány mottója „ora et labora”, mely kiegyensúlyozott kapcsolat megtartására nevel az Abszolút felé fordulás és a hétköznapi felelősség elkötelezettsége között” – hangsúlyozta a pápa.     

Szemlélődésetek csendjében észleljétek Isten történelmi jelenlétét

„Miközben közösségeitekben az irgalomra törekedtek egymás iránt, összes monostorotok szerte a világon hirdesse az evangéliumi testvériséget, mégpedig a tevékeny és ékesszóló silentium, csend által, mely beszélni engedi az Istent a mai lármás és szétszórt világban. Szemlélődésetek csendje, melynek ti vagytok az őrei, az előfeltétele Isten történelmi jelenléte észlelésének. Jóllehet a világtól elkülönülve éltek, klauzúrátok nem terméketlen, sőt gazdagság, nem pedig akadály a közösség számára”.

A rendi karizmák erejében

„Az imával harmonikus munkátok tegyen benneteket Isten teremtő művének a résztvevőivé, akik szolidárisak a szegényekkel. A rátok jellemző vendégszeretet révén találkozhattok a megtévedt és távoli szívekkel, akik emberi és lelki szegénységben élnek”. Ferenc pápa „az ifjúság tanítása és nevelése kapcsán arra emlékeztette a bencés apátok kongresszusának a résztvevőit, hogy diákjaik maguk is váljanak annak a humanizmusnak a részeseivé, mely a bencés regulából árad. Továbbra is őrizzék meg és táplálják a keleti egyházak testvéreivel fenntartott közösséget”.  

A bencés föderáció szolgálja a monostorok egymás közötti közösségét és együttműködését

Végül arra kérte őket a pápa, „a kongresszus alkalma erősítse meg a bencés föderációt, hogy az mindinkább szolgálja a monostorok egymás közötti közösségét és együttműködését. Arra buzdította őket, hogy ne bátortalanodjanak el a hivatások számának a csökkenése miatt, hanem továbbra is őrizzék meg a tanúságtétel buzgóságát és a karizma iránti hűséget, mert nagyon értékes az egyházban a szolgálatuk”.

(vl)