Isten minden bűnt megbocsát – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében Ferenc pápa Lukács evangéliumának 15. fejezetéről elmélkedett (Lk 15,1-32). Ez az irgalmasság fejezete, amely magába foglalja azt a három példabeszédet, amellyel Jézus válaszol az írástudók és farizeusok zúgolódására, akik így bírálták magatartását: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”. 

Isten mindig irgalmas és befogadó

A három példabeszéddel Jézus azt akarja megértetni, hogy az Atyaisten elsőként befogadó és irgalmas magatartással van a bűnösök iránt. Ez Isten magatartása – mutatott rá Ferenc pápa.

Az első példabeszéd pásztorként mutatja be Istent, aki ott hagyja kilencvenkilenc bárányát, hogy megkeresse az elveszett egyet. A második egy asszonyról szól, aki elveszítette egy drahmáját és addig keresi azt, amíg meg nem találja. A harmadik példabeszédben pedig Isten egy apa képében jelenik meg, aki visszafogadja messzire eltávozott fiát. Az apa alakja felfedi a Jézusban kinyilvánított irgalmas Isten szívét.

A közös öröm jelentősége

A három példabeszéd közös eleme az együtt örülni, örvendezni ige. Nincs szó gyászról. A példabeszéd szereplői közösen ünnepelnek, együtt örülnek. A pásztor hívja barátait és szomszédait: „Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat”. Az asszony összehívja barátnőit és szomszédnőit: „Örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat”.  Az apa így szól másik fiához, a tékozló fiú testvéréhez: „Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült”.

A jubileum - örömünnep

Az első két párbeszédben a hangsúly a túláradó örömön van, amelyet meg kell osztani a „barátokkal és a szomszédokkal”.  A harmadik példabeszédben pedig az ünnep kap hangsúlyt, amely az irgalmas apa szívéből indul ki és kiterjed az egész házra. Istennek ez az ünnepe azok számára, akik bűnbánóan visszatérnek Őhozzá, különösen összhangban van a most folyó Jubileumi évvel, mint ahogy maga a szó is jelzi: jubileum, azaz örömünnep.

Ezzel a három példabeszéddel Jézus bemutatja Isten valódi arcát: Atya, aki tárt karokkal várja a bűnösöket, velük gyöngéden és együttérzőn bánik.

A hazatérés mindig a remény útja

A leginkább az a példabeszéd vált ki meghatottságot mindenkiből, - mert Isten végtelen szeretetét nyilvánítja ki – amelyikben az apa magához öleli megkerült fiát. Nem annyira a züllés útjára lépett fiatal szomorú története ragad meg bennünket, hanem inkább sorsdöntő elhatározása: „Fölkelek és atyámhoz megyek”. A hazatérés útja a remény, az új élet útja. Isten mindig várja, hogy útnak induljunk. Türelemmel vár ránk, már akkor észrevesz bennünket, amikor még távol vagyunk, elénk szalad, átölel, megcsókol, megbocsát. Ilyen az Isten! Ilyen a mi Atyánk!

Isten gyengesége: amikor megbocsát, elveszíti emlékezetét

Bűnbocsánata eltörli a múltat és megújít bennünket a szeretetben. Elfelejti a múltat: ez Isten gyengesége. Amikor átölel és megbocsát, akkor elveszíti emlékezetét, nincs emlékezete. Elfelejti a múltat. Amikor mi, bűnösök megtérünk és hagyjuk, hogy Isten ránktaláljon, akkor nem szemrehányással és kemény szavakkal vár, mert Isten üdvözít, örömmel visszafogad minket és ünnepet tart.

Amikor szentgyónáshoz járulunk, az égben örömünnepet tartanak

Maga Jézus is ezt mondja a mai evangéliumban: „Jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre”.

A pápa ekkor a következő kérdéssel fordult a hívekhez: „gondoltatok-e már rá, hogy minden alkalommal, amikor szentgyónáshoz járulunk, örömünnepet tartanak az égben? Gondoltatok már rá? Ez olyan szép!”

Fohászkodjunk Máriához, a bűnösök menedékéhez

Ez nagy reménnyel tölt el bennünket, mert nincs olyan bűn, amiből Isten kegyelméből ne tudnánk újjászületni; senki sem menthetetlen – hangsúlyozta Ferenc pápa. Mert Isten soha nem szűnik meg javunkat akarni, akkor is, amikor bűnt követünk el. Szűz Mária, a bűnösök menedéke fakasszon szívünkben olyan bizalmat, mint amilyen a tékozló fiú szívében lobbant lángra: “Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem”. Ha ezen az úton járunk, örömet okozhatunk Istennek és örömét Ővele együtt közösen ünnepelhetjük.

(vm)