Isten nevében ölni a sátán műve – Ferenc pápa miséje Hamel atyáért

Szeptember 14-én, szerdán reggel 7 órakor a Szent Márta-ház kápolnájában Ferenc pápa szentmisét mutatott be a július 26-án meggyilkolt francia pap, Jacques Hamel atya lelki üdvéért, kifejezve közelségét a vértanú hozzátartozóihoz és Rouen egész közösségéhez. A szertartáson részt vett a rouen-i egyházmegyéből érkezett 80 zarándok, élükön főpásztorukkal, Dominique Lebrun püspökkel. Hamel atyát a szentmiseáldozat bemutatása közben ölték meg Saint-Etienne-du-Rouvray templomában.

Krisztus misztériumát keresztjében értjük meg a maga teljességében

A pápa utalt rá, hogy ma az egyház a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli. Jézus Krisztus keresztjében értjük meg maradéktalanul Krisztus misztériumát. Ez a kiüresítés misztériuma, a hozzánk való közelség misztériuma. Ahogy Pál mondja, isteni mivoltában Jézus nem tartotta kiváltságnak, hogy olyan legyen, mint Isten, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, az emberekhez hasonlóvá vált. “Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,7-8).

Ez Krisztus misztériuma. Ez a misztérium vértanúság az emberek üdvözítésére. Jézus Krisztus, az első vértanú, az első, aki életét adja értünk. Krisztusnak ebből a misztériumából indul el a keresztény vértanúság egész története, az első évszázadoktól kezdve egészen napjainkig.

Ma több keresztény vértanú van, mint az első időkben

Az első keresztények életükkel fizettek azért, mert megvallották Jézus Krisztust; az első keresztényeknek felkínálták a hittagadást (apostasia): “Mondjátok azt, hogy a mi istenünk az igaz isten, nem a tiétek. Mutassatok be áldozatot a mi istenünknek vagy a mi isteneinknek”. És ha ezt nem tették meg, amikor megtagadták hitük elhagyását, akkor megölték őket. Ez a történet megismétlődik egészen a mai napig és ma az egyházban több keresztény vértanú van, mint az első időkben.

Jacques atya része a vértanúk láncolatának 

Ma vannak olyan keresztények, akiket megölnek, kínoznak, bebörtönöznek, torkukat elvágják, mert nem tagadják meg Jézus Krisztust. Ebben a történetben eljutunk Jacques atyáig: ő része a vértanúk e láncolatának. A keresztények, akik ma szenvednek – akár börtönökben, akár mert megölik vagy kínozzák őket, mert nem tagadják meg Jézus Krisztust, - rámutatnak ennek az üldözésnek a kegyetlenségére. Ez a kegyetlenség, amely a hit megtagadását követeli, mondjuk ki a szót: sátáni.

Minden vallás mondja ki az igazságot: „Isten nevében ölni sátáni”

Milyen jó lenne, ha minden vallási felekezet kimondaná: “Isten nevében ölni sátáni”.

Jacques Hamel atya torkát a kereszten vágták el, éppen, miközben Krisztus keresztáldozatát ünnepelte. Jóságos és szelíd ember volt, aki mindig arra törekedett, hogy a béke munkása legyen. Megölték, mintha gonosztevő lett volna. Ez az üldözés sátáni vezérfonala.

De van valami ebben az emberben, aki elfogadta vértanúságát együtt Krisztus vértanúságával az oltárnál, ami nagyon elgondolkoztat engem – folytatta rögtönzött szavakkal mondott homíliáját a pápa.

Jacques atya megnevezte gyilkosát: „Távozz tőlem, sátán!”

Abban a nehéz pillanatban, a tragédia kellős közepén, amelynek látta közeledtét, ez a szelíd, jó ember, aki a testvériségre törekedett, nem veszítette el tisztánlátását, hogy világosan megnevezze gyilkosát. Érthetően azt mondta: “Távozz tőlem, sátán!” Értünk adta oda életét, azért áldozta fel életét, hogy ne tagadja meg Jézust. Életét adta Jézus oltáráldozata közben és megnevezte az üldözés felelős tettesét: “Távozz tőlem sátán!”

Ez a példamutató bátorság, de vértanúsága, saját életének feláldozása is, az, hogy kiüresítette önmagát mások megsegítésére és az emberek közötti testvériségért, segítsen mindnyájunkat, hogy félelem nélkül haladjunk előre utunkon. Hogy mi – ő az égből, mert imádkoznunk kell hozzá, hiszen ő vértanú, és a vértanúk boldogok – imádkozzunk, hogy megkapjuk a szelídséget, a testvériséget, a békét és azt a bátorságot is, hogy kimondjuk az igazságot: Isten nevében ölni a sátán műve.

(vm)