P. Lombardi SJ a hamarosan kezdődő jezsuita rendi nagygyűlés néhány szempontjáról

Október 2-án, vasárnap, az Il Gesù templomban bemutatott szentmisével kezdődik Rómában a Jézus Társasága általános rendi gyűlése, amelyen megválasztják az új elöljárót, P. Adolfo Nicolás generális utódát. Szeptember 27-én sajtótájékoztatón ismertették a 36. általános rendi gyűlés programját.

A „murmuratio” időszaka fontos spirituális tapasztalat

P. Federico Lombardi SJ, „ad Providentiam” asszisztens és főtanácsadó, rádiónknak adott interjújában a szavazást megelőző négynapos csendes imádság, az ún. „murmuratio” időszakáról és a választás néhány szempontjáról nyilatkozott.

Elmondta, hogy spirituális szempontból nagyon fontos tapasztalatról van szó. A négy nap sok személyes találkozásra ad alkalmat. Természetesen mindenki sokat imádkozik és elmélkedik, de lehetősége van arra, hogy megismerjen személyeket a világ különböző részeiről és célirányú kérdéseket tegyen fel.

A csoportos megbeszélések kizárása nem teszi lehetővé „pártok” kialakulását

Nehéz megmagyarázni, de valóban így van, hogy ez alatt az idő alatt megszületik egyfajta konvergencia, anélkül, hogy szükség lenne csoportos találkozásokra. Szent Ignác ezzel a szép törekvésével azt akarta elérni, hogy ne jöjjenek létre „pártok”, nyomást gyakorló csoportok.  Ezt tökéletesen biztosítja ez az eljárás. A hasznos információk így is körbe járnak, mindenki tájékozódhat. Az utóbbi választásokon – és valószínűleg számos előző alkalommal is – az egyetértés rendkívül gyorsan kialakult.

P. Lombardi válaszolt arra a kérdésre is, hogy mi indokolta az előző három generális atya lemondását, amely újdonság volt a múlthoz képest.

A tisztség élethossziglan szól, de nincs kizárva a lemondás lehetősége

A rendi alkotmány szerint, amelyet Szent Ignác írt, a legfőbb elöljárói tisztség „ad vitam”, vagyis egy egész életre szól. És ez továbbra is így van. Ezt Jézus Társasága nem vonta kétségbe. Ugyanakkor nincs kizárva a lemondás, leköszönés lehetősége sem – mutatott rá rádiónk volt főigazgatója.

Napjainkban meghosszabbodott az emberi élet, mivel javultak az egészségügyi körülmények. Egyre gyakoribb annak a szükségessége, hogy egy felelős tisztség ne tartson túl hosszú ideig, amikor az előrehaladott életkor vagy betegség miatt csökken az illető erőnléte. Tehát már néhány évtizede kidolgozták az eljárást: az elöljáró kinyilváníthatja kívánságát, hogy lemondjon. Egy sor konzultáció után benyújtja lemondási szándékát az általános rendgyűlésnek. Ez az egyetlen szerv, amely elfogadhatja és megválaszthatja utódát. Már P. Arrupe is szeretett volna lemondani, de nem volt rá lehetősége. Azután agyvérzést kapott és nem volt képes a kormányzásra. Ezután következett be lemondása és utódának megválasztás, amikor már beteg volt. Az utolsó két főelöljáró, vagyis P. Kolvenbach és P. Nicolás valósították meg a gyakorlatban ezt az eljárást és bejelentették lemondásukat – emlékeztetett rá rádiónknak adott interjújában P. Federico Lombardi SJ.  

(vm)