Ferenc pápa homíliája a máriás jubileum szentmiséjén: A Szűzanya példájával alázattal hálád adni

A szombat esti rózsafüzéres imavirrasztást és pápai elmélkedést követően vasárnap délelőtt ugyancsak a Szent Péter téren került sor az ünnepi szentmisére, melyen az egész világról érkezett máriás mozgalmak képviselői és rózsafüzér-társulatok tagjai vettek részt a római zarándokok mellett.    

Ígéret, mely próbatételen át lesz hatékony  

Ferenc pápa homíliájában a napi evangélium kapcsán arra utalt, hogy csodálkozással és hálával ismerjük el Isten adományait. A halál és feltámadás felé vezető úton Jézus tíz leprással találkozik, eléje vonulnak, távolabb megállnak és odakiáltják a maguk szerencsétlenségét annak az embernek, akiben a hitük megsejtette a lehetséges üdvözítőt: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Ők betegek és keresnek valakit, aki meggyógyítja őket. Jézus válaszában elküldi őket a papokhoz, hogy mutassák meg magukat, akiknek feladata a törvény szerint az esetleges gyógyulás megállapítása. Ilyen módon ő nem csak egy ígéret ad, hanem próbára is teszi a hitüket. Ekkor ugyanis az a tíz leprás még nem gyógyult meg. Útközben nyerik vissza egészségüket, miután engedelmeskedtek Jézus szavának, és örömmel eltelve mutatják magukat a papoknak, aztán továbbindulnak az útjukra, elfeledkezve az Adományozóról, az Atyáról, aki Jézus, az emberré lett Isten Fia által meggyógyította őket.

Az ajándék, a gyógyulás a hálaadással válik teljessé

Egy tesz csupán kivételt közülük – folytatta a pápa – egy szamaritánus, egy idegen, aki a választott nép peremén él, szinte pogányként. Ez az ember nem elégedik meg azzal, hogy meggyógyult a hite révén, hanem úgy jár el, hogy gyógyulása azzal jusson el a teljességére, hogy visszatér és hálát ad a kapott ajándékért, miközben Jézust igazi papként ismeri el, aki miután felemelte és üdvözítette őt, útjára indíthatja és befogadja a tanítványai közé.     

Mennyire fontos, hogy hálát tudjunk adni és dicsérni tudjuk az Urat mindazért, amit értünk tesz!    

Lám, mennyire fontos, hogy hálát tudjunk adni és dicsérni tudjuk az Urat mindazért, amit értünk tett! Most ekkor tehát megkérdezhetjük magunktól: Képesek vagyunk hálát adni? Hányszor is adunk hálát a családunkban, az egyházunkban? Hányszor köszönjük meg annak, aki segít nekünk, aki közel jön hozzánk, aki elkísér bennünket? És ugyanez történik az Istennel is! Könnyű dolog hozzá menni és kérni tőle valamit, de visszatérni, hogy hálát adjunk…? Éppen ezért húzza alá Jézus erővel a kilenc hálátlan leprás hiányosságát: nemde tízen gyógyultak meg? És a többi kilenc hol van? Nincs senki más, aki visszatért volna hálát adni az Istennek a gyógyulásért, ezen az egy idegenen kívül? (Lk 17,17-18).  

Mária a hálaadás modellje   

Ezen a jubileumi napon modellként áll elénk, akire rátekintünk: ő pedig Mária, a mi Anyánk. Miután megkapta az angyal köszöntését, szívéből dicséret és hála fakad Isten iránt: Magasztalja lelkem az Urat! Kérjük a Szűzanyát, hogy segítsen nekünk megérteni, hogy minden Isten ajándéka, tudjunk hálát adni, és biztosítalak benneteket, hogy akkor örömünk teljes lesz – emelte ki a pápa, szabadon hozzáfűzve: Csak aki hálát tud adni, annak lesz teljes az öröme!

A hálaadáshoz alázat szükséges

Ahhoz, hogy hálát tudjunk adni, szükség van alázatra. Az olvasmányban hallottuk Námánnak, Szíria királya főparancsnokának a történetét. Leprás betegként elfogadja egy rabszolgalány javaslatát és rábízza magát Elizeus próféta gyógyítására, aki pedig neki ellensége. De Námán kész arra, hogy megalázkodjék. Elizeus pedig nem kér tőle semmi mást, csupán hogy fürödjék meg a Jordán folyóban. Erre ő zavarba jön, sőt haragossá válik, hogy vajon Isten embere kérhet-e ilyen banális dolgot? Vissza akar térni, de aztán elfogadja, hogy megmerüljön a Jordánban és erre azonnal meggyógyul.  

Mária alázatos szíve kész befogadni Isten ajándékait

Mária szíve, mindenki másnál inkább alázatos szív, képes befogadni Isten ajándékait. Isten pedig, hogy emberré váljon, éppen őt választotta, Názáret egyszerű leányát, aki nem a hatalom és a gazdagság palotáiban lakott, és nem csinált semmi rendkívüli dolgot. Kérdezzük meg magunkat – ajánlotta Ferenc pápa –, vajon készek vagyunk-e befogadni Isten ajándékait, vagy pedig bezárkózunk az anyagi biztonságba, az intellektuális biztonságba, saját terveink biztonságába?

Őrizzük magunkban az idegenben létet is megtapasztalt Isten Anyjának az egyszerű hitét

Jelentős mozzanatként emelte ki a pápa, hogy Námán és a szamaritánus is két idegen. Mint idegenek, mint más vallás képviselői, példát adnak nekünk olyan értékekről, amelyekről mi elfeledkezünk vagy amit elhanyagolunk. Aki mellettünk él, talán egy megvetett és peremre-szorult idegen taníthatja meg nekünk, hogyan kell járni az Úr útján, ahogyan azt ő akarja. Isten Anyja, a jegyesével együtt megtapasztalta a hazájától való távollétet. Hosszú időn keresztül idegenként élt Egyiptomban, távol a rokonoktól és a barátoktól. Hite révén azonban le tudott győzni minden nehézséget. Őrizzük szorosan magunkban Isten Szent Anyjának ezt az egyszerű hitét, kérjük tőle, hogy tudjunk mindig visszatérni Jézushoz és hogy hálát adhassunk neki az irgalmasság számos adományáért” – zárta vasárnapi homíliáját Ferenc pápa a máriás jubileum szentmiséjén.

(vl)