Október 8-án délelőtt, Magyarország Szentszéki Nagykövetsége felkérésére, Angelo Comastri bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja, a pápa vatikánvárosi általános helynöke mutatott be szentmisét Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából a vatikáni bazilika Katedra-oltáránál.
A kolozsvári Szent Cecília Kórus Orbán György Missa terciájával kísérte a szertartást, valamint magyar nyelvű Mária-énekekkel. A bíborossal koncelebrált Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök és a Rómában tartózkodó magyar papság. A résztvevőket, köztük több nemzet nagykövetét, és a Mária-kegyhelyek Jubileumára érkezett zarándokokat Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar nagykövet köszöntötte. A mise végén körmenetben vonultak le az altemplomban található Magyarok Nagyasszonya-kápolnába, ahol elénekelték a magyar Himnuszt.
Közreadjuk a jeles lelkiségi íróként ismert Comastri bíboros szentbeszédének magyar
fordítását.
1) A Magyar Kápolnába lépve, mely Vatikáni Grották igazi gyöngyszeme, tekintetünket
rögtön Szent István király, a magyar államalapító nagyméretű bronzszobra vonzza magához. A
szobor a szent király nagyjelentőségű gesztusát jeleníti meg, mely összefoglalja egész
hívő életét: kezében tartva királyi koronáját, mely a magyar nemzet jelképe, felajánlja
azt Máriának, hogy Mária védelmezze, őrizze, óvja. István király tekintetében felsejlik
a bizakodás, az alázat, de a bizonyosság is, hogy Mária elfogadja odaadó fiúi gesztusát.
István király eme tette mély nyomot hagyott a kedves magyar nép történelmén, s azt
Mária révén Krisztus felé irányította.Bizton kijelenthetjük, hogy Magyarország dicsőséges
és gyakran megszenvedett történelmében felismerhetjük Mária pontos és hűséges válaszát
a Szent Királynak a második keresztény millennium hajnalán tett eme gesztusára. Ezért
hívják Magyarországot „Mária Országának”. S ez a máriás kötődés 1848-ig még a nemzeti
himnuszban is kifejeződött, mely valójában egy Mária-himnusz volt, ami igazán megindító
és példanélküli.
2) Tegyük fel a kérdést: miért tisztelte Szent István a Szűzanyát, követve mindazon
szentek példáját, akik Máriára bízták magukat, egészen Szent II. János Pállal és Kalkuttai
Szent Terézzel bezárólag? Miért? Az Evangéliumban találjuk meg a választ, Isten egyértelmű
és visszavonhatatlan döntését.
Az emberiség eltávolodott Istentől, de Isten nem távolodott el az emberiségtől; az
emberiség nem bízott Istenben, de Isten továbbra is bízik az emberiségben; az emberiség
elárulta Istent, de Isten nem árulja el az emberiséget. Ezért jutott Isten egy olyan
döntésre, amitől mi bizonyára eltanácsoltuk volna. Isten elküldte Fiát a mi gonosszá
és lázadóvá lett történelmünkbe, hogy egy új történelemnek adjon kezdetet: az üdvtörténetnek,
a bűntől megszabadított emberiség történelmének, ami mindmáig folyamatban van (ezért
is gyűltünk itt imádságra össze).
Ám – jól figyeljünk! – amikor Isten Fia belépett a mi történelmünkbe, a mi családunkba, Mária szabadságának kapuján kopogtatott: befogadást kért tőle, s Mária szűzi méhében Isten Fia emberré lett. Attól a perctől fogva Mária részese az emberiség megmentése történetének, s jelenlétét könnyű felfedezni számos közbeavatkozásban, melyek az ő anyai gondoskodásának jelei. Szent István megnyitotta szívét az Evangélium előtt, tiszta tekintetével meglátta az Isten mutatta irányt: ezért fogadta el engedelmesen és bizalommal Mária jelenlétét, s kívánta rábízni a születő magyar nemzetet. A magyar nép pedig hű maradt Szent István gesztusához: magyar földön a nép Mária-tiszteletét mintegy 130 Mária-kegyhely hirdeti s zarándoklatai buzgó és őszinte jámborságáról tanúskodnak.
3) Vizsgáljuk is meg jobban! Keressük meg a Mária-tisztelet gyökerét, hogy még jobban kidomborodjék Szent István gesztusának bölcsessége és összhangja a szent Evangéliummal. János evangélista elbeszéli, hogy Jézus a galileai Kánában vitte végbe első csodáját, mellyel kinyilvánította tanítványai előtt isteni mivoltát. Nos, ezen első csodája Mária alázatos és bizakodó kérésére történt. Ő vette észre az ifjú pár szükségét, ő hívta fel rá Jézus figyelmét, ő biztatta a szolgákat: „Tegyétek azt, amit Jézus mond!”.
Szent István, mint az Evangélium figyelmes hallgatója, jól ismerte Máriának ezt a csodálatos közbeavatkozását és levonta a logikus következtetést: az egész magyar nemzet felajánlását Máriának. Jézus, miközben hagyta, hogy a kereszten rátámadjon az emberi gonoszság, s arra a szeretet és a megbocsátás isteni hatalmával válaszolt, abban a pillanatban jelentőségteljes szavakat intézett Máriához. Jánosra mutatva, aki az Egyházat és egész emberiséget képviselte, Jézus azt mondta Máriának: „Asszony, íme a fiad!” Ami annyit tesz: „Mária, gondoskodj róla; segíts neki, hogy bízzon bennem; segítsd, hogy higgye, a gonoszságot a jósággal lehet legyőzni; segítsd, hogy félelem nélkül tegye magáévá a szeretet parancsát, amellyel tompítható, sőt legyőzhető az embereket Isten útjáról letérítő gyűlölet”. Jézus szavaiban Szent István bizonyára Mária-tiszteletének hathatós és vitathatatlan támaszára lelt: s ezt a tiszteletet a magyar népnek is mint értékes örökséget adta tovább.
Egy jókívánsággal fejezném be. Európa csakis akkor volt valóban egységes, amikor
mélységesen keresztény volt. Keringjen ismét a keresztény hit Európa ereiben, az elválaszthatatlan
Mária-tisztelettel együtt, s akkor jön el a biztos béke és az őszinte barátság új
időszaka. Csakis az Anyának van ugyanis hatalma, hogy egyesítse és megbékítse gyermekeinek
szívét. Szívesen gondolok arra, hogy az európai zászló kék színe, a tizenkét csillaggal,
világos Mária-utalás: maga Arsène Heitz, a zászló tervezője is bevallotta. Miközben
Európa minden országában az európai zászlót lengeti a szél, Mária, akit Szent István
király úgy szeretett, érintse meg az európaiak szívét és újítsa meg bennük a kereszténységgel
történt első találkozás buzgóságát.
Mária közbenjárására, így legyen!
(ford. Érszegi Márk Aurél)
All the contents on this site are copyrighted ©. |