2016-10-31 19:23:00

A pápa beszéde a Lutheránus Világszövetség küldöttségeinek a malmöi jég-stadionban tartott találkozóján


Kedves Fivérek és Nővérek – kezdte beszédét Ferenc pápa. Hálát adok Istennek a Reformáció 500. évfordulójára való közös megemlékezéséért, amelyet megújult lélekkel és annak a tudatában élünk meg, hogy a keresztények egysége prioritás, mivel elismerjük, hogy közöttünk sokkal több az, ami egyesít, mint az, ami elválaszt. A megkezdett út, hogy elérjük az egységet már önmagában véve nagy ajándék, amelyet Istentől kaptunk. Hála segítségének, hogy ma itt gyűltünk össze evangélikusok és katolikusok a szeretetközösség lelkületével, hogy tekintetünket az egyetlen Úrra, Jézus Krisztusra vessük.

A két egyház együttműködése a megkezdett párbeszéd egyik gyümölcse

Párbeszédünk lehetővé tette, hogy elmélyítsük a kölcsönös megértést, közös bizalmat élesszünk egymásban és megszilárdítsuk azt a vágyat, hogy a teljes szeretetközösség felé haladjunk. Ennek a párbeszédnek az egyik gyümölcse a Lutheránus Világszövetség és a katolikus egyház különböző szervezeteinek együttműködése. A megértés új légkörének köszönhetően ma a Caritas Internationalis és a Lutheran World Federation World Service (Lutheránus Világszövetség Segélyszerve) közös megállapodást írnak alá azzal a céllal, hogy tovább fejlesszék és megszilárdítsák az együttműködés kultúráját az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság előmozdítására.

A pápa köszöntötte mindkét szervezet tagjait, akik a háborúktól és konfliktusoktól széttöredezett világban a múltban és a jelenben is ragyogó példát adtak és adnak a felebarátok odaadó szolgálatáról. Arra buzdította őket, hogy haladjanak tovább az együttműködés útján. Nagy figyelemmel hallgatta a tanúságtételeket: annyi kihívás között, nap, mint nap, hogyan ajánlják fel a tanúságtevők készségesen életüket, hogy olyan világot építsenek, amely egyre inkább megfelel Isten terveinek.

A teremtett világ megőrzése minden keresztény feladata

Pranita a teremtésre utalt. Az egész teremtett világ Isten irántunk való végtelen szeretetének megnyilvánulása; ezért a természet ajándékain keresztül is szemlélhetjük Istent. A pápa osztozik Pranita csüggedésében, amit a földünket, közös otthonunkat károsító visszaélések miatt érez, és amelyek az éghajlatra is súlyos következményekkel járnak. Mint ahogy emlékeztetett rá, ezek gyakran a legsérülékenyebb személyeket sújtják, akik kénytelenek emigrálni, hogy megmeneküljenek a klímaváltozás hatásaitól. Mindnyájan felelősek vagyunk a teremtett világ megőrzéséért, különösen mi, keresztények. Arra kaptunk meghívást, hogy összhangban éljünk saját magunkkal és másokkal, de Istennel és művével is. A pápa arra bátorította Pranitát, hogy továbbra is kötelezze el magát közös otthonunk érdekében.

A katolikusok és az evangélikusok közös munkája Kolumbiában

Mons. Héctor Fabio beszámolt a katolikusok és evangélikusok közös munkájáról, amelyet Kolumbiában végeznek. Jó hír, hogy a keresztények összefognak, hogy közös érdeklődésre számot tartó közösségi és társadalmi folyamatokat keltsenek életre. A pápa külön imát kért azért a csodálatos földért, hogy mindenki közreműködésével végre eljussanak a békére, amelyre olyan nagy szükség van ahhoz, hogy emberhez méltó módon élhessenek együtt. Legyen ez olyan ima, amely átölel minden országot, amelyben régóta tartanak súlyos konfliktusok.

Vegyük komolyan sok védtelen ember szenvedését, akik nem hallathatják hangjukat

Marguerite figyelmünket arra a munkára hívta fel, amelyet a számos kegyetlenség áldozatává vált gyermekek érdekében végeznek, illetve a béke iránti elkötelezettségről szólt. Ez amellett, hogy csodálatos, egyben felhívás arra, hogy komolyan vegyük a sérülékenységnek azt a számtalan helyzetét, amely miatt olyan sok védtelen ember szenved, azok, akik nem hallathatják hangjukat. Marguerite küldetése olyan mag volt, amely bőséges gyümölcsöt termett és ennek köszönhetően ma gyermekek ezrei tanulhatnak, növekedhetnek és visszanyerhetik egészségüket. A pápa külön megköszönte, hogy Marguerite száműzetésében is tovább hirdeti a béke üzenetét. Ez a fajta „őrültség” Isten és a felebarátok iránti szeretet. Bárcsak ez az „őrültség” tovább terjedne, a hit és a Gondviselésbe vetett bizalom által megvilágítva – hangzott a pápa kívánsága.

Mindenki fedezze fel magáról, hogy Isten szeretett gyermeke

Rose, a legfiatalabb tanúságtevő beszámolója szintén nagyon megható volt. Kamatoztatni tudta tehetségét, amelyet Isten adott számára a sportban. Ahelyett, hogy erejét mostoha, kedvezőtlen helyzetekben pazarolta volna el, termékeny életben használta fel. A pápa arra emlékeztette hallgatóit, hogy mindenki felfedezheti azt a csodálatos létfeltételt, hogy Isten gyermeke és azt a kiváltságot, hogy Isten szereti őt. A pápa megköszönte Rose tanúságtételét, erőfeszítéseit és imáit, amelyeket minden nap elmond Dél-Szudán békéjéért.

Köszönet a kormányoknak, amelyek segítik a menekülteket

A pápa ezután köszönetét fejezte ki minden kormánynak, amelyik segíti a menekülteket, a menedékkérőket, mert minden cselekedet ezeknek a védelemre szoruló személyeknek az érdekében, a szolidaritás nagy gesztusa és méltóságuk elismerése. A keresztények számára prioritást jelent, hogy a világ által leselejtezett és kirekesztett személyek segítségére siessenek és kézzelfoghatóvá tegyék Isten gyöngédségét és irgalmas szeretetét, amely nem zár ki senkit, hanem mindenkit befogad.

Az öt éve tartó szíriai konfliktus kimondhatatlan szenvedései

Ferenc pápa utalt rá, hogy hamarosan Antoine, aleppói püspök tanúságtétele következik. A főpásztor abban a városban él, amely a háborútól szenved, amelyben a legelemibb jogokat is megvetik és lábbal tiporják. A hírek naponta kimondhatatlan szenvedésekről számolnak be a szíriai konfliktus miatt, amely már több mint öt éve tart. Olyan sok pusztítás közepette valóban hősies, hogy ott maradnak férfiak és nők, hogy a szükséget szenvedőknek anyagi és lelki segítséget nyújtsanak. A püspökhöz fordulva a pápa így szólt: „Csodálatos az is, hogy te, kedves testvérem, tovább folytatod munkádat annyi veszély között, hogy elmondd nekünk a szíriaiak drámai helyzetét. Mindnyájan szívünkben és imáinkban vannak. Könyörögjünk a kegyelemért, hogy megtérjen azoknak a szíve, akikre a térség sorsának felelőssége hárul”.

Legyünk a keresztény reménység bátor tanúi mindennapi életünkben

Kedves Testvérek, ne csüggesszenek el bennünket az ellenséges körülmények. Ezek a történetek nyújtsanak új lendületet ahhoz, hogy egyre egységesebben tevékenykedjünk. Amikor hazatérünk, vigyük magunkkal az elhatározást: minden nap végre hajtjuk a béke és a kiengesztelődés egy gesztusát, a keresztény reménység bátor és hűséges tanútevői leszünk! – hangzott végül Ferenc pápa buzdítása a malmö-i Arénában, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott közös evangélikus-katolikus megemlékezésen.

(vm)

 








All the contents on this site are copyrighted ©.